<p>A málenkij robot a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyarított elnevezése. A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett.</p>
A Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civil embereket. Férfiakat 17–45 éves, nőket 18–30 éves korig.
Annyi év távlatából már nem emlékszem pontosan, hogy tulajdonképpen melyik decemberi napon indultunk el. A legvalószínűbb, hogy hatodikán. A vagonokban kényelmes fekvőhelyek voltak, egyszintes priccsek szalmazsákkal és takaróval. Egy-egy vagonba harmincan kerültünk, de az is lehet, hogy csak huszonöten, így nagyon kényelmesen utaztunk. Ebből arra is lehetett következtetni, hogy jó irányban haladunk, amit egy Kőrössy nevű hadifogoly néhány kilométer megtétele után teljes határozottsággal igazolt is.
A rendes étkezés is biztosítva volt, éhségre senki sem panaszkodott. Máramarosszigeten rövid megálló, egy éjjelt töltöttünk ott. Ott láttam meg a bolyi Tóth Pistát mintegy 100 méterről, amikor a menet éppen kanyarodott. Kiáltottam neki, ő a hang felé integetett ugyan, de nem ismert fel. Valamikor 1952 elején került csak haza, annak idején ugyanis a galántai csendőrzászlóaljhoz hívták be, s mint ilyet az ÁVH „átvilágította”.
Folytatás a Vasárnap aktuális számában!
Szerény munkámat elsősorban János István idősebb testvérem, édesapám és a régi család többi tagja, valamint a volt sorstársak emlékének ajánlom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.