Másfél század alatt akár százszor is változhatott a neve, a lényeg mindig a pedagógusképzés volt és maradt, a magyar óvóképzésben pedig országos lett a hatásköre
Van a nógrádi városban az ágostai evangélikus templom tőszomszédságában egy zárt udvaros, tekintélyt parancsoló különleges épületegyüttes. Másfél évszázada szolgálja a pedagógusképzést, iskolának épült, bővült, s ma már nehéz volna megmondani, hogy az elmúlt 150 év alatt hányan tanultak e falak közt. Külseje igen szigorú ennek az iskolának, de belül a légköre egyáltalán nem az. Ha napközben elmegy mellette az ember, a vén falak mögül hol az egyik, hol a másik ablakból zene, dalolás, furulyaszó, ritmusos gyerekjátékok rímei, eleven diákzsivaj hallatszik ki. Ez a Pégé, azaz a Pedagógiai Szakközépiskola, az egyetlen olyan középfokú oktatási intézmény ma Szlovákiában, ahol magyar óvodapedagógus- és nevelőképzés folyik. Ahol most ünnepeltek. Ahol reményt keltő jó érzése támad mindenkinek, aki látja: a magyar nyelvű óvodapedagógus- és nevelőképzés ismét fellendülőben van, magas minőségi követelmények mellett megnyugtató diáklétszámot mutatva.
Az út idáig
Kiemelten fontos év az idei, amikor Losoncon a pedagógusképzés elindításának százötvenedik évfordulóját ünnepelték. Az iskolatörténet szerint 1869-ben alapították a Losonci Magyar Királyi Állami Tanítóképezdét. Az intézmény 1889-től Állami Tanítói Akadémia néven működött egészen 1901-ig, akkor Losonci Magyar Királyi Tanító Intézetre változott a neve. Az impériumváltáskor, azaz 1918-ban Csehszlovák Állami Tanítóképző lett. 1945 után Állami Tanítói Akadémia, 1950-től Pedagógiai Gimnázium, 1959-től Pedagógiai Középiskola, 1976-tól Pedagógiai Szakközépiskola, 1996-tól pedig Pedagógiai és Szociális Akadémia néven működik, majd ismét visszakapja a Pedagógiai Szakközépiskola nevet. Az elnevezés ugyan százszor is változhatott, de a lényeg nem. Mégpedig itt az volt és ma is az a lényeg, hogy jól képzett pedagógusokat készítsen fel a szakmára, az életpályára. Az ünnepi évre való készülődéskor számba vették, hogy az elmúlt másfél száz év alatt hányan végeztek benne: hétezernél is többen, vagyis legkevesebb hét-nyolc nemzedék számára itt képezték a tanítókat, óvónőket, nevelőket egy egész ország számára. Kevés ilyen intézmény van országos, sőt nemzetközi viszonylatban is.
Mit hozhat a jövő?
A losonci Pégé azért is kiemelten fontos a szlovákiai magyar oktatás számára, mert – bár még egy helyen szakosított osztályban folyik hasonló képzés – önálló szakként jelenleg csak ebben az iskolában folyik magyar nyelven középfokú pedagógusképzés. Figyelembe véve az 1960-as évek elején született nemzedékből a közeljövőben nyugdíjba vonuló pedagógusok viszonylag nagy számát, arra a következtetésre jutunk, hogy fél évtizeden belül óriási hiány keletkezik középfokú végzettségű pedagógusokból. Főleg a szlovákiai magyar oktatásban. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy érvénybe lép az ötéves kortól kötelező óvodalátogatás, akkor egyértelmű, hogy hamarosan nagy szükség lesz jól képzett óvónők százaira. Sajnos, maga az óvodapedagógusi szakma anyagilag nem éppen túlértékelt, a bruttó átlagfizetés 850 euró alatt van. Ennek megváltoztatását érdemes lenne átgondolniuk az illetékeseknek. Az viszont tény, hogy egy jó óvónőnek – főleg a kisebb településeken, de általában mindenhol – igazán nagy a társadalmi elismertsége. Talán a gyerekek felől áramló szeretet és a szülők általi megbecsülés legalább részben kárpótolhatja a pedagógusi szakmában dolgozókat az anyagi hátrányokért.
