Isten hozott a totális kontroll világában!

Surveillance

Bevezetés a 21. századba: megfigyelés és magánszféra a digitális korban.

Elgondolkoztunk már azon, hogy miért ingyenes a közösségi média? Miért ingyenes a Facebook, az Instagram, a Google-kereső vagy az elektronikus posta? Vagy nem is ingyenesek ezek a szolgáltatások? Fizetnünk kell értük, csak nem pénzzel, hanem valami fontosabbal?

A nagy techcégek a világtörténelem legjövedelmezőbb vállalkozásai. Miből származik a bevételük? Hirdetésekből. S mit kínálnak föl a hirdető cégeknek? Bennünket. Mi vagyunk az áru. Minél több időt töltünk az online térben, az algoritmusok annál jobban tökéletesítik a személyiségprofilunkat, s ez alapján lövik ránk a reklámokat. Nem vaktában, hanem célzottan.

Nincs titok

A techcégek mindent tudnak rólunk: ismerik érdeklődési körünket, hírfogyasztási szokásainkat, baráti kapcsolataink hálózatát, ízlésünket, politikai preferenciáinkat, szexuális orientációnkat, üzeneteinket, családi fotóalbumunkat vagy bankkártyás fizetéseink adatait.

Honnan ez a tudás? A digitális lábnyomainkból. Évek óta szisztematikusan gyűjtik a rólunk szóló adatokat, hogy minél részletesebb, minél pontosabb személyiségprofilt készítsenek rólunk. Az ingyenességnek ez az ára.

Az algoritmusok azt is érzékelik, hogy milyen típusú képek fölött időzik el tovább a tekintetünk, milyen címek és milyen kulcsszavak hatnak ránk, milyen napszakban szoktunk vásárolni, és telefonunk cellainformációi és GPS-adatai alapján ismerik a napi útvonalainkat is.

Aggályos ez az adatgyűjtés? Az. Csakhogy nagyrészt a mi beleegyezésünkkel történik. Az apróbetűs jogi szövegek elolvasására ugyanis általában se időnk, se türelmünk, s inkább gyorsan jóváhagyunk mindent, olvasatlanul is elfogadjuk a felhasználási feltételeket.

surveillance

A digitális technológia vívmányait használjuk, mert nagyban megkönnyítik az életünket, de úgy tűnik, a kényelmi szempontokért cserébe lemondtunk a magánszféránkról.

Képzeljük el, hogy egy ismeretlen személy bekopogtat hozzánk, s az alábbi információkat kéri: nevünk, születési dátumunk, telefonszámunk, e-mail címünk, iskoláink, munkahelyeink, kapcsolati státuszunk, családtagjaink neve, barátaink neve, fényképeink, kedvenc könyvünk, filmünk, zenénk, sportcsapatunk, színünk, ételünk és így tovább. Átadnánk ezeket az infókat egy ismeretlennek? Aligha.

A közösségi oldalakat üzemeltető cégeknek viszont átadjuk, önként és dalolva, s még örülünk is, hogy mennyien kíváncsiak ránk, és milyen sok lájkot kapott a családi fotónk. Miért cselekszünk így? Mert a techcégek fejlesztőmérnökei az emberi hiúságra alapoznak, és dopamin-löketekkel (lájkokkal) jutalmazzák az agyunkat. Mi pedig mindent meg akarunk mutatni magunkból (pontosabban: mindent nem, csak a sikereinket, s azt, ami előnyös ránk nézve). Mit főztünk, mit szavalt a gyermekünk, milyen volt a karácsonyfánk, milyen ruhában mentünk bálba.

A Facebook (új nevén: Meta) és a Google az emberiség történetének legnagyobb, megfigyelésre épülő vállalkozása. Ezek a cégek sokkal többet tudnak rólunk, mint amit a legtolakodóbb, diktatórikus hatalom valaha tudott az állampolgárairól.

surveillance

Korbács helyett kockacukor

Erről a totális kontrollról szól Zygmunt Bauman és David Lyon könyve, a Liquid Surveillance (Folyékony felügyelet). Bauman azért használja a „folyékony” jelzőt, mert a felügyelet ma már mindenütt jelen van, behatol a magánszféránk legintimebb szegleteibe is.

