A vírus ellen? Inkább egymás ellen...

Ezúttal két hétre hirdetett országos lezárást a kormány, és kilencven napra bevezették a május közepén véget ért veszélyhelyzetet is. Tíz nap elteltével (december 5-én) ismét kiértékelik a járványhelyzetet, úgyhogy könnyen lehet, hogy a Mikulástól idén a lockdown meghosszabbítását kapjuk. Hajnali egy és öt óra közt teljes kijárási tilalom van érvényben, napközben pedig csak a legszükségesebb teendőkkel kapcsolatos ügyeket intézhetjük. Eredetileg az iskolákat és az óvodákat is be akarták zárni – ezt most az SaS vétója akadályozta meg.

Soha még ennyi új fertőzött nem volt Szlovákiában, mint az utóbbi hetekben, de mintha egyre kevesebb embert érdekelnének ezek a számok. Az oltottak attól félnek, hogy a többség körülöttük elutasítja a vakcinát, a nem oltottak jobb esetben csak az oltás mellékhatásai miatt aggódnak, rosszabb esetben tüntetnek, rombolnak, élelmiszerboltokat és orvosokat támadnak meg az összeesküvés-elméletek és az oltásellenesség jelszavait visszhangzó ellenzéki politikusok hatására. A lezárások miatt ráadásul ismét sokan maradnak bevétel nélkül. Ide jutottunk egy év alatt.

Mennyit ér a teszt?

Tavaly ilyenkor még megtapsoltuk a teljesítőképességük határán levő egészségügyi dolgozókat, és sajnáltuk a bolti eladókat. Ma mindenkit szidunk, türelmetlenek, indulatosak vagyunk, és fogalmunk sincs, hogyan fogunk ebből kikeveredni.

A legnagyobb baj az, hogy a kormány sem tudja. A múlt héten hozott intézkedések szerint ismét életbe lépett a veszélyhelyzet és a kijárási tilalom, a kivétel viszont olyan sok, hogy ember legyen, aki eligazodik a rendszerben. A nem oltottak tesztelését november végéig az állam állta volna, utána pedig azt, aki nem hajlandó sem beoltatni, sem önköltségen teszteltetni magát, fizetetlen szabadságra küldték volna. Ma ez mind tárgytalan, úgy tűnik, nem kerülhetjük el a következő országos lezárást – azért sem, mert nálunk senki nem tart be semmit.

A kormányhatározat alapján a munkaadók ellenőrizhetik, hogy alkalmazottaik oltottak-e, átestek-e a Covid-fertőzésen, vagy rendelkeznek-e negatív teszttel. Akármi is az eredmény, nem akadályozhatják meg, hogy belépjenek a munkahelyre. Főleg az okozott gondot a munkaadóknak, hogy nem tudták, hogyan és mennyi tesztet fizet ki az állam, mennyi és milyen tesztre lesz szükség, és egyáltalán megéri-e működni, nyitva tartani, ha az alkalmazottak fele fizetetlen szabadságra megy. A patikában vásárolható tesztek többségéről ugyanis egy idő után már nem olvasható le az eredmény, a tesztelőállomásokon hozzáférhető tesztek viszont drágábbak, s ha az érvényességük 48 órás, akkor nem elég belőlük hetente kettő.

Szabadság és felelősség

Szlovákiában ugyanis a lakosság több mint fele nem oltott és nem is készül beoltatni magát. Ezen ma már semmit nem változtat az egyre súlyosabb járványügyi helyzet és az sem, hogy az oltatlanok mozgási lehetősége is szűkül. Sokan közülük jogaik korlátozását látják minden intézkedésben, holott vannak helyzetek – és ez most pont ilyen –, amikor a mások iránt érzett felelősség fontosabb, mint az, hogy mit engedhetünk meg magunknak.

A kormány ezért is döntött ismét a lezárás mellett, amelyet már bevezettek Ausztriában is. A kórházakban már több mint 3200 Covid-beteg szorul intenzív ellátásra, tehát elértük a kritikus határt, amikor minden más egészségügyi ellátást, beleértve a tervezett műtéteket, preventív ellenőrzéseket és kezeléseket le kell állítani. Csak a sürgősségi eseteket látják el, sok-sok daganatos, szív- és érrendszeri beteg későn kerül orvoshoz, az ízületi fájdalmakkal, más szervi rendellenességgel küzdőknek várniuk kell a kezelésre, műtétre, vagyis tovább kénytelenek fájdalmak között élni.

