A minap olvastam, hogy Tokió közelében „Egy pohár víz” elnevezéssel lelkiközpont létesült, amely istentiszteleti helyként nyújt segítséget azoknak, akik emberi kapcsolatokra vágynak.
A kezdeményezés nem véletlen, Japán egy kapcsolatok nélküli társadalommá kezd átalakulni. A származási helyhez és a családhoz való kötődés egyre bizonytalanabbá válik, ami elválaszthatatlanul magával hozza a magány drámáját.
A központ célja, hogy elkísérje a magányos embereket, és befogadja elsősorban azokat, akik őszinte emberi kapcsolatokat kívánnak ápolni, és arra vágynak, hogy meghallgassák őket. Japánban minden időt a munka foglal el, kevés a szabadidő. Nagyon kevés tér jut arra, hogy az ember a saját létének értelmével, az emberi kapcsolatok és a lelki élmények ápolásával foglalkozzon. Ezért jött létre a meghallgatóközpont, egyrészt, hogy szolgálatot tegyen a helyieknek, másrészt, hogy istentiszteleti helyet biztosítson egy olyan környéken, ahol egyetlen katolikus intézmény sincs.
A központ 2011 novemberében nyitotta meg kapuit, az „Egy pohár víz” elnevezés emlékeztet a figyelemre és a rendelkezésre állásra, de utal Jézus szavaira is, aki a legszegényebbek megsegítésében jelöli meg a keresztények hitéletének mértékét és értékét: „Aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek a legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát”. (Mt 10,42)
A statisztikai adatok szerint Japánban is nagyon alacsony a születések száma. Szétbomlóban van a hagyományos családmodell. A lakosság 30 százaléka 65 éven felüli.
Meglepő az a tény is, hogy elsősorban a fiatalok kerülnek ellenőrizhetetlen helyzetbe, amely drámai patológiákkal és hatásokkal jár. Rohamosan terjed az úgynevezett önkéntes elszigetelődés jelensége. A japán kormány által közzétett adatok szerint több mint 700 ezer fiatal zárkózik be otthonába, és vág el minden kapcsolatot a külvilággal, amin a mostani helyzet csak még inkább ront.
A központot, missziós modellként azzal az elkötelezett céllal hozták létre, hogy közel álljanak az emberekhez, kiemelve az emberi méltóság jelentőségét: minden ember önmagában értékes. A lelki szolgálat kiemelkedő eredményt ért el. Az oda betérő emberek közül sokan bejárták a hit személyes útját, és megkeresztelkedtek. A modell elgondolkodtató egy olyan országban, ahol a katolikusok száma 440 ezer, vagyis a 145 milliós lakosság csupán 0,2 százalékát teszik ki.
E tények margójára kívánkozik a kérdés, ha egy technikailag fejlett és megcsodált országban ez a helyzet, vajon a mi társadalmunkban kevesebb a szomjas ember, mint Japánban? Nem kellenének hasonló lelkigondozó központok?
Gábor Bertalan szepsi római katolikus esperesplébános
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.