Persze, megfigyelés és ellenőrzés mindig is létezett. A középkorban az egyház feladata volt a társadalmi kontroll, az egyház ellenőrizte a vallásos előírások betartását, kutatta fel a boszorkányokat, és küldte máglyára az eretnekeket, s az egyház végezte a nyilvántartást is: a születések, házasságkötések, elhalálozások jegyzékbe vételét.

A hatalom sokáig erőszakkal érte el, amit akart, s az állampolgárokat zárt rendszerekbe terelte: iskolába, kaszárnyába, börtönbe, kórházba. Ennek a felügyeleti modellnek a metaforája a korbács.

A kontroll ma már nem ilyen. Nincs erőszak, nincs direkt utasítás. A hatalom nem a testet akarja megtörni és birtokba venni (gyarmatosítani), hanem a pszichét (az emberi elmét). A piac által inspirált digitális felügyelet rafináltan működik, s a metaforája már nem a korbács, hanem a kockacukor. Fizikai kényszer helyett úgy manipulálja az embereket, mesterségesen gerjesztett fogyasztási igényekkel és folyamatos jutalmazással, hogy az alávetettség kiváltságnak tűnjön. Olyan ez, mint az IKEA-féle trükk, ahol a vásárló azért a privilégiumért fizet, hogy a félkész terméket otthon ő szerelhesse össze.

surveillance

Börtönőrünk, az okostelefon

A digitális kontroll azért lehet ennyire hatékony, mert kényszer nélkül, önként töltünk fel és töltünk ki mindent. Miért? Lásd föntebb: mert részesülni akarunk a komfortból. De ez a komfort, s ezt nem árt észben tartani, a kísérleti nyúl komfortja.

Bjung-Csul Han koreai-német filozófus írja, hogy az állampolgárok felügyelete ma már sokkal szofisztikáltabb módszerekkel zajlik, mint egykor. A kínzókamra vallatótisztjét mára egy barátságos társ váltotta föl: az okostelefon. Állandóan ott van velünk, a zsebünkben is elfér, és multifunkciós: számítógép, fényképezőgép, videókamera, zenelejátszó, térkép, határidőnapló és még sok minden más egyben.

Az okostelefon ráadásul nemcsak tökéletes felügyeleti eszköz, amelynek segítségével ellenőrizhető, hol vagyunk, mit csinálunk, kivel tartjuk a kapcsolatot és mi a napi programunk, hanem egyfajta online gyóntatószék is: mindent elárulunk neki magunkról.

Régen például az otthon par excellence privát terület volt, ahová mások vizslató tekintete nem ért el. Ma a felügyelet (és eszköze, az okostelefon) behatol a hálószobánkba is: lefekvéskor az éjjeliszekrényünkre tesszük, s ébredés után az első dolgunk, hogy ismét kézbe vegyük, és megnézzük, érkezett-e üzenetünk, megnézzük az időjárásjelentést, elolvassuk a híreket stb. Vele fekszünk, vele kelünk.

S bár úgy gondoljuk, az okostelefon szolgál bennünket, és mi tartjuk a kezünkben, a függőségi viszony fordított: az okostelefon tart kézben bennünket.

surveillance

A Nagy Testvér mindent lát, de ki látja a Nagy Testvért?

Az is aggályos, amikor az egészségügyi kartotékunkat (benne sok érzékeny információval) megkapja egy biztosítótársaság, hogy az alapján döntse el, milyen biztosításra vagyunk jogosultak. Az egészségügyi aktánkat is önként bocsájtjuk az ilyen magáncégek rendelkezésére, amelyek így mindent tudni fognak rólunk – s ezekért az információkért nem ők fizetnek, hanem mi fizetünk nekik, nem is keveset.

Ha kilépünk az utcára, arcfelismerő szoftverrel ellátott térfigyelő kamerák pásztázzák utunkat, a repülőtereken pedig a biometrikus szkennereken kívül hő-, fény-, hang- és szagérzékelő szenzorok működnek. A Nagy Testvér – hogy az orwelli metaforát használjam – mindent lát. De mi vajon látjuk-e a Nagy Testvért? Tudjuk-e, hogy kik rendelkeznek az adatainkkal?

