Négy hétig stresszelte és terhelte a polgárokat a szlovák kormány azzal, hogy feloszlóban vagy legalábbis átalakulóban van, míg eljutott oda, hogy tulajdonképpen nem változott semmi.
Éppen csak az elengedhetetlen minimum, azaz hogy Igor Matovič távozott a kormányfői posztról, és Marek Krajčí többé nem egészségügyi miniszter. Matovič ezentúl is kormánytag marad, csak posztot cserélt az előző pénzügyminiszterrel, így az egész válságosdi arra a népi mulatságra emlékeztet, amikor az egyre gyorsuló muzsikaszóra mindenki addig szaladgál a bálteremben, amíg nem talál egy széket.
Akinek nem jut szék, az kiesik a játékból, itt ez egyedül – és megérdemelten – Marek Krajčí volt. A többiek lökdösődtek egy kicsit, futottak néhány kört, aztán rendezték soraikat, elfelejtették, ki kinek a tyúkszemére lépett, és mosolyogva helyet foglaltak. Igor Matovič ugyan sokáig körözött még a saját széke körül, de aztán nagy nehezen átadta Eduard Heger pénzügyminiszternek, s azonmód lecsapott az övére. Ettől a többiek megnyugodtak, mert már nem látták veszélyben a saját székeiket, a tánc véget ért, a mulatság folytatódhat.
Milyen tanulságot vonhatunk le a válságból? Mi a legabszurdabb az egész történetben? Mi lesz Igor Matovič nagy próbája? Mit várhatunk Eduard Hegertől? Milyen lesz az új kormány? Kiket inspirált a kormányválság? Mit lehet tudni a magyar pártösszefogásról, a Szövetségről?
Vrabec Mária írásában ezekre a kérdésekre is választ kapnak a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.