Az érzékenyítés nulladik lépése

Mert minden velünk kezdődik, és minden a gyerekkorban alakul ki és rögzül egészen addig, ameddig el nem jön a felébredés pillanata, amikor ráeszmélünk, hogy valami mégsem működik, túl sok benne a fájdalom vagy a csalódás, és elindulunk az önismeret, önfejlesztés útján.

Azt már mindenki tudja, hogy nem mindegy, milyen családi, társadalmi minta- és hitrendszerben nőttünk fel. A minket körülvevő környezettel, emberekkel energiát cserélünk, és amit rendszeresen kapunk, abból tudunk táplálkozni. Abból építjük fel, alakítjuk ki az énképünket, értékrendünket, gondolkodásunkat, érzéseinket, és mindez befolyásolja a tetteinket. Meghatározó lesz, hogy szüleink hogyan szerettek minket, milyen párkapcsolati, baráti, emberi példát mutattak nekünk. Mi az, amivel napi szinten találkoztunk, amit napi szinten csináltunk. Mi a rutinunk a kapcsolatteremtésben, a konfliktuskezelésben, az empátiában, az érzékeny témák kezelésében vagy épp a bátorságban, a félelemben, a kontrollban, a szeretetben, a tudatosságban.

A másságra való érzékenyítés ma kiemelt téma, vagy azért, mert vannak, akik szerint már kisgyermekkorban kellene ezt elkezdeni, mások szerint épp ellenkezőleg. A gyerekeket el kell határolni minden olyan témától, ami nem szorítható be az átlagos keretek közé, ami furcsa, ami nem szokványos, mert megzavarhatja őket a mentális, érzelmi fejlődésben. Ez a cikk most nem arról szól, hogy a két nézőpont között igazságot tegyen. Nem is szólhat arról, hiszen ha bármelyik gondolkodásmódot megítélném, szélsőséges, érzéketlen, tapintatlan és bántó nézőpontokat támogatnék. A cikk célja az együtt gondolkodás támogatása. Szakmai tapasztalatokra támaszkodom most is, mint mindig.

Nincs olyan, hogy egy téma véletlen jön

Amikor egy társadalomban helyet kér magának egy téma, ami azelőtt nem volt szokásos, sőt kellemetlen, ciki vagy épp bűnös dolog volt róla beszélni, akkor annak a témának ott és akkor helye van! A szexuális másság mindig érzékeny terület volt, és az is marad mindaddig, amíg a szexualitásról szemlesütve, elpirulva beszélnek, vagy épp provokatívan, nyíltan és közönségesen. A helyes érzékenyítéshez magát a szexualitásról való gondolkodást és az edukációt is a helyére kellene tenni.

Az érzékenyítés nulladik lépése az önismeret

Minden változást önmagunkon keresztül értünk meg vagy utasítunk el. Azt látom, hogy azok a felnőttek, akik az önismereti fejlődésben rálépnek a tudatosság útjára és rajta is maradnak, egyensúlyba kerülnek önmagukkal, a gondolataikkal, érzéseikkel, tetteikkel, és ettől erősen csökken minden szélsőséges érzelmi reakciójuk, ami korábban jelen volt. Mert a tudásvágy sokkal inkább alakít kíváncsivá, mint ítélkezővé. Aki saját maga felé toleráns, empatikus, az idővel mások felé is azzá válik.

Az érzékenyítést nem a szexualitással kell elkezdeni, hanem saját magunkkal

Ahhoz, hogy a szexuális másság megértésében, elfogadásában szeretettel legyünk jelen, hogy mellőzzünk minden ítélkezést, bántalmazást, önmagunkat kell megértenünk, megtanulnunk, fejlesztenünk. Látni, elismerni tudni, hogy a kerek, egész ember nemcsak, hogy egyensúlyban van, hanem gurul is, azaz folyamatos haladásban van.

A bántalmazás minden formája elfogadhatatlan

A destruktív érzések és gondolatok minden embert megakasztanak. Ha már kisgyermekkorban azt tanuljuk, tapasztaljuk, azt a mintát követjük, hogy ítélkezni, szavakkal, tettekkel bántalmazni, kirekeszteni azt, aki valamiben más, az rendben van, elfogadható, akkor felnőttként is ezt az irányt fogjuk képviselni.

Az óvodáskori érzékenyítés ott kezdődhetne el, hogy különböző játékos és fejlesztő feladatok keretében megtanítjuk, mit jelent az elfogadás, az együttérzés, a félelem minden olyan viselkedési formával, szokással szemben, ami az átlagtól eltérő.

Az óvodáskori érzékenyítés nulladik lépése, hogy megtanuljanak szeretettel és jó szándékú kíváncsisággal közeledni például egy másik országból, kultúrából jött gyerek számukra furcsa szokásaihoz, vagy épp egy hiperaktív, autista vagy halmozottan sérült és hátrányos gyermek felé.