A digitális korszak előtt az ellenőrző hatalom még látható volt: törvényt hozott, gumibottal suhintott, börtönbe zárt. Ismertük a rendőrt. Ma nem ismerjük azokat, akik a megfigyelő technológiát uralják. Azok a cégek, amelyek a személyes adatainkat birtokolják, lassan már mindent tudnak rólunk – mi viszont egyre kevesebbet arról, hogy ki is az, aki megfigyel bennünket. A láthatóság egyirányú.

Jaron Lanier, a virtuális valóság kutatásának egyik úttörője írja a Who Owns the Future? (Ki birtokolja a jövőt?) című könyvében, hogy régen a hatalom azoknak a kezében összpontosult, akik a fontos kereskedelmi útvonalakat vagy a nyersanyagforrásokat uralták, ma viszont azok kezében összpontosul, akik a felügyeleti technológiát uralják.

surveillance

Biztonság & egészség

S ha a digitális technológia által kínált komfortért cserébe nem vetnénk alá magunkat önként az ellenőrzésnek, a hatalom kezében van még egy aduász: a biztonságunk.

Nézzünk szét magunk körül: kulcsok, reteszek, biztonsági zárak, kódok, kamerarendszerek, jelszavas védettség, monitorok, riasztóberendezések, falak és kerítések. Az ilyen környezet állandóan arra emlékeztet bennünket, hogy félnünk kell valamitől. Ezt lovagolják meg a politikusok, s velük összhangban a média is arra kondicionál bennünket – minden veszélyforrást irracionálisan felnagyítva –, hogy féljünk.

De kitől is kell félnünk? Azt majd a politikusok megmondják. Mi pedig hálásak leszünk azért, hogy megvédenek bennünket, s önként beleegyezünk a totális kontrollba – a biztonságunkért cserébe.

Yuval Noah Harari izraeli történész – akinek a Sapiens című, az emberiség történetét szokatlan perspektívákból tárgyaló könyve 96 héten át volt dobogós a New York Times bestseller-listáján – már a koronavírus-járvány kezdetén felhívta a figyelmet arra, hogy a pandémia minden korábbinál átfogóbb megfigyelő mechanizmusokat fog legitimálni. Beleegyezünk a biometrikus adatainkon alapuló megfigyelésbe, mert ez nélkülözhetetlen a járvány leküzdéséhez. S valóban: a mai nyomkövető technológiák segítségével a teljes lakosság ellenőrizhető, és a fertőzés felbukkanásakor könnyen visszakereshető, ki merre járt, kivel találkozott.

surveillance

A mérleg egyik serpenyőjében tehát ott az egészségünk, a másikban pedig a magánszféránk. A harcot, nagyon úgy fest, az egészség fogja megnyerni, cserébe a hatóságok vállalják, hogy megvédenek bennünket egy következő járványtól, vagy legalábbis annak fatális következményeitől.

Idáig rendben is volnánk, mondja Harari, csakhogy a vészhelyzet egyszer véget ér, a megfigyelő mechanizmusok azonban itt maradnak, s ha nem vagyunk elővigyázatosak, egy világjárvány felgyorsíthatja a totalitárius rezsimek kiépülését.

Hány pontod van?

A Black Mirror (Fekete tükör) című disztópikus filmsorozatnak van egy epizódja, amely olyan társadalmat mutat be, ahol az emberek egymást pontozzák, s ezek a pontszámok határozzák meg egy-egy személy társadalmi státuszát. Mogorva vagy? Rosszkedvű? Kopott a szvettered? Lepontozlak, sorry, és ugrik a lakáshiteled.

Hasonló elvre alapozzák Kínában az ún. társadalmi kreditrendszert, amelynek már néhány éve bevezették a tesztverzióját. A lényege az, hogy állandóan szemmel tartják és pontozzák az állampolgárokat. Ha a hatalom által elvárt módon viselkedünk, az állami propagandamédia híreiből tájékozódunk, nem telefonálunk külföldre, és alkohol helyett pelenkát vásárolunk a boltban, akkor jutalmul bónuszpontokat kapunk, ami megkönnyítheti a családunk életét: a magas pontszámmal rendelkezőknek jobb munkahely, jobb iskola és olcsóbb hitel jár.

Ha viszont nem fizetjük be időben a számláinkat, hajnalban még ébren vagyunk (ahelyett, hogy rendes állampolgárként az igazak álmát aludnánk) vagy rendszerkritikus cikket olvasunk a nyugati sajtóban, akkor a pontszámunk sajnos csökkenni fog, mi pedig lejjebb csúszunk a társadalmi ranglétrán, ami azzal jár, hogy a gyermekünket nem irathatjuk be bármelyik iskolába, nem részesülhetünk néhány állami szolgáltatásból, s előfordulhat, hogy az internetcsatlakozásunkat is korlátozni fogják.

De vigyázat, a kreditpontszámot nemcsak a saját viselkedésünk befolyásolja, hanem az ismerőseink tevékenysége is, s ha egy barátunk vagy rokonunk bíráló megjegyzést tesz a Pártra, az bennünket is hátrányosan érinthet – úgyhogy inkább kétszer is meggondoljuk, kit tartunk barátunknak.

Ördögi terv, de már a megfigyelő-program önkéntes tesztelésére is rengetegen jelentkeztek Kínában, abban a reményben, hogy engedelmes alattvalókként előre léphetnek a társadalmi ranglétrán.

A bűn algoritmusa

A hatóságok világszerte nyilvántartást vezetnek a terroristagyanús személyekről, s ezeket a listákat továbbítják a repülőterekre. Az már kevésbé köztudott, hogy a rendőrségnek a világ több nagyvárosában vannak hasonló jegyzékei a potenciális bűnelkövetőkről.

Kik ezek a potenciális bűnelkövetők? Akiket az algoritmus annak tart. Mi alapján? A digitális lábnyomaink (az ún. Big Data) alapján. Az algoritmusok folyamatosan pásztázzák az irdatlan mennyiségű adathalmazt, kulcsszavas szűrőkön futtatják át elektronikus levelezésünket, átvilágítják baráti körünket, kiértékelik híváslistáinkat. Az eredmény egy részletes személyiségprofil, amit az algoritmus állít össze rólunk. A hatóságok ez alapján osztályoznak, s ha úgy ítélik meg, hogy biztonsági szempontból kockázatosnak minősíthető személyek vagyunk, akkor fokozott megfigyelésnek vetnek alá bennünket.

Erről szól a Pre-Crime (A bűn algoritmusa) című német dokumentumfilm is, amelyet 2017-ben a budapesti Verzió emberi jogi filmfesztiválon is bemutattak. A film által föltett kérdés az volt, vajon hatósági eljárás alá vonható-e valaki csak azért, mert nagy valószínűséggel bűncselekményt követne el a jövőben? Az algoritmusok ugyanis 90-95 százalékos biztonsággal meg tudják mondani a személyiségprofilok alapján, hogy kiből lesz bűnöző. Igen ám, de mi van a tévedésből odakeveredett 5 százalékkal?

Pre Crime

Epilógus

Kilépni vagy Robinsonként félrevonulni egy lakatlan (értsd: a digitális világon kívüli) szigetre ma már egyre nehezebb, lásd erről a The Circle (A kör) című, 2017-es filmet, Emma Watsonnal és Tom Hanksszel a főszerepben. A világ az uniformizálás felé halad. Nincsenek titkok. Titkok nélkül azonban – vélik a filozófusok – nincsenek egyéniségek.

A digitális kor elvárása az állandó online jelenlét és a teljes feltárulkozás. Aki ebben nem akar részt venni, és őrizné a magánszféráját, az eleve gyanús, akárha bűnöző volna. Nem vagy fent a Facebookon vagy az Instán? Akkor „közösségi” értelemben halott vagy. Nem létezel. A nyájszellem kiközösít.

De ne aggódj, bármikor csatlakozhatsz. A digitalizált társadalom tárt karokkal vár: Isten hozott a totális kontroll világában!

*

Sorozatunk további részei itt olvashatók.

A cikk a nyomtatott Vasárnap 2022/4. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?