Pár évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem éltek mosómedvék Japánban; egy animációs sorozatnak köszönhetően azonban mára elterjedtek.
Az eredeti cikket a Magazín.sk oldalán olvashatjátok!
1963-ban az amerikai író, Sterling North kiadta legsikeresebb könyvét, mely a Rascal címet viseli. A történet egy Sterling nevű fiúról, valamint mosómedvéjével, Rascallal megosztott kalandjairól szólt. A könyvből filmváltozat is készült, ám nem csupán Amerikában, hanem Japánban is nagy sikerre tett szert. Itt egy 52 részes rajzfilmsorozat is készült a mű alapján, az emberek pedig hamar vágyni kezdtek saját házi mosómedvére. A gond az, hogy Japánban ezek az állatok nem őshonosak, így elkezdték őket az Egyesült Államokból importálni, havonta nagyjából 1500-at. Ha viszont az emberek alaposabban figyeltek volna a sorozat végére, akkor valószínűleg nem követik el ezt a hibát. Amint ugyanis Sterling is rájön, egy felnőtt mosómedve nem alkalmas háziállatnak, és a történet végén ő maga is szabadon engedi Rascalt. Nos, ugyanezt tette több ezer japán család.
Mire a hatóságok feleszméltek, már túl késő volt. A mosómedvék gyorsan szaporodtak, és idővel már több tízezer egyed élt Japán területén, akik földeket, régi faépületeket pusztítottak, a városban pedig megostromolták a szemétkukákat, és még az emberekre is rátámadtak, ha útba kerültek. Bár Japánban is él egy mosómedvefaj, a tanuki, ezek közel sem annyira agresszívak, mint az amerikai mosómedvék. A tanukik fokozatosan veszítik el a területüket, mivel pedig amerikai rokoniaknak nincsenek természetes ragadozóik, semmi nem állhat az útjukba. A hatóságok még azzal is megpróbálkoztak, hogy szervezetten kiírtsák a kártevőket, ezzel azonban csak magukra haragították az állatvédő szervezeteket. Mindennek ellenére a Rascal alapján készült rajzfilmsorozat változatlanul közkedvelt Japánban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.