<p>Van az ENSZ-nek egy különleges bizottsága, amelyet úgy hívnak, hogy Európai Gazdasági Bizottság. Sokan összetévesztik az Európai Bizottsággal. Emez azonban az Európai Unió egyik fő szerve, a másikhoz semmi köze.</p>
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) az ENSZ hat regionális gazdasági bizottságának egyike, amelyeket annak idején azzal a céllal hoztak létre, hogy segítsék az egyes földrajzi régiók gazdasági és szociális felemelkedését, s támogassák az együttműködést az adott régió egyes országai között.
A hetvenes-nyolcvanas években az EGB volt az ENSZ-nek az a szervezete, ahol a hidegháborús viszonyok ellenére tényleges munka folyt. Az EGB Európa összes államát tömörítette (tehát nem a Közgyűlésben megszokott nyugat-európai csoport – kelet-európai csoport felosztás szerint működött), és olyan dolgokkal foglalkozott, amelyek nagyrészt függetlenek voltak a politikától meg az ideológiától. Például hogy egész Európában egységesek legyenek a közlekedési táblák, a közlekedési szabályok meg a gépjárművek legfontosabb műszaki paraméterei. Vagy hogy összeegyeztethetőek legyenek a statisztikai adatok. És hogy a határokon átnyúló környezetvédelmi hatások kezelését, a nemzetközi kereskedelmi ügyvitelt, az energiagazdálkodás menedzselését közös szabályok rendezzék.
Szóval a kommunizmus bukása előtt eléggé fontos és befolyásos szervezet volt az EGB. Ám a hidegháború befejeződésével, elsősorban a szovjet blokkhoz tartozó kelet-közép-európai országok Európai Unióhoz való vonzódásának következtében az EGB súlya jelentősen csökkent. Az Európai Unió jogalkotása kezdte átvenni az EGB portfóliójába régebben tartozó területeket is, és az EGB gyakorlatilag a kibővített Európai Unió és a volt Szovjetunió országai közti technikai fórummá degradálódott. Ennek ellenére szerepe még a továbbiakban is jelentős volt.
1999 őszén parlamenti választást tartottak Ausztriában. A névleges győztes ugyan a szociáldemokrata párt lett, de nem tudott kormányt alakítani, így hosszas tárgyalások után Wolfgang Schüssel Néppártja és Jörg Haider Szabadságpártja alakított kormányt. Az utóbbit nyugat-Európa nagy részén jobboldali radikális, sőt neonáci pártként kezelték. Ezért az Európai Unió úgy döntött, hogy szankciókat szab ki Ausztriára, ami egyedülálló dolog volt az EU addigi történetében. Például az EU országai felfüggesztették a magas rangú politikai találkozókat az osztrák kormány vezetőivel, és nem támogattak osztrák jelölteket a különböző nemzetközi szervezetek vezető pozícióiba. Elvben a tagjelölt országoktól is elvárta Brüsszel, hogy csatlakozzanak ehhez a politikához, de ezt az elvárást mindjárt az elején felborította Orbán Viktor, aki az első külföldi kormányfőként már 2000 elején meglátogatta Schüsselt.
Ausztriának Genfben egy ambiciózus nagykövete volt, aki 2000 májusában az EGB elnöki posztjára pályázott, és erről már született egy előzetes egyezség a küldöttek között. Közbejött azonban a Haider-ügy, és az Európai Unió megvonta a támogatását Harald Kreidtől. Mi, tagjelölt országok nagykövetei viszont úgy döntöttünk, hogy szegény Kreidet nem kell Haider miatt büntetni, és mellette szavaztunk. Így – az EU-s országok tartózkodásával, de mégis – elnökké választotta a bizottság az osztrák nagykövetet. Az előzetes egyezség az volt, hogy a közép-európai régió képviseletében én leszek Kreid egyik alelnöke. Végül visszaléptem a horvát nagykövet asszony javára, aki nagyon be akart kerülni az elnökségbe. Viszont kikötöttem, hogy egy év múlva cserélünk. Egy év múlva a kolléganő úgy tett, mintha nem lett volna egyezség, és ismét jelöltette magát. A szavazáskor viszont engem választottak meg azzal a kilátással, hogy a következő évben Kreidet váltom az elnöki székben. Utóbbi meg is történt, és 2002 májusában az EGB elnökévé választottak. Ez már sorban az ötödik komoly funkcióm volt az ENSZ-ben. Közben otthon a második Dzurinda-kormányból kiestek a reformkommunisták (a Demokratikus Baloldal Pártja), és több magas rangú baloldali politikusnak új munka után kellett néznie. A volt pénzügyminiszter asszonynak, Brigita Schmögnerovának felajánlották a genfi Európai Gazdasági Bizottság végrehajtó titkári posztját. Így hát a véletlenek folytán olyan helyzet állt elő, hogy az EGB választott elnöke és legfelsőbb adminisztrátora is szlovákiai illetőségű személy lett abban az évben.
Ehhez járult még a hab a tortán: az EGB 2002. évi májusi közgyűlésének egyik témája az EGB és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) együttműködése volt. Az EBESZ főtitkári tisztét akkoriban szintén szlovák diplomata, Ján Kubiš látta el, a későbbi külügyminiszter. Az elnöki asztalnál tehát hárman ültünk Szlovákiából: Schmögnerová, Kubiš és jómagam. Mellettünk csak egyetlen más állampolgárságú személy, a titkárságvezető máltai Bartolo asszony foglalt helyet. Nos, az ezt a pillanatot megörökítő felvétel is előkelő helyet foglal el a fényképalbumomban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.