<p>A dühös ember azért dühös, mert nem érti, mi történik körülötte. Ha megérti, a feszültség szertefoszlik. Amikor valaki dühbe gurul, fájó pontjának sebe kezd el vérezni. Ilyenkor az indulat úgy veszi át felette a hatalmat, hogy alig képes irányítani tetteit. A bölcsek mégis azt mondják, ha dühös vagy, légy száz százalékig az. Ha sírnod kell, add át magad a sírásnak.</p>
Azt viszont kevesen teszik hozzá, hogy amikor feloldódik a zaklatott állapot, értsd meg, mi miért történt!
Ezt az utasítást a legtöbben úgy értelmezik, hogy magyarázzák meg, miért lettek dühösek, zaklatottak. Ilyenkor születnek az indoklások, hogy például a másik illetlenül viselkedett, csúnyán szólt, mást tett, mint ami elvárható lett volna. A magyarázatok sora ennél sokkal hosszabb is lehet, a lényegük azonban az, hogy mindegyikük kívülálló okot nevez meg a probléma forrásaként. A megértés viszont nem az.
Amikor nem megértesz, csak megmagyarázol valamit, a zaklatott állapot fennmarad, és egy következő alkalommal visszatér. Erőfeszítés kell hozzá, hogy újra kisimítsd a hullámokat. Ha viszont tényleg megérted, miért kerültél konfliktusba, a zaklatottság többé nem uralkodik el rajtad.
Az értés nem a külvilágra mutogat, hanem fellebbenti a fátylat legbensőbb vágyaidról. Arról, hogy többnek akarsz látszani, mint mások. Azokról az elképzeléseidről, amelyek nem egyeznek a valósággal. A félelemről és erőszakosságról, amelyekről nem mások tehetnek, hanem egyszerűen benned laknak.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.