A siker egyetlen útja a munka

 Folyamatosan követi, mit tett meg, és mit nem sikerült még megvalósítania – fontosnak tartja, hogy megfeleljen az önmaga elé tűzött céloknak. Ez nem kevés, hiszen a professzor köztudottan nagyon szigorú és kritikus önmagával. Nem is tagadja, de azt sem, hogy környezete iránt is az. A vizsgákon abban a tudatban követel többet az orvostanhallgatóktól, hogy ők gyógyítják majd a gyerekeket.

* Ha valaki, mondjuk, egy újságíró, hibát követ el, annak lehetnek komoly következményei, de az orvosi műhiba akár fatálissá is válhat, hiszen az emberi élet nem pótolható.

Ez igaz. Az orvosi munka lényege a gyakori döntési kényszer. Az orvos tevékenysége során nemritkán borotvaélen táncol. Persze nem minden egyes mozdulatával. Akadnak kevésbé lényeges döntések is, noha hosszú távon azok is befolyásolhatják a beteg jövőjét. Ráadásul a tudomány fejlődésével idővel kiderülhet, hogy sok mindent lehetett volna másképp is csinálni, esetleg jobban kihasználva a lehetőségeket.

* Az orvos is csak ember.

Ebben egyetértek. Ugyanakkor hivatástól függetlenül általános követelménynek érzem, hogy tevékenységünket lege artis, azaz szakmánk szabályainak pontos megtartásával folytassuk. Ezt várom el magamtól, akárcsak munkatársaimtól.

* Az, hogy mára a hazai gyermekgyógyászat kiemelkedő szakemberévé vált, nyilván ennek is köszönhető.

Ha az igényességre gondol, akkor arra büszke is vagyok. Az életben különböző taktikák és stratégiák léteznek a szakmai előrehaladás biztosítására, én közülük a munkára szavazok. És másnak is csak ezt tudnám javasolni, ha esetleg ilyesféle tanácsot kérne tőlem.

* Nyilván ez a nehezebb út, de olyan, amelyre ha az ember visszanéz, elégedett lehet önmagával.

Az elégedettség mindig viszonylagos valami. Célom az olyan tudásszint, melyen hathatósan tudok segíteni a rám bízott betegeken, jelesül a beteg gyermekeken. Ha belegondolok, valahogy a szerencse is mindig mellettem állt. Amikor megakadtam, amikor úgy tűnt, hogy itt az út vége, nincs tovább, mindig történt valami, megjelent valaki, aki átsegített a nehézségeken. Persze az adott pillanatban a nehézségek nem kevés ősz hajszálat eredményeztek, de így utólag az ember már csak a szépre és a jóra emlékezik.

* Budapesten született, ott töltötte gyermekkorát. Milyenek az emlékei?

Védett környezetben nőttem föl, szüleimtől és nagymamámtól minden támogatást megkaptam. Aktívan sportoltam, a KSI-ben, majd a MAFC-ban kosárlabdáztam, többször szerepeltem az ifjúsági válogatottban; de aztán egyetemi tanulmányaim miatt felhagytam az aktív sportolással.

* Nem is tért vissza a sporthoz?

A versenysporthoz nem, de barátokkal továbbra is rendszeresen eljárunk kosarazni. Igaz, már csak a korosztályunknak megfelelő szinten.

* Gyermekként tartott az orvosoktól?

Kiskoromban azt hiszem, igen, megrettentett a rendelői környezet. Az orvos olyan lehet egy kisgyermek számára, mintha hozzánk, felnőttekhez odalépne egy 5-6 méteres óriás. Igaz hogy jóságos (bár egy gyermek számára ez sem feltétlenül biztos), de mégiscsak óriás, akinek valamilyen oknál fogva hatalma van felettünk…

* Mégis, mikor döntött a gyermekorvoslás mellett?

