Az Erasmus+ Arcának műhelytitkai

Az Erasmus program említésekor a legtöbbnek talán azonnal a diákok, egyetemi hallgatók nemzetközi mobilitása jut eszébe, aki azonban nem áll közel az oktatás világához, inkább csak sejti, mi az Erasmus+: egy olyan európai uniós program, amely az elmúlt harminc évben folyamatosan segíti az oktatást és képzést, és nem csak a diákoknak biztosít egy csomó lehetőséget. Hogy miként zajlik ez a gyakorlatban? Illetékesebb személyt talán nem is lehetne erről kérdezni, mint Peternai Zsuzsannát, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium igazgatónőjét, aki évek óta az európai iskolák együttműködését támogató eTwinning nagykövete, tavaly év végén pedig az Erasmus+ Arcának választották.

Vendégségben a projektben

Az igazgatónő, aki egyébként továbbra is tanít, egy videóhívásban vezetett be bennünket a kulisszák mögé, így ugyanis lehetőség volt arra, hogy a képernyők által a látottakat megossza, és oldalról oldalra szemléljük meg, hol és hogyan zajlanak a programok. Sőt mi több, egy vendégprofilt is létrehozott a számunkra, hogy látogatóként jól megnézhessük magunknak a diákok tevékenységét.

A dolog kulcsa és központi virtuális helyszíne az Erasmus+ égisze alá tartozó eTwinning oldal. Ez pedig lényegében egy platform, ahol kommunikálhatnak, együttműködhetnek, közös projekteket dolgozhatnak ki az európai iskolák és dolgozóik. Nem kis közösségről van szó: 216 ezer iskola mintegy 880 ezer tanárja ügyködik itt több mint 115 ezer projekten. Az oldal egyik nagy előnye abban áll, hogy ezek a személyek és programok itt egymásra találhatnak: mindez nagyon egyszerűen működik, a keresőben tanárok, iskolák, programok szerint válogathatunk. Ha most a példa kedvéért arra gondolunk, hogy szeretnénk a diákjainkkal egy európai étkezési kultúrával foglalkozó projekten dolgozni, egyszerűen csak keresünk itt egyet – és ha netán nem találunk, akkor partnert keresünk hozzá, együtt létrehozzuk, majd megvalósítjuk. Merthogy nyilván ez a platform másik fő funkciója: biztonságos teret ad, hogy az efféle projektek megvalósuljanak. A regisztrált tanárok itt feladatokat dolgozhatnak ki, amit majd a szintén jelen levő diákok megoldanak, akár különféle csoportokba rendeződve. Ha maradunk az eredeti példánál: egy spanyol diákcsoport mesélhet az ottani ételekről a szlovákiai és magyarországi és holland diákoknak, majd a többiek nekik, netán olyan csoportok alakíthatók, amelyekbe minden ország egy diákja kerül, és már kezdődhet is a tanulós barátkozás.

A Pázmány három projektje

De hogy ne csak hipotetikus példákról beszéljünk: Peternai Zsuzsanna elmondta és megmutatta, hogy a gimnáziumuk jelenleg három aktív projektben vesz részt. Ezek egyike a Think (magyarul: gondolkodni) nevet viseli, célja pedig az, hogy a tantárgyakon átívelő, egy-egy témához kapcsolódó oktatásnak adjon teret, és ezzel a 21. században szükséges készségekhez juttassa a diákokat. Ennek a projektnek az időtartama két év: ennyi idő alatt a diákok nyolc alapkompetenciájukat fejleszthetik negyedévenkénti bontásban. A résztvevők között van 18 tanár és 132 diák, akik (Érsekújvár mellett) Spanyolországból, Portugáliából, Olaszországból, Lettországból és Bulgáriából csatlakoztak, és a munka nemzetközi diákcsoportokban zajlik.

A projekt felépítéséből már látni lehet, hogy az említett nyolc kompetenciát nagyjából milyen feladatokkal kívánják fejleszteni, majd a tanárok fokozatosan kidolgozzák és közzéteszik ezeket, megadnak egy határidőt, és a diákoknak addigra végezniük kell vele.

Hogy is történik?

