A napszúrás hatékony gyógyszere? Érdekességek a görögdinnyéről

Vannak, akik a héjából kanalazzák, mások kivájt szeleteken nyammognak, de annyi biztos, hogy mindenki találkozik velük. Ha máshogy nem is, az út szélén, elsuhanó standokon kiállítva üzenik, hogy megérkezett a nyár. Természetesen a görögdinnyéről van szó. A gyümölcsről, mely még a legmakacsabb gyereket is ráveszi, hogy ideiglenesen felfüggessze gyümölcsblokádját. Szinte mindannyian fogyasztjuk, de vajon mennyit tudunk erről az izgalmas csemegéről?

Ki vagy, s honnan?

Ha a görögdinnye személy lenne, bizonyára mindig kínos volna a bemutatkozás. Botanikus barátai váltig állítanák, hogy gyümölcs, hiszen a növénye virágából fejlődik ki, földműves ismerősei azonban úgy vélnék, ha már zöldségtermesztési folyamatok útján születik, akkor nevezze is magát annak, meg egyébként is ő Oklahoma állam nemzeti zöldsége már több mint 15 éve! A dinnye jobb esetben tudná, hogy gasztronómiai szempontból igazából mindig gyümölcs marad, hiszen főként az íze és felhasználási módjai alapján kategorizáljuk, ám neve még ekkor is fejvakarásra késztetne sokakat. Vajon miért hívják őt görögdinnyének, ha Görögország még a legnagyobb termelői országok top 15-ös listájára sem tudott feljutni?

A válasz egyszerre meglepő és magától értetődő; a „görög” ebben az esetben nem helyszínre vagy nemzetiségre utal, hanem egy hangutánzó szó, mely elsősorban a gyümölcs gömbölyű formájára utal; ilyen hangot rendelhetnénk egy guruló dinnyéhez. A magyar név mellett azonban a latin is meglehetősen problémás, a „citrullus lanatus” második tagja ugyanis „szőröset” jelent. Ennek az az oka, hogy a görögdinnye véletlenül egy másik dinnyefajta latin nevét kapta meg, mire pedig a hibát észlelték volna, már túlságosan összenőttek a változáshoz. Szerencse, hogy a görögdinnye csak