A kormány kaotikus intézkedései és határozatlansága nem erősíti azt a meggyőződést, hogy ha elindulunk egy irányba, és betartjuk a rendelkezéseket, akkor előbb-utóbb könnyebb lesz. Az elmúlt hónapokban sajnos csak azt láttuk, hogy ezeket a rendelkezéseket nem lehet igazán komolyan venni, hiszen az iskolás gyerekek nem kapták meg időben a Covid-teszteket, s az emberek még akkor is a fekete járásokból jártak át a pirosakba családi ünnepségeket tartani, amikor már rengetegen feküdtek a kórházakban súlyos Covid-fertőzéssel, és a tereken még november 17-én is több ezren tüntettek védőmaszk nélkül.
 

Jogok és mellékhatások

Részben érthető a félelem és az aggodalom, az oltásnak valóban lehetnek mellékhatásai, és sok embernek a környezetében van valaki, aki ilyen mellékhatásoktól szenved. „A nagynéném 67 éves, mindig nagyon energikus, aktív asszony volt. Miután felvette az oltás első adagját, szívizomgyulladást kapott, három hétig feküdt kórházban. Azóta is fáradékony, mindene fáj, egész nap csak fekszik. Beszélt ügyvéddel, kérhet-e kártérítést, de azt a választ kapta, hogy esélytelen a per. Csak akkor tudná bizonyítani, hogy az oltás okozta a problémáit, ha előtte teljeskörűen kivizsgáltatta volna magát, és orvosi leletei lennének arról, hogy nem volt semmi baja. Ilyen teljes körű megelőző kivizsgáláson nem vett részt, de nem is tudom, van-e olyan ember, aki az oltás előtt mindezt abszolválja” – mondja V. Péter, aki maga sincs beoltva. Abban bízik, hogy megússza az egészet, mert otthonról dolgozik, és nem igazán jár sehová: „Nem vagyok az az oltásellenes, aki tüntetni menne, vagy boltokban randalírozna. De félek, mert a környezetemben többen is vannak, akik miután felvették az oltást, többféle tünettel küzdenek. Fáradékonyak, lefogytak, magas a vérnyomásuk, szív- és érrendszeri problémáik vannak. Lehet, hogy mindez az oltás nélkül is kiütközött volna náluk, de ezt senki se tudja.”

Akit érdekel, és akit nem

Csilla óvónő egy csallóközi faluban, azt mondja, biztos abban, hogy a szülők többsége akkor is elküldi óvodába a gyerekét, amikor tüneteket észlel rajta. „Szabadulni akarnak tőlük, elegük van abból, hogy az egész család naphosszat együtt van. Mi nem tesztelünk, legfeljebb akkor küldhetjük haza a gyereket, ha lázas. Többnyire utólag tudjuk meg, hogy fertőzött volt. Azzal egyáltalán nem törődnek a szülők, hogy mi, óvónők is elkaphatjuk” – teszi hozzá.

Sokan azt sem értik, hogyan lehetséges, hogy az oltottak akkor is szabadon mehetnek rendezvényekre, üzletközpontokba, ha a családjukban van fertőzött. „Nem látok ebben logikát, hiszen ők is terjesztik a vírust. Ha valóban súlyos a helyzet, mindenki maradjon otthon, az oltottak és oltatlanok is. Én oltott vagyok, már három adaggal, mégis vigyázok, kerülöm az olyan helyeket, ahol nagy a tömeg. Nemrég a kislányom megfertőződött, én viszont a rendelet szerint ennek ellenére is járhattam volna munkába. Inkább otthon maradtam, mert tudom, hogy vírushordozó lehetek. Szerintem becsapták az embereket, amikor azt ígérték nekik, hogy oltottan mehetnek üzletközpontba, moziba, kozmetikushoz. Ki kell mondani azt is, hogy ha megfertőződnek, tovább adják a vírust otthon, az utcán, a tömegközlekedésben, bárhol” – mondja Veronika.

Márta nála is szkeptikusabb, azt mondja, a munkaadója annyira oltásellenes, hogy biztosan semmit nem fog betartani. „Én be vagyok oltva, de munkában nem is merek beszélni erről, mert állandó gúnyolódásnak vagyok kitéve. Biztos, hogy a többiektől nem fog a főnökünk teszteket kérni, és nem fog a tesztekért fizetni. Hamarabb el tudom képzelni, hogy lefizeti az ellenőröket.”
 