Közvetlen családi indíttatásom nem volt: szüleim humán végzettségű pedagógusok. A végső pályaválasztás egyetemi tanulmányaim során történt. A gyermekgyógyászat varázslatos terület, tele sikerélménnyel. Szerencsére a beteg gyermekek óriási többsége ma már gyógyítható, ha az orvos tudatában van a tudomány adta lehetőségeknek, és képes őket idejében alkalmazni. Szemléletes példa erre a gyermekkori kiszáradás esete, mely még néhány évtizede is komoly veszéllyel járt, de ma a megfelelő infúzió adása nyomán a baba állapota már egy-két óra alatt helyreáll. Azután itt van még valami. Úgy tartjuk, hogy a betegség megelőzése a legolcsóbb és leghatásosabb gyógymód. Erre leginkább éppen a gyermekeknél van lehetőség – oltásokkal, táplálkozási és életviteli tanácsokkal, családgondozással és még sok egyéb módon is.

* Budapestről került Pozsonyba – általában fordítva jellemző.

Nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló utat választott, noha lehet, a láthatóbbak közé tartozom. Talán akkor, néhány évtizede ez szokatlannak hathatott, de mára már a fiatalok jelentős része választ külföldön állást szakmai indíttatásból. Feleségem pozsonyi, és abban az időben ez a változat látszott számunkra kölcsönösen előnyösnek. Véremben volt a világlátás (még ha csak a »szomszéd világé« is), ezért úgy döntöttem, egy időre kipróbálom. Azután a munka és a környezet megfogott, úgy tűnt, én sem okoztam csalódást, így maradtam.

* A nyelvi nehézségekkel könnyen megküzdött?

Az iskolában tanultunk oroszul, így a szlovák mint szláv nyelv nem volt teljesen idegen számomra. Az első fél évben keményen küzdöttem vele, de hála megértő kollégáimnak, sikerült átvészelnem a kritikus időszakot. Jóval később három évig Chicagóban a Northwestern Universityn dolgoztam. Ott sem hatott meg senkit, hogy nem az angol az anyanyelvem. Csak az volt fontos, hogy mennyire vagyok tárgyalóképes, és milyen mértékben tudok belekapcsolódni a klinikai munkába. Bizony soha nem lesz olyan a kiejtésem, mint egy született amerikainak, de ez számukra mellékes volt, a lényeget a megnyilvánulás tartalma jelentette. Nyelveket igazán csak az adott nyelvi környezetben lehet elsajátítani, és az ilyen lehetőséget kár nem kiaknázni. Most itt, Pozsonyban az egyetem orvosi karán angol nyelven képzünk külföldi diákokat, és sokan közülük a végzéskor még megnyekkenni sem tudnak szlovákul. Ilyenkor nem győzök csodálkozni, hogyan élhet le valaki hat évet egy nyelvi környezetben anélkül, hogy törekedjék az ottani kultúra megismerésére.

* Milyen a jó gyermekgyógyász?

Mára a legtöbb orvosi szakma egyre inkább atomizálódik: a betegek már nem belgyógyászhoz, hanem a részszakmák képviselőihez, például gasztroenterológushoz, kardiológushoz fordulnak. A gyermekgyógyászat talán az utolsó nagy orvosi szakma, mely még dacol ezzel a folyamattal. Mi így az egész gyermeket, nem pedig csak egyes szervi betegségeit tudjuk gyógyítani. Ugyanakkor a kezelőorvosra fokozott felelősséget ró az a tény, hogy a gyermekkori betegségek túlnyomó többsége korai felismerés esetén kiválóan gyógyítható. A szakmai képzettségen kívül jelentős empátia is szükséges, hogy a gyermekgyógyász meg tudja nyerni kis betege bizalmát. A gyerekek nyíltak, őszinték, megfelelő fellépéssel sokszor könnyebb szót érteni velük, mint a felnőttekkel.

* Hogyan lehet megakadályozni, hogy az őszinteséget a szülő ne zavarja meg?

Ez a szülőktől is függ, hiszen sok adat, információ csakis általuk érhető el. Valójában ez háromszereplős történet a gyermek, a szülő és az orvos részvételével. A szülő funkciója a gyógyulás folyamatában felértékelődik, főként, ha komoly szervi bántalomról vagy pszichés problémáról van szó.

* Kell a játékosság is a gyermekekhez? Vagy néha komolyabbak, mint hisszük?

