A komáromi angyalok, és a többiek

Reméljük, a következő évben az ország más tájain élő olvasóink is felfigyelnek a közöttük élő jókra, és nekünk is beszámolnak róluk. Most, az advent kezdetén már hagyományosan összefoglaljuk, kiket mutattunk be az év folyamán. Ismét arra kérjük önöket, válasszák ki azt, akit érdemesnek találnak a Vasárnap angyala címre. A győztesnek Hunčík Gabriella alkotását, egy csodálatos ólomüveg angyalt adunk át.

A Vasárnap 14. számában, áprilisban mutattuk be Latika Magdolnát és Filip Ágnest. Mindketten az első magyar alapítású női szerzetesrendnek, a Szociális Testvérek Társaságának a tagjai, mások szolgálatának élnek. Magdolna civil foglalkozása szerint dokumentációs munkatárs a pozsonyi kramárei kórház sebészetén, Ágnes a vasúti társaságnál dolgozik. Munka után a kórházban fekvő gyerekekkel, kisgyermekes édesanyákkal, gondokkal küzdő felnőttekkel foglalkoznak. Azt mondják, nem segítenek, kész megoldásokat sem kínálnak, csupán próbálják megérteni a hozzájuk fordulókat. Ennél talán nincs is nagyobb dolog, hiszen aki úgy mondhatja ki, ami szívét nyomja, hogy tudja, érzi, valaki figyel rá, az máris közelebb kerül a megoldáshoz. Magdolna és Ágnes azon ritka emberek közé tartoznak, akik finom érzékenyéggel kísérik bajba jutott embertársaikat. Aki úgy gondolja, ez a csendes, odaadó figyelem hiányzik leginkább az életünkből, szavazzon rájuk.

*

Belokostolská Kallós Daniela a komáromiak kedvence, idén az ország legjobb nővérének járó díját is megkapta. A mosolygós, erőt sugárzó, sok betegnek reményt adó teremtést a Vasárnap 27. számában mutattuk be. Olvasóink – akik közül sokakat ápolt, segített túl betegségük legnehezebb időszakán – mind arról számoltak be, hogy amikor az Angyali Kezek Nonprofit Szervezet munkatársai látták el őket, a nehézségek és fájdalmak ellenére is jobban viselték a betegséget. A titok a hozzáállásban rejlik, abban, hogy Daniela nővér csapata nem csak betegellátó szolgáltatást nyújt, infúziókat szúr és sebeket kötöz, hanem, vigasztal, tanácsot ad, meghallgat, és ami a legfőbb – együtt érez. Mint Daniela mondta, sajnos, a betegeknek és hozzátartozóiknak sokszor fogalmuk sincs arról, mi jár nekik, hol igényelhetik azt, ami komfortosabbá teszi életüket, megkönnyíti az ellátásukat. A kórházakban gyakran csak a betegséget látják el, a beteggel nem foglalkoznak, mert nincs rá idő, mód, pénz, és valljuk be, el is szoktak tőle. Pedig a beteg ember sokszorosan kiszolgáltatott – testileg, lelkileg, és sajnos, nagyon sokszor anyagilag is, ezért fokozottan hálás minden jó szóért, viszolygástól mentes érintésért. Daniela nővér és munkatársai ezt nyújtják, ezért érdemelték ki a betegek bizalmát és szeretetét. Akinek ő a legrokonszenvesebb, szavazzon rá.

*

Aki próbált már lecsúszott drogosokon, alkoholistákon segíteni, tudja, milyen nehéz feladat ez, és milyen kevés sikerélménnyel jár. Akik mégis erre adják fejüket, azok nem is gondolkoznak nagy, sorsfordító lépésekben, a céljuk csak annyi, hogy ételt, italt, tiszta ruhát, orvosi ellátást, tüzelőt biztosítsanak. A minimumot, ami az élethez és ahhoz kell, hogy az embert ne csak a puszta létfenntartási ösztön mozgassa, hanem képes legyen arra is gondolni, hogyan, merre tovább. A Vasárnap 31. számában bemutatott komáromi Porte – Kapu Polgári Társulás ezen fáradozik. Tagjai tudják, nem lehet mindenkit megmenteni, a normális életbe visszahozni, de azt is, hogy egy nehéz napot vagy a következő telet túlélni szintén nem kevés. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak, el kell fogadniuk a rászorulókat a maguk esetlen, sokszor durva nyomorúságában, és nem várni még egy köszönömöt sem. Ezért illeti meg minden tisztelet Kertész Gábort és barátait, aki erre a sokszor kilátástalan munkára vállalkoztak és illúzióktól mentesen, gyakorlatiasan próbálják megoldani a társadalom peremére került emberek hétköznapjait. Akik egyetértenek velük, szavazzanak a Porte – Kapu Polgári Társulásra.

*

Lapunk 47. számában számoltunk be arról, hogy az Érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium harmincnyolc diákja hangoskönyvet készített Szomolai Tibor Felkvidéki saga című regényéből egy pécsi vak fiú számára. Kopa Marcellről az író mesélt nekik az iskolában tartott könyvbemutatóján és az ötletet, hogy felolvassák a 650 oldalas regényt, tett követte. A diszlexiás tanulótól kezdve a szavalóversenyek győzteséig bári részt vehetett a kezdeményezésben – a hangoskönyv épp attól lett egyedi, hogy mindenki a lelkét adta bele. Október 23-án Pécsváradon adták át a gimnazisták Kopa Marcellnek a hangoskönyvet. Jutalmuk nemcsak a fiatalember hálája volt, hanem leginkább az a semmivel nem pótolható érzés, hogy jót tenni jó. A Vasárnap Angyala címre azért pályázhatnak megérdemelten, mert önzetlen cselekedetükkel másoknak is példát mutattak.

*

Harmadik komáromi angyaljelöltünk Rácz Ilona, Ilike, aki évek óta a betegek és sérültek istápolója, szomorúak vigasztalója. A Vasárnap múlt heti, 48. számában írtunk arról, hogy kórházi nővérként a betegekbe próbált lelket önteni, felkészíteni őket az utolsó útra, nyugdíjazását követően családjában, majd tágabb közösségében ápolta, segítette a rászorulókat. Tíz éve vezeti Komáromban az egészségkárosodott fiatalok Napsugár csoportját, amely nemcsak az érintettek, családtagjaik számára is a felüdülést, a hétköznapi taposómalomból való kimozdulást jelenti. Ilike vallja, tétlen, meddő élet az, amelyet csak önmagunk kedvére élünk, értelmet, tartalmat csupán a szolgálat adhat napjainknak. „Ha az embernek nyitott a szíve, és odafigyel másokra, nem tévedhet nagyot” – mondja a törékeny idős hölgy, miközben igéket ír, betegeket látogat, magányos özvegyekkel beszélget. Aki úgy gondolja, az embertársainknak szentelt idő és figyelem mindennél többet ér, szavazzon rá.

Szavazataikat december 16-ig a vasarnap@vasarnap.com e-mail címre vagy a Redakcia Vasárnap, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava postacímre küldhetik.

Döntsék el Önök, kié legyen a Vasárnap angyala, Hunčík Gabriella ajándéka.