Az önálló gondolkodás fontossága

Az a kisgyerek, akit megtanítanak önállóan gondolkodni a rendelkezésére álló, életkorának megfelelő tudás felhasználásával, az a gyerek soha nem fog kész panelekhez, közhelyekhez nyúlni, mert nem fog megelégedni azzal, amit készen kap. A tudással az alázatot és a bölcsességet fogja birtokolni, és minden ember, aki így nő fel, nem elégszik meg azzal, hogy a logikusnak és okosnak tűnő kész rendszereket használja. Rugalmas, tudatos, kreatív és innovatív lesz.

A szexuális érzékenyítés nem szabadna, hogy egy külön érzékenyítési kaszt legyen

Valami, ami minden alatt van, ami bűnös, rossz, ördögtől való. Minél inkább perifériára kerül, annál nagyobb erővel lesz jelen, és annál nagyobb figyelmet kér, annál szélsőségesebb lesz, sőt kiprovokálja, hogy még több figyelmet kapjon. Ez van most, de nem szükségszerű, hogy ez így is maradjon. Mielőtt a dolgok egyensúlyba kerülnek, kibillennek és felborulnak, de ez nem baj, nem hiba. Amikor pedig helyre áll a balansz, ezzel együtt más dolgok is a helyükre kerülnek.

Az átalakulás mindig hosszú folyamat, testnél, léleknél, tudatosságnál, érzelmeknél, nézőpontoknál. Mindennél.

Ha nem magammal kezdem a transzformációt, eltévedek a saját magam építette labirintusban. Újra meg újra belemegyek számomra méltatlan helyzetekbe, titkolózásba, szorongásba, függőségekbe, ítélkezésbe, egyenesen fejjel rohanok a falnak, mindegy, hány sebet kaptam addig. Amíg nem fáj eléggé, senki nem érzi, hogy eljött az idő változtatni.

A harc, az ellenállás és a provokáció természete

Ami most zajlik szexuális érzékenyítés témában, törvényszerű. Megjelentek például olyan reality show-műsorok, amelyben bemutatják, milyen egy transznemű tini élete. Ezekben a műsorokban sok szenvedést látunk, kínokat és fájdalmat. A legtöbb, épp a szélsőséges figyelemfelkeltés miatt hatásvadász is. Harcol a kirekesztettség ellen, harcol az ítélkezés ellen, harcol a bántalmazás ellen. Leginkább provokációval. Így ezek a műsorok azokat, akik úgy vélik, nincs szükség érzékenyítésre, még inkább meggyőzi arról, hogy amit képviselnek, az kizárólagos érték, és így még nagyobb lesz az ellenállás. Mindkét részről. Szükség lenne ilyen típusú műsorokra. Edukációs hatása vitathatatlan. Úgy vélem azonban, hogy nem a harcra és az ellenállásra, a destruktív gondolatokra és a szélsőséges és hangos érzésekre kellene helyezni a hangsúlyt. A harc, az ellenállás és a provokáció természete, hogy folyamatosan életben tartja a konfliktusokat, sőt újakat generál. Akadályozza a megértést, a szeretetről a közömbösségre és a félelemre helyezi a fókuszt.

Kitört a vulkán

Jelenleg azt éljük, hogy kitört a vulkán, és a láva mindenhol válogatás nélkül figyelmet kér. Azok az emberek (melegek, leszbikusok, transzneműek, transzvesztiták) és a hozzájuk tartozó családtagok, akik túl sokáig éltek szégyenben, titkolózásban és hallgatásban, most elkezdik felvállalni és megmutatni minden álarc nélkül, hogy valójában kik ők. Nyomasztó lelki terheket tesznek le az érintettek, aminek itt volt az ideje. Ugyanakkor ez az energia békét szeretne, de közben folyamatosan a harctéren küzd. Szélsőségesen mindent meg akar mutatni, mindenbe be akar avatni mindenkit, ami nem feltétlen szükséges a megértéshez, a toleranciához.

Az érzékenyítés módja nem lehet közömbös senkinek

Az álarcok viselése, önmagunk elrejtése, a titok jelenléte, energiája nagyon komoly károkat okozhat a mentális egészségben, a személyiségfejlődésben, ezért az érzékenyítés mindenképpen szükséges lenne. A mód azonban, hogy mindez hogyan történik, nem lehet közömbös senkinek, mert mindkét fél számára fontos. Fontos a tolerancia fejlesztésében, az ítélkezésmentesség kialakításában, az edukációban. Fontos az önismereti úton, a tudatosság útján, a béke útján. Úgy vélem, az érzékenyítést nem lehet elég korán kezdeni. A nulladik lépéssel, ami a kreatív és játékos önismeret (a rendszeres mesehallgatás), akár nagycsoportos óvodás korban, még iskola előtt. Mindezt a gyermek életkorának megfelelően, félelmek és ítélkezés nélkül. Lépésről lépésre tanulva, hogy ami más, ami az átlagtól eltérő, az nem feltétlen rossz, hibás vagy bűnös.

Megtanulhatja, hogy a tudás felemelhet, átemelhet a korlátokon, és felállíthatja a határokat ott, ahol szükséges, ahol pedig nem, ott lebonthatja.

Montorffy Letti fejlesztő coach, spirituális tanácsadó