Pótmegoldások és kiskapuk

Ilyen alapon működött már a múlt héten is sok, a bevásárlóközpontokban üzemelő ruhabolt. „A megbízható régi vevőket, akik ügyfélkártyával is rendelkeznek, beengedtük, és hátul a raktárban próbálhattak. Karácsony előtt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a leghűségesebb vásárlóinkat ne szolgáljuk ki. A jövedelemkiesést nem tudja pótolni az állam. Mi senkitől nem kérdezzük, be van-e oltva” – mondja egy márkás ruhákat kínáló butik tulajdonosa.

Mások máshogy állnak kérdéshez, csak azokat alkalmazzák, akik beoltatták magukat. „Amint elérhető volt az oltás, a főnököm azonnal kijelentette, hogy nála csak az dolgozhat, aki beoltatta magát. Senki nem ellenkezett, már a harmadik adagot is felvettük. Ennyit megtehetünk a vendégekért és magunkért is” – mondja egy nyitrai étteremben dolgozó pincér. Tavasz óta csak egyetlen kollégája volt koronavírusos, enyhe lefolyással, és állítása szerint a rendezvényeiken sem fertőződtek meg a vendégek.

Örülnünk kéne, hogy élünk

„Többektől hallottuk, hogy azért oltatták be magukat, mert kirándulni akartak, családi ünnepségekre készültek. Ez is rendben van, de legfőképp az motiválhatná az embereket az oltásra, hogy ha megfertőződnek, enyhébb lesz náluk a betegség lefolyása” – mondja Zuzana Krištúfková epidemiológus, az országos járványügyi bizottság tagja. „Azt kellene tudatosítanunk, hogy mindenki a saját érdekében veszi fel az oltást, de másokért is felelősséget visel. A kirándulásokat, társasági összejöveteleket egy időre el kell felejtenünk, most olyan időket élünk, hogy örülnünk kell, hogy élünk” – mondja. Szerinte az, hogy a munkáltatók tesztelik az alkalmazottakat, nem megoldás, mert ezt egyrészt nem lehet ellenőrizni, másrészt sokaknak nem is érné meg, ha maguknak kellene állniuk a tesztek költségét.

Minden jel arra mutat, hogy a teljes lezárást nem ússzuk meg, addig pedig mindenki próbálhat megoldásokat keresni. A legbonyolultabb és legköltségesebb most az, hogy a 2–12 év közötti gyerekek csak negatív teszttel mehetnek edzésekre, művészeti alapiskolába, bármilyen tömegrendezvényre (még akkor is, ha a szülők oltottak). Ez nagyon komoly kiadás, ráadásul értelmetlen is, amíg iskolába szabadon járhatnak, és ott olyan gyerekekkel találkoznak, akik fertőzöttek lehetnek és terjeszthetik a vírust.

Egymás ellen hangolva

A szabályok, intézkedések és kiskapuk állandóan változó rendszerében nehéz higgadtnak maradni, és nem konfliktusba kerülni valakivel, aki máshogy áll a témához. „Mit kezdjek azzal, hogy én lelkiismeretesen teszteltetem a gyerekeimet, de az osztályban olyanokkal ülnek együtt, akiknek a szülei tüntetni járnak a járványügyi intézkedések ellen, és még a maszkviselést is ellenzik. Hogyan érezzem így biztonságban magam?” – kérdezi Andrea.

Válasz nincs, ma senki sem érezheti magát biztonságban. Nem csak járványügyi, de közösségi értelemben sem, mert a vírushelyzet csoportokat, generációkat fordított egymás ellen. Michal Vašečka szociológus szerint hosszú távú következményei lehetnek annak, hogyan tekintenek egymásra oltottak és nem oltottak, azok, akik könnyedén vészelték át a betegséget, és azok, akiknél súlyos lefolyású volt, idősek és fiatalok. „Társadalmi szolidaritásra, együttérzésre, alázatra volna szükség, de pont ezekből van a legkevesebb.” A szociológus egy éve még azt gondolta, arra van szükségünk, hogy mindent a saját bőrünkön tapasztaljunk meg, és ebből majd okulunk. Ma úgy látja, ez sem lesz elég.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/48. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene