Ha azt halljuk: standard táncok, elsőként a csillogás, az elegancia, a kifinomult stílusú mozgás jut eszünkbe. Esetleg életünk legboldogabb, legromantikusabb keringőjéhez köthető emlékeink peregnek le előttünk. Ha pedig latin-amerikai táncok, akkor a sugárzó életörömre, lendületre és szenvedélyre gondolunk. Amikor azonban valaki versenyszerűen űzi ezt a sportot, megerőltető, komoly fizikai munka lesz. Erről Nagy Marika és Kis Tamás nem beszél, pedig az elmúlt években a legjobbak közé táncolták magukat. Mégis csak a szép oldalát látják a versenytáncnak.
Csak a vezetéknevükben van ellentét, a parketten összeszokott páros ők. Marika négy-, Tomi háromévesen kezdte tanulni az alaplépéseket az érsekújvári Viva táncstúdióban. Az anyukák ötlete volt a tánciskola, a hobbiból aztán hamarosan versenytánc lett, tíz év rendszeres edzés után pedig jött a páros első szlovák bajnoki címe. Azóta már számos verseny legfelső dobogóján állhattak, augusztus utolsó szombatján latin-amerikai táncokban lettek másodikok az országos versenyen.
Rózsaszín kezdet
„Engem a kezdetekkor elvarázsoltak a szép ruhák. Emlékszem, az első fellépésünkre rózsaszínűt választottam, és mivel a párnak összhangban kell lennie, Tomi is kénytelen volt rózsaszínűben táncolni” – nevet Marika. „Utólag vicces, ahogy nézzük a régi fotókat, de akkor ezzel nem foglalkoztam” – mosolyog Tomi is.
Eleinte Marika volt magasabb, a kamaszkort elérve viszont Tomi gyorsan nyúlt, ezért állandóan változtatni kellett a tánctartáson. A frakkjait máig félévente kinövi. „Pedig főleg a lábam erősítem, a felsőtestet óvatosabban, hogy a bicepsz ne legyen túl erős, és csak a saját testsúlyunkkal edzünk” – magyarázza Tomi.
A közeli, zárt tánctartás lehetőséget ad arra, hogy érzékenyek legyenek egymásra a partnerek, közös érzelmeket tudjanak kifejezni. Meggyanúsítom őket, hogy bizonyára az életben is párt alkotnak. „Többen gondolják ezt, mivel naponta együtt vagyunk, és tizenhárom éve tudunk együttműködni, de csak a testvéri viszonyhoz hasonlítható a mi kapcsolatunk” – hárít Marika. „Sőt a kezdetekkor nagyon sokat veszekedtünk, ha egy fellépésen vagy a versenyen a másik rontott” – egészíti ki Tomi.
Szülői háttér
A támogató családi háttér ma is fontos számukra. Azt mondják, mindig az ő szüleik a leghangosabbak a közönségben. Nagyon motiváló a szurkolásuk, még a bírók is viccelődnek velük a parkett széléről. „Ugyanakkor semmilyen nyomás, elvárás nem nehezedik ránk a részükről, és szerencsére az edzők sem stresszelnek azzal, hogy muszáj nyernünk, muszáj megvédenünk a bajnoki címet” – mondja Tomi. „Saját magunkkal szemben azonban igenis vannak elvárásaink, és nagyon motiválnak a versenyek, ezek visznek előre” – teszi hozzá Marika.
Tudatosan választottak mindketten helyi iskolát, hogy naponta tudjanak együtt gyakorolni. Az érsekújvári Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia diákjai. A továbbtanulást a fővárosban képzelik el, hogy majd ekkor is folytathassák együtt a táncot.
A járvány ennek a sportnak sem kedvezett. „A Covid miatt most a nyárra sűrűsödött minden, igazi felkészülés sem volt, csak online edzettünk, egyedül, felvettük, elküldtük az edzőnek – sorolja Marika. – Amint engedték az előírások, már siettünk együtt gyakorolni a koreográfiát, az összetett technikai elemeket.” Nemcsak standard és latin-amerikai táncokban aranyérmesek, bajnokok tíztáncban is. Ez utóbbi az előző kettő kombinációja. „Ősszel Prágába készülünk az Európa-bajnokságra, show dance kategóriában szeretnénk megmérettetni magunkat, ami nagyon sok látványos elemet tartalmaz, igazán közönségszórakoztató” – magyarázza Tomi.
Tudni kell improvizálni
A rengeteg megerőltető gyakorlás és verseny kevésbé okoz számukra stresszes állapotot, mint a ruhák körüli hercehurca. „Legtöbbször péntek este érkeznek, az utolsó pillanatban a szombati verseny előtt. Fontos, hogy kényelmesek legyenek, ne szorítsanak, pontosan az alakunkra szűkítsék, de ilyenkor átvarratni már nincs idő. Az ügyes anyukák mentik a menthetőt, de előfordult, hogy fél kézzel tánc közben tartanom kellett a ruhámat, mert kikapcsolódott, és lecsúszott volna” – emlékszik vissza Marika.
„A fellépéseken megesik, hogy rossz zene szólal meg, sokat kell improvizálnunk, sőt bizonyos versenyeken szimfonikus zenekar játszik. Ezzel az a gond, hogy hosszabb részleteket és sokkal gyorsabb ütemben játszanak, így igencsak ki kell lépnünk a komfortzónánkból” – teszi hozzá Tomi. Neki egyébként jelenleg a bécsi keringő, Marikának pedig a vérpezsdítő rumba a kedvence.
És akkor még nem esett szó a tánccipőkről. „Azokat, bizony, háromhavonta cseréljük – vallják be –, mert elkopnak. Állandóan súrlódnak a parkett felületével, a standard cipőknél a sarok a probléma, a latinnál a talpa lyukad ki.” Az ütközésekre, húzódásokra csak legyintenek, azok a versenytánc velejárói. Vadkerti Heni és Viktor védenceit kemény fából faragták, nem tántorítják el őket a sérülések.
Marika az interjú után előttem szökdécsel az autójához a parkolóban. Esküszöm, hogy a távot tánclépésben tette meg.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/37. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.