A sámánizmus

Először pedig azt kellene tisztázni, mit értünk sámánizmuson. Érthetjük például azoknak a vallásoknak az összességét, amelyek lényege, hogy a közösségnek egy kiválasztott tagja, a sámán kapcsolatot tart az élő emberek és a világ többi szférái között, miközben olyan tipikus eszközöket használ, mint a dob vagy a révület.

Sámánfolklór

Néhány természetvallás rítusainak ugyanakkor a doboló és révületbe, transzba eső vallási vezetője még napjainkban is létező jelenség, Fekete-Afrikától Pápua Új-Guineáig. Mégsem állítja senki, hogy ez valamiféle rokonságra utalna például az ősmagyarok hitvilágával. Mert azt ugye mégsem gondolhatja komolyan senki, hogy egy kortárs kameruni vudu sámán hite egy tőről fakadna Torda táltos fiktív alakjáéval, akit Deák Bill Gyula személyesített meg 1984-ben az István, a király című rockopera ősbemutatóján. Hát baj ez? Dehogy baj. Nézzük inkább, mit értünk sámánizmuson a szó legsámánibb értelmében. Ha igaz, amit a sámánkutatók mondanak, akkor az ilyen sámánvallású népek többségét Eurázsiában kell keresnünk, azon belül is leginkább Szibériában, az egykori Szovjetunió tajgás, tundrás és egyéb, zegernyés éghajlati viszonyokkal bíró területein, különös tekintettel az obi ugorokra. Persze utóbbiak csak egy apró, hideg fényű pontégőt képeztek az egykor sámánhívő népek nagy csillagos egén, de ha már nyelvrokonainknál vagyunk, érdekes elidőzni inkább a szamojédeknél. A szibériai tundraövezet legészakibb részén élő szamojédekhez tartozó nganaszanok ugyanis sámánista hitüket a többi hasonló néphez képest is még jóval tovább őrizték, mégpedig elszigeteltségüknél fogva. Míg a legtöbb szibériai sámánhitű nép aktív sámánizmusa már a 19. század végétől fogva hanyatlásnak indult, a 20. század első felében pedig végbe is ment, a 70-es években az utolsó jelentős nganaszan sámánról még dokumentumfilmet is sikerült készíteni.

Tovább élő motívumok

Ami nyelvrokonaink és általánosságban a szibériai népek sámánhívő folklórját illeti, még ma is alapműnek számítanak Diószegi Vilmosnak a 20. század derekán megjelent kötetei, a Sámánok nyomában Szibéria földjén vagy a Samanizmus. A pogány magyarok hitvilága című könyvében pedig arról tudhatunk meg sokat, hogyan viszonyultak a világhoz a magyarok a kereszténység felvétele előtt. Ez a témakör máig olyan terület, ahol a hipotézisek, összeesküvés-elméletek és egyéb, legendákból faragott divatos áltörténelmi alibinézetek között nehéz megtalálni az igazságot, ha létezik ilyen egyáltalán. Az mindenesetre tudományosan bizonyított, hogy sámánizmus már a bronzkorban is létezett, a magyarok ősei pedig a kereszténység felvétele előtt olyan sámánhitet gyakoroltak, ahol a közösségben az arra kiválasztott személy feladata volt, hogy kapcsolatot tartson az élők világa és a többi világ lakói között. Hasonlóan szibériai és lapp nyelvrokonainkhoz, akiknél ezek a rítusok még a 20. században is kimutathatóak voltak. A magyaroknál erre utalnak azok a motívumok, amelyek a folklórunkban jelen vannak, és biztosan nem a környező Kárpát-medencei népektől kerültek oda. Ilyen az égig érő fa és a táltos motívuma. Az égig érő fa gyakorlatilag az egész sámánista világkép szimbóluma: alul a túlvilági lényekkel, felül az isteni lényekkel, e kettő között pedig az emberekkel, vagyis az e világi létezőkkel. A sámán, táltos, nevezzük bárhogyan, tehát közvetítő, aki kommunikálni képes a világok között. Ezt leggyakrabban révülettel teszi. A révület állapotának eléréséhez földrészenként és tájegységenként más-más eszközöket használtak, használnak. Az egyik a dobolás. A sámán dobjával képes magát révületbe hozni, egy más tudatállapotba. Egyes helyeken tudatmódosító hatóanyagot tartalmazó növényeket fogyasztott, hogy révületbe essen. Eurázsiában ilyenek például egyes gombafajok, amelyeket a gombáskönyvek szigorúan mérgezőként tartanak nyilván, például a párducgalóca. Mexikóban pedig ilyen volt a peyote kaktusz termése, amely intenzív tudatmódosító hatásáért ma is kedvelt konzumcikk egyes kábítószer-fogyasztók körében. A sámán munkamódszere, hogy révületbe esik, tudata kitágul, és ennek köszönhetően elkezdi másként látni a dolgokat. A révület végeztével pedig kinyilatkoztatja a jövendölést.

Ki az, és mit csinál?

De kiből lehet sámán? Aki elvégzi a sámánképző szaktanintézetet? Nem. A sámánt a túlvilági erők választják, méghozzá úgy, hogy rendellenes jegyekkel születik. Például foggal. Vagy egyik kezén öt helyett hat ujja van. De ez még mindig nem elég, a sámánná válás ugyanis olyan, mint a hivatalos meghatalmazás. Ami nem történhet anélkül, hogy a meghatalmazott személy elfogadná. A sámánnak kijelölt gyerekek azonban legtöbbször elég nehezen mondtak igent. Amikor serdülőkorukban az illetékes szellem megkereste őket, és szellemi zavaraik lettek (sámánbetegségbe estek), a kellemetlen állapot évekig vagy hónapokig is eltarthatott, amíg a kijelölt igent nem mondott a sámánságra.

Tekintsük át továbbá a sámán munkaköri kötelességeit. Jövendölés. Milyen idő várható? A természeti népek életében talán semmi nem játszott olyan fontos szerepet, mint az időjárás. Még ma is perceket vagyunk képesek beszélgetni róla, pedig már nem vagyunk természeti népek, úgyhogy lehet a dologban valami. További sámánfeladat volt a vadászat, utazás és egyéb fontos események sikeres vagy sikertelen kimenetelének megjövendölése. „Gyerekek, holnapután nagyon nem jó ötlet nyugati irányban farkasra vadászni, ha egy mód van rá, tegyétek át péntekre…”

Mindennapi révületeink

Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a sámánhit halott vallás, amelynek nyomai az egykori sámánhitű népeknél már csak hagyományokként élnek tovább. Persze lehetnek és biztosan vannak még szegletei a bolygónak, ahol olyan elszigetelt népcsoportok találhatók, melyek sámánhitet gyakorolnak. Vagy olyan népek, amelyek már leszoktak a hagyományos értelemben vett sámánhitről, de azért még néha, nehezebb élethelyzetekben vissza-visszatérnek a régi rítusokhoz, mint a bibliai zsidó király, Saul az endori látó asszonyhoz, akivel megidéztette Sámuel prófétát annak ellenére, hogy a halottidézést korábban királyként ő maga tiltotta meg. Ha pedig még ennél is jobban belegondolunk, kiderül, hogy mi is szoktunk csinálni, ha nem is ilyet, de hasonlót. Ha nehéz döntés előtt állunk, azt mondjuk: várjál, alszom rá egyet. Az álom és ébrenlét közti tudatállapotban, privát kis révületünkben pedig talán eszünkbe jut valami, ami segít meghozni a helyes döntést. Ugye, ugye, a sámánhit praktikái tőlünk sem idegenek. Ahogyan a nem létező közmondás tartja: mindenki a saját boldogságának a sámánja.