<p>Szerény munkámat elsősorban János István idősebb testvérem, édesapám és a régi család többi tagja, valamint a volt sorstársak emlékének ajánlom. A málenkij robot a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyarított elnevezése. A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett.</p>
A Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civil embereket. Férfiakat 17–45 éves, nőket 18–30 éves korig.
Nem voltak ezzel másképpen az én kis szülőfalum, Boly község lakosai sem. Mekkora volt azonban a csalódásuk néhány nappal azután, ahogy az első két szovjet katona 1944. november 27-én a kora délutáni órákban végigsétált a falu akkori egyetlen utcáján. Pontosan emlékszem, éppen vasárnap volt. Ezt megelőzően Szolnocska felől aknavetőkkel tüzeltek a falu irányába, átlőtték a templomtorony ablakát, attól tartva, hogy megfigyelőállás, esetleg valamilyen tűzfegyver is lehet ott.
A Kajla József-féle vendéglő előtt álltunk éppen, figyeltük a két szovjet katonát, akik azonban ügyet sem vetettek ránk. A kocsma udvarára mentem rövid időre, majd visszafelé jövet a kocsmáros feleségével, Juliska nénivel találkoztam, aki fejére kulcsolt kézzel közeledett felém, és azt mondta: „No, Zolikám, nincs már hazánk.”
Folytatás a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.