„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymással szemben. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyik egy útját kereső kamasz, a másik meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.
Nati boldog, végre elengedték a sörözőbe. Igaz, meg kellett ígérnie otthon, hogy ő nem iszik. A közösségi oldalra mégiscsak felkerül a söröző terasza, a baráti társaság, nem fontos, mit iszik, a lényeg, hogy este kilencig a többiekkel lehet. Mindenkivel, aki számít a suliban. Enyhe pír lepi el az arcát, amikor kiderül, hogy a nagymama az, aki elsőnek tetszikeli a fotót. Még ha csak tetszikelné! Máris telefonál. Hol voltál, Nati? Kik voltak ott, mi az, hogy anyuék elengedtek?! Első gondolata, nem kellett volna a nagyit felvenni a barátai közé. A második, megkérdi Viktort, hogyan kell beállítani a közzétett fotókat úgy, hogy a nagyi ne lássa. Viktor, a bátyja már rég nem posztol semmit ezen a közösségi oldalon, ahol minden nagyi, nagybácsi és unokatesó bejelölte őt. „Hát nem látod, hugica? Heteken át nem posztolnak semmit, csak kukkolnak. Buta vagy, ha hagyod, hogy lessék az életedet. Megér neked annyit egy fotó? Meg amúgy is, mire jó ez? Éld meg a pillanat varázsát, aztán annyi” – mondja Viktor, rá se néz, mert butuska, kiskamasz húga úgyis mindent posztol. Aztán mérges, amikor a nagymama számon kéri, merre járt, és miért pont azokkal. A kiskamaszok büszkék arra, hogy már elengedik őket az éjszakába, igaz, csak előre meghatározott szabályok betartásával, de mégis ott vannak, ahol zajlik az élet. Néhány év múlva észreveszik, hogy nem ott és nem úgy zajlik, de ezt most felesleges magyarázni nekik. Hogyan lehet vigyázni a biztonságukra? Úgy, hogy bizalmi kapcsolatunk van velük, és tényleg ott vannak, és azokkal, akikkel elengedtük őket. Inkább posztolják büszkén, boldogan.
Mi meg nyugtassuk meg az aggódó nagymamákat azzal, hogy annak idején ők is mindig ott szerettek volna lenni, ahol már zajlik az élet. Hogy akkoriban ezt senki nem posztolta? Ha lett volna erre lehetőség, bizonyára sokan akkor is kitették volna az üzenőfalukra. De ezt most már egyetlen nagymama sem ismerné be!
A szerző az Új Szó munkatársa
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.