Nem sokat ér, ha az ember autoriter módon, mintegy felülről próbál velük játszani. A jó kapcsolat érdekében érdemes megtanulnunk velük azonos szintre kerülni. Valahogy úgy, ahogy József Attila fogalmazta: »jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!«

* Sokat idéz az irodalomból. Lévén a szülők humán beállítottságúak, nyilván ez is családi indíttatás.

Az orvostudomány nem valamiféle izolált sziget: sok orvos szabadidejében zenél, ír esetleg más alkotó tevékenységet folytat. Az orvoslás egykor művészet volt, és szerintem e hivatás magas szintű műveléséhez ma is széles körű műveltség, áttekintés igényeltetik. Ebből kiindulva láttunk hozzá kollégámmal már vagy tíz éve, hogy a kulturális-történelmi háttér bemutatásával összefoglaljuk a szlovákiai, elsősorban a pozsonyi gyermekgyógyászat történetét. Úgy tartom, hogy egy orvos, de ugyanígy más értelmiségi számára is a széles körű műveltség az ideális alap.

* A gyermekgyógyászaton belül a vese betegségeivel foglalkozik.

Ezen belül a veleszületett vesebetegségekkel, s közülük is kiemelten a napjainkra mindinkább előtérbe kerülő úgynevezett ritka betegségekkel. Ezek természetesen korábban is léteztek. De csak mostanra ért el a tudomány arra a szintre, hogy az érintett gyermekeken hatásosan tudunk segíteni.

* Annak idején a híres amerikai Mayo Klinika magyar származású főorvosa nyilatkozta, hogy a közép-európai orvosok általános elméleti felkészültsége jobb az amerikaiakénál. Ha igen, akkor miben maradunk el mögöttük?

Nehéz általános következtetést levonni. Az Egyesült Államok méreténél fogva oly kiterjedt, hogy ott a jóra és követendőre, akárcsak az elvetendő rosszra is lehet példát találni. Az igaz, hogy mi sokkal szélesebb körű tudást adunk az orvostanhallgatóknak: ez az oktatási rendszerünkből is következik. Amerikára viszont jellemzőbb az előrehaladott szakosodás, amelynek vannak előnyei, de kifejezett hátrányai is. Előnye, hogy ott szinte még a legritkább betegségre is találhatunk önálló szakembert, míg hátránya, hogy egyre kevesebb az olyan orvos, aki betegét teljességében látja, nem csak egyes szervi panaszait észleli. Ami Amerikát, de akár Nyugat-Európát is illeti, megemlítenék még egy fontos különbséget. Az ottani orvosok erős szervezeti háttérrel dolgoznak, ezért van idejük és erejük, hogy kizárólag az alapfeladatukra, a beteg ellátására koncentráljanak. Nekünk, sajnos, ez nem teljesen adatott meg, itt az orvosoknak sok mindent maguknak kell biztosítaniuk munkájukhoz; mondhatnám azt is, hogy állandó taposómalomban működünk.

* A sok munka mellett marad ideje a családra, önmagára? Nagyon elfoglalt ember, külföldre jár, konferenciákat szervez.

Sajnos, a családi programokra nem jut annyi időm, amennyit optimálisnak tartanék. Persze ma már sokkal egyszerűbb a helyzetem, mint korábban volt. Gyermekeink felnőttek és önállóak, a klinikán pedig kiváló munkatársaim vannak, akikre minden tekintetben támaszkodhatom.

* Munkatársai szerint folyton tele van ötletekkel. Mi az, amit a közeljövőben nagyon szeretne megvalósítani?

Terveim között van a gyermekkori betegségek korai felismerésének javítása újabb, DNS alapú genetikai módszerek bevezetésével. Ezen a téren már eddig is komoly sikereket értünk el a klinikán, de a fejlődéssel egyre több új lehetőség tárul ki előttünk. Az orvostanhallgatók oktatásának is fokozott figyelmet kívánok szentelni. Új módszereket szeretnénk kipróbálni és bevezetni, hogy a frissen végzett kollégák minden tekintetben megfeleljenek a kor kihívásainak. Végül, de korántsem utolsósorban, az előttem álló feladatok fontos eleme a fiatal szlovákiai magyar orvos- és tudóstehetségek gondozása és támogatása.