A mi kálváriánk: Ártatlan bűnösök

A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett. A Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civil embereket. Férfiakat 17–45 éves, nőket 18–30 éves korig.

Ismét a gyárban

A további időszakban megint az előző munkahelyre jártunk. A szovhozi pótebéd, persze, egy kicsit hiányzott mindannyiunknak. A gyárat időközben helyreállították. Minden részlegen megindult a termelés. A szovhozi brigádokat feloszlatták. Jómagam abba a brigádba kerültem, amelyik a már emlegetett bányaoszlopokhoz a vasarmatúrát, oroszul karkaszt készítette elő. Ez abból állt, hogy egy, a következményeknek megfelelően állítható három darab, kb. 5x5 cm méretű négyszögletes csőből álló, mintegy kb. 120-150 cm magasságú állványra szerelt, 4-5 m hosszúságú említett csövek közé helyeztük a 0,8-1 mm vastagságú acélrugót, amit megfelelően széthúztunk, s ehhez kellett laposfogó segítségével vékony drótokkal hozzáerősítenünk a méretekre szabdalt vaspálcákat, mely szabdalás szintén a mi feladatunk volt. Ez többé-kevésbé szakmunkának számított, bár különösebb szakismereteket nem igényelt, legfeljebb egy kis kézügyességet. A szaktársam itt Török Andor, falum- és korombéli, nemcsak akkor, később is igen őszinte barátnak bizonyult. A normát magasan túlteljesítettük, így a lágeri költségek, eltartási költségeink levonása után megmaradt pénz elég tetemes összeget tett ki. Sajnos, a fennálló és érvényben levő előírások szerint, legalábbis így mondták az illetékesek, csak havi 200 rubelt kaphattunk kézhez. Az is lehet, hogy az egészet egészségügyi, esetleg biztonsági meggondolásból rendezték így, nehogy valaki elrontsa például a gyomrát, komolyan megbetegedjen, vagy a pénzt összegyűjtve egy szép napon kereket oldjon.

Folytatás a Vasárnap aktuális számában!