<p>Az ember ha számára fontos eredményeket ér el, gyakran büszke érdemeire. A büszkeség egyfelől lehet annak a jele, hogy tisztában vagyunk értékeinkkel, másrészt viszont komoly akadálya is annak, hogy könnyebben átjuthassunk az élet megpróbáltatásain.</p><div> </div>
A büszkeséggel együtt jár az elképzelés, hogy többek vagyunk másoknál. Ez abban az értelemben helytálló is, hogy érdemeink erőfeszítéseink eredményei. Más emberek viszont más érdemekért méltóak az elismerésre, így végső soron mind egyenlőek vagyunk. Ha más nem, az a tény biztosan összeköt bennünket embertársainkkal, hogy időnként nehézségekkel találkozunk, amelyeket meg kell oldanunk. Ez az a pillanat, amikor a büszkeség, amely addig lelki támaszunk volt, ellenségünkké válik.
Az élet kihívásai ugyanis különbözőek lehetnek. Vannak olyanok, amelyekhez elegendőek vagyunk magunk is, máskor viszont segítségre szorulunk. A büszke ember a második esetben élete egyik legnagyobb kihívásával szembesül. Ha addig felsőbbrendűnek érezte magát másoknál, most el kell ismernie, hogy tévedett. S ha korábban visszautasította is gyógyítók, segítők vagy akár a legközelebbi környezete együttműködését, előtte a feladat, hogy elfogadja azt.
Ez nem szégyen, hiszen mások támogatásával önmagam életét teszem könnyebbé. Nem kell többé olyan gondokkal küzdenem, amelyeket mások közreműködésével egy csapásra megoldhatok. Az élet ugyanis túl rövid ahhoz, hogy büszkeségünk miatt tegyük küzdelmessé azt az időt, amelyet nyugodtabban is eltölthetnénk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.