Losonci ünnepi hétköznapok
Volt egy félelmetesen rossz és gondokkal terhes időszak a losonci óvodapedagógus-képzés közelmúltjában, amikor többféle, összetett okok miatt szinte a bezárás határára került a magyar tagozat. Szerencsére és az itt dolgozó pedagógusoknak köszönhetően ennek már legkevesebb nyolc-tíz éve vége. Újra elindult az osztálylétszámok lassú, de biztos emelkedése, most már ott tartanak, hogy felvételiztetéskor 30-34 fiatalból választják ki azt a 24 tehetségeset, aki a Losonci Szociális és Pedagógiai Akadémia magyar tagozatán tanulhat. Az osztálylétszámot Besztercebánya megye önkormányzata maximalizálta, ennek átértékelése talán azért is időszerű volna, mert Losonc a magyar óvóképzésben országos hatáskörűvé vált. Jelenleg Rozsnyótól Felsőtúrig, Nagykapostól Gútáig számos helyről járnak ide, főleg lányok, és néhány fiú is erre a pályára adta a fejét. Ez fontos, mert férfi nevelőkre is szükség van. Jelenleg kilencven feletti a magyar diákok létszáma, az iskola igazgatója Ondrej Nociar szerint szükség van erre a tagozatra, és a nagy múlt, valamint a jelen kihívásai komoly szakmai elvárásokat támasztanak az iskola pedagógusai és diákjai számára egyaránt. A magyar tagozaton jelenleg Balogh Mária, Básti Zoltán, Belá Etelka, Bódi Magdolna, Ďuroš Katalin, Chovan Attila, Czikó Gabriella, Gál Ildikó, Gottreich Péter, Matuška Henriett, Németh Zsuzsanna, Pataky Veronika, Pauk Éva, Rácz Erika és Sabatsky Zsófia oktat. Akiket vonz ez a nem könnyű, de érdekes és csodálatos pálya, azokat szívesen látják a felvételin és a tehetségvizsgákon az ország minden részéréről. Mert nem gond a bentlakás megoldása sem. Az iskolának korszerű kollégiuma van, Losonc pedig – amely szinte Szlovákia déli részének felezőjén van – igazán jól elérhető az ország nyugati és keleti végéről egyaránt, vonattal és autóbusszal is.
Hova tovább?
A losonci Pedagógiai Szakközépiskola elvégzésével iskolai klubban, óvodában, kollégiumban vagy oktatási asszisztensként jól el lehet helyezkedni. Az idén érettségiző osztályból többen már most tudják, hol fognak dolgozni, ha végeztek. Néhányukat szülőfalujuk óvodája várja. A többiek pedig javarészt továbbtanulni szeretnének, Nyitrán, esetleg Komáromban óvodapedagógia szakon, olyan is van, aki magyarországi gyógypedagógiai egyetemre készül, jó néhányan pedig a hagyományos tanári szakmában szeretnének majd érvényesülni. S hogy a pedagógusi életpályán mégis jó megmaradni, azt az idei ünnepi napokban olyan régi diákokkal bizonyították, akik műhelymunkát folytattak a mostani diákokkal. Ki táncot és éneket tanított, ki pedig arról beszélt, hogy milyen segédeszközöket lehet és jó használni a kicsik tanításában. Csoport- és szerepjátékok, csapatépítő foglalkozások töltötték ki az ünnepi napokat, melyek zárórendezvényén a losonci zsinagógában ünnepelték meg a másfél évszázados helyi pedagógusképzést. Akik most végeztek, majd büszkén ünnepeljék meg a kétszázadik évfordulót is – szép pályát bejárva addig.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.