„A füleki bubifrizura…”

A rövid haj fogadtatása a 20. század első felében

 A rövid haj divatjának, a bubifrizurának a népszerűsítésében jelentős szerepet játszottak a korabeli dívák, mint pl. a hollywoodi sztár, Gloria Swanson, vagy Coco Chanel és Josephine Baker. Mint ahogy általában minden divatjelenség esetében lenni szokott, a rövid frizura divatja a nagyvárosok után folyamatosan teret hódított a vidéki városokban is, majd – feltételezhetően lassabban – a falvakat is elérte.

A népviselet-kutatás részeként bár részben a hajviseletet is vizsgálták, ez azonban kimerült abban, hogy az „egykori”, a „régi” rekonstruálására törekedtek, azzal azonban senki sem foglalkozott, hogy az egy-egy tájegységhez tartozó településen mikor jelent meg a rövid haj, s ezt hogyan fogadták az adott közösségben. A korabeli sajtóban azonban aránylag sokat foglalkoztak az új női frizuradivattal. Ezeknek a különféle írásoknak köszönhetően bizonyos mértékben nyomon követhető, milyen volt tájainkon a visszhangja, fogadtatása ennek az új, bizonyos fokú társadalmi lázadást is kifejező divatnak.

Korabeli hangulat

Az alábbiakban a Rozsnyón megjelent regionális lap, a Sajó-Vidék e témával kapcsolatos írásaival szemléltetem a korabeli hangulatot. A hírek alapján úgy tűnik, a lap szerkesztői maguk sem rajongtak a bubifrizuráért. Más újságokhoz hasonlóan különféle rémhírekkel próbálták elvenni a nők kedvét attól, hogy rövidre vágassák a hajukat. Egy 1926 áprilisában megjelent cikkben a bajusz kinövésével és különféle kiütések megjelenésével riogatták a nőolvasókat: A tudósok véleménye szerint, a bubifrizurát viselő hölgyeknek 40–50 éves korukban csinos bajusz ékeskedik majd orrocskájuk alatt. Mások azt merik állítani, hogy a bubifrizurát viselők nyakán és fején kellemetlen és csúnya kiütések keletkeznek. Mi nem vagyunk olyan udvariatlanok, hogy a jövőbe lássunk, de azt meg kell állapítanunk, hogy a hosszú haj és rövid észről szóló rossz májú közmondás értékét nem változtatta meg a bubifrizura. Mert hát nem-e rövid észre vall, levágatni a nő legszebb ékességét, a hosszú hajat? Lehet ugyan, hogy utána megjön az eszük és sajnálják, – de nem merik bevallani!...

A Bubifrizura betegség címmel közölt írásban egy brüsszeli orvosi folyóiratra hivatkozva figyelmeztették a nőket a veszélyre, miszerint a bubifrizura viselői már különféle bőrbetegségekben szenvednek, sőt egy speciális, bubifrizura betegség, a garaonite is megjelent. A lap későbbi számában Egy kis szőke bubi levele a „Sajó-Vidék”-hez címmel tették közzé egy fiatal nőolvasó levelét. Az már korábban megjelent hírek alapján is sejthető volt, hogy a lap munkatársai nem hívei a bubifrizurának, de a levél egyes mondatai után zárójelbe tett rosszmájú megjegyzéseikből teljesen egyértelművé válik, mi a szerkesztőség véleménye erről az új divatról:

Tekintetes Szerkesztőség!

Én is azt tartom, hogy a divatnak nem kell minden kinövését utánozni, (Mégis teszik! Szerk.), de véleményem szerint a bubifrizura némely tekintetben nagyon célszerű. Kisebb a haj, könnyebb a fej. Nem melegít nyáron a vastag hajfonat s nem válik be az a mondás a nőkről : „hosszú haj, rövid ész”, (Hm! Ez kérdés?!... Szerk.) A divatot nemcsak ruházatban kell követni, de hajviseletben is. (Pardon! Nem-e borbély az udvarlója? Szerk.) Hiába van valaki elegánsan öltözve, ha a frizurája ó divatú, biztosan utána néz mindenki: (Hisz ezt szeretik a leányok! Szerk.) Ma, hogy valaki divatos legyen, nélkülözhetetlen a bubifrizura. (Na!??? Mennyi divatos nő van hosszú hajjal is. Szerk.). A tudósok véleményére nem sokat adunk. (Ezt úgy is tudjuk! Szerk.) s ha negyven éves korban csakugyan kinőne a bajusz és a szakál, el fogják tudni tüntetni azt a nők is, mint a férfiak. (De hol lesz a varázs? Szerk.). Az sincs kizárva, hogy szépnek fogják találni a bajuszos hölgyeket s divat lesz. Ami divat az szép is. (no, talán mégsem! Szerk.), és kapós. Mindenki igyekezni fog bajuszt növeszteni. (Hm! Elképzelem Magácskát bajusszal! Brr!...Szerk.). Sok öreg bácsitól hallottam ezt: „Ha nincs pénzem, adnak még a bajuszomra”. – hátha a hölgyek bajuszára is fognak adni? (Kötve hisszük. Szerk.). No, de egyik divat se tart oly soká, hogy ily eredményre jussunk. Hát ahhoz mit szólnak a tudós bácsik, hogy én láttam idős rövidhajú nőt és nem volt bajusza és hosszú hajút, aki bajuszt viselt szegény? (Ugye-e Maga is sajnálta szegényt? Mi mindkettőt sajnáljuk. Szerk.) Tehát nem ijedünk meg a „bruxellesi” vészkiáltástól, mert nők vagyunk, akik mindig tudunk segíteni magunkon.

Egy bubifrizurás.

Bubifrizura-adó és agglegénység

A lap több hírének tanúsága szerint élvezeti cikknek tekintették a bubifrizurát, ezért a luxuscikkekhez hasonlóan megadóztatását javasolták, sőt – amennyiben hitelt adhatunk a hírnek – Tirol tartomány több településén meg is adóztatták a bubifrizurát viselő nőket. „Tirol legtöbb községe már hónapokkal ezelőtt adót vetet ki a 12 évesnél idősebb rövidhajú nőkre. Természetes ez a furcsa adóztatás megütközést váltott ki úgy a borbélyok, mint a bubifrizurás asszonyok, leányok körében, annál is inkább, mert az adó harminc silling, ami háromszáz magyar koronának felel meg. A tiroli borbélyok elkeseredésükben tiltakozást jelentettek be az elöljáróságnál az adó ellen. Az érdekelt községek elöljárói közös levélben válaszoltak, amelyben idézik Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levelét, amelyben meg van írva, hogy „a hosszú haj az asszony dicsősége”. Erre az idézetre támaszkodva ragaszkodnak az „üdvös” adóhoz.

Egy cikkben párhuzamot vontak az agglegénység és a bubifrizura között is, véleményük szerint ugyanis az agglegénység egyik előidézője a bubifrizura. A Megkapták! címmel közölt írásból egyértelműen kitűnik, hogy az egyház könnyű erkölcsű nőként, egyfajta prostituáltként tekintett a bubifrizurás lányokra: Két elegáns, bubifrizurás úrifélének látszó hölgyike lejtett a múlt pénteken a rozsnyói korzón. A balsors három papot hoz velük szembe. „No már vége a szerencsének!” – sóhajtanak hangosan. „Menjenek csak a kaszárnyába, – a maguk fajtája ott mindig talál szerencsét!” – vágja vissza az egyik tisztelendő. A két fej persze nyomban lekonyult és a „szerencsétlen” fruskák sietve elkotródtak…

Az alkalmi rímfaragókat is megihlette a bubifrizura és az új női divat. „Nóta a bubifrizuráról”, címmel közölték az állítólag Fülek környékén, az „Igaz-e babám” dallamára énekelt szöveget:

A füleki bubifrizura,

Legényhajú leánynak

Nem akad ura.

Úgy kell neki szegénynek,

Miért nem született ő

Mindjárt legénynek!

Legényhajú leánynak nem

A lapban megemlítettek egy középkorban dívó szokást is: „A régi becsületes világban, illetve az ó- és a keresztén középkorban azok a nők nyírták le a hajukat, akik bűnbánatot tartottak s azokat kopasztották meg, akik rossz fát tettek a tűzre. Nem tudjuk, hogy a sok nyírott fejű bakfis és madame elkövetett vagy elkövetendő bűneit gyászolja-e nyilvánosan?

Beszámoltak a tokiói rendőrfőnök bubifrizurás nőket érintő állítólagos szigorú rendeletéről is: A tokiói rendőrség főnöke rendeletet bocsájtott ki, amely arra inti a közegeket, hogy kísérjék figyelemmel a bubifrizurás nőket. A tapasztalat azt bizonyítja, állapítja meg a rendelet, hogy a rövidhajú nők erkölcsi élete sok kívánnivalót hagy maga után Ennek következtében az utcán járó rövidhajú nőket éber figyelemmel kell kísérni, mihelyt gyanúsnak tűnik fel, azonnal elő kell állítani. Ez a rendelet arra bírta a Rikatsu filmvállalatot, hogy azoknak a nőtagjainak, akiknek rövid hajuk van, azonnal felmond. Ez a felmondás nem végleges, így hangzott a körirat utóirata, amennyiben mindazok a művésznők, akik megnövesztik a hajukat, hét éven belül alkalmazásra jelentkezhetnek. Ezeket, ha hajuk megfelelő hosszúságot ér el, ismét alkalmazni fogják. A férfiak általában helyeslik ezt a rövid haj elleni hadjáratot.

Egy Nálunk is kellene! címmel 1929-ben megjelent hír arról tanúskodik, hogy Magyarországon fegyelmi eljárást indítottak a rövid hajat, és „túlrövid” szoknyát viselő tanítónők ellen, s a szerkesztő szerint Csehszlovákiában „sem ártana hasonló rendelet, mert félig meztelenül és fiús külsővel nagyon bajos erkölcsre és nőiességre oktatni a leánygyermekeket…”

1930. júniusában a lap ismét visszatért a női divat témájához. Ezúttal a Óda a mai nőről és a divatról címmel egy hosszabb verset közölt, amely írója a hiányos női ruházatot ostorozta.

Óda a mai nőről és a divatról

Szép a divat, ha nem frivol,

Ha tisztességes és komoly.

De a mostani ruházat

Már túlzásba vitt gyalázat.

Meztelen az istenadta,

Mintha ruha nem vón rajta.

Felől semmi, alól semmi,

Hogy hol mi van: jól kivenni…

Valamikor az „ily nőket”

Bekísérték volna őket,

Most az utcán úgy járnak-kelnek,

Ahogy az ágyból felkelnek.

…Áldozáshoz nem engedik,

Templomból kitessékelik.

A jó pap azzal küldi el,

„Menj és előbb öltözködj fel!”

A pap hiába szónokol,

Hiába beszél és korhol.

Nem ér semmit, nem is bánja,

A divat az ő bálványa.

Ah, ó tempora, ó mores!

Tudni szeretnők: még mi lesz?

Mi lesz? Egy fügefalevél,

Kell-e még több „ruha” ennél?

Nincsen szégyen, nincs szemérem,

A nap is pirul az égen.

Hiába int a Szentatya,

Nincsen annak foganatja…

X.Y.

Városon könnyebb

Az új kulturális jelenségek, legyen szó öltözékről, ünnepekről, szokásokról stb. mindig heves elutasításra, ellenérzésre találtak a társadalom konzervatív, az újdonságokat kevésbé befogadó rétegénél. A fentebb idézett újsághírek is arról tanúskodnak, hogy, a bubifrizura megjelenését követő években a hajukat rövidre levágó nőket is negatívan ítélte meg a társadalom. Sajnos, a néprajzkutatók figyelme nem terjedt ki e téma sem korabeli, sem pedig későbbi kutatására sem, nincs tudomásunk, róla, hogy a viseletkutatók vizsgálták volna a hajviselet e jelentős változását akár városi, akár falusi környezetben, pedig fontos adalékkal szolgálhatna a nők társadalmi szerepének változásaihoz az adott lokális viszonylatban.

Annak ismeretében, hogy a „hagyományos” paraszti családban a férfiaké, a családfőké volt a domináns szerep, és a nők egyféle alárendelt szerepet töltöttek be, elképzelhetőnek tartjuk, hogy a falusi társadalomban városhoz viszonyítva sokkal erősebb lehetett azoknak a nőknek a társadalmi elutasítottsága, illetve megbélyegzése, akik megpróbálták követni az új hajdivatot.