Kiválóan illusztrálja a munka menetét a legelső közös projektrész: a logóverseny. Az első lépés ugyanis az volt, hogy a diákoknak logót kellett készíteniük és választaniuk a teljes projekthez. A résztvevő országok mindegyike helyben egy miniversenyt hirdetett, majd az ott legjobbnak minősülő két logót digitális formában közzétették az eTwinning felületén, hogy az összes résztvevő láthassa. És ne csak nézze, hanem értékelje is: a tanárok itt ugyanis könnyedén létre tudnak hozni egy szavazást, mindenkitől néhány klikk, és már ki is derült, hogy melyik logó viszi a prímet.

Majd következett – de csak az online biztonsággal kapcsolatos videó után – az első rész, amely az önismeret köré épül. Első lépésben tíz csoportba rendezték a diákokat, méghozzá úgy, hogy a résztvevő hat ország mindegyikének legyen képviselete egy-egy csapatban. Az első feladat az ismerkedés volt, ennek részeként egy csoportnév kitalálása, majd egy szivárványt kellett megrajzolni úgy, hogy az egyes színek a csoporttagok jellemzéseként szolgáljanak – ha például a tagok többségét jellemezte az, hogy vidámak, barátságosak, kreatívok, játékosak, akkor az ezt jelölő narancssárga sáv lett vastagabb, ha a jószívűek, empatikusak, nyugodtak, megbízhatóak, önzetlenek voltak többen, akkor a zöld. És jött a következő feladat, majd egy külön projektrészleg a mentális problémákról – és aki azt hiszi, e feladatok online megoldásának sorjázása az egész, az most meglepődhet.

Utazás, ismerkedés

A program részeként ugyanis a résztvevő diákok ellátogathatnak egymáshoz, itt konkrétan az első ilyen mobilitás úti célja Olaszország volt. Ezen a hat országból négy-négy diák vehetett részt, az időtartam egy hét volt, és ez alatt is számos izgalmas feladat következett: készítettek különleges csoportképet a helyszínen, videókat, foglalkoztak az erősségeikkel, a pszichés problémák leküzdésének módozataival, készült online adventi kalendárium, és ha már utazás, persze, képeslapok és könyvjelzők is.

Az utazások folytatását a tavalyi év megakadályozta, holott minden országnak sorra kellett volna kerülnie szép lassan, viszont az online munka nem állt meg, magyarázta Peternai Zsuzsanna, majd sorra megmutatta a tanulási technikákkal, a kritikai gondolkodással, a sajtóműveltséggel kapcsolatos feladatokat. Legutóbbi látogatásukkor éppen a karácsonyi feladatok zárultak le – vigaszdíj volt ez egyben a járványhelyzet miatt meghiúsult bulgáriai látogatás helyett is.

Rengeteg lehetőség

A feladatok behelyettesíthetősége, átalakítása is mutatja, hogy a lehetőségek száma a végtelenhez közelít ezen a felületen, és csak a tanárok meg a diákok fantáziája szabhat neki határt – erről pedig tudjuk jól, hogy meglehetősen kiterjedt. Az adott témától vagy feladattól függetlenül folyamatosan fejlődik a diákok idegennyelv-tudása, hiszen a fő kommunikációs nyelv ennyi ország képviselőjének jelenléte mellett persze az angol.

Peternai Zsuzsanna már az elején hangsúlyozta: ebben a programban gyakorlatilag bármelyik európai iskola részt vehet. A mintegy húsz éve a pályán levő pedagógust elsősorban az motiválja, hogy ezzel is elkerülje a folyamatos ismétlődést, illetve azt, hogy évről évre csak elmondja a diákok előtt ugyanazt a tananyagot. Mint elárulta, ezekbe a külön foglalkozásokba könnyen be lehet építeni a tanóra tárgyát képező ismereteket, és persze hozzá lehet rendelni tanórán kívüli tevékenységeket is. Az Erasmus+ segítségével mindez egy mélységet kap és kreativitással egészül ki: a diákok és a tanárok érdeklődésével összhangban mindig megtalálható vagy megalkotható egy olyan projekt, amely újszerű és izgalmas lehetőséget ad az ismeretszerzésre és a nemzetközi együttműködésre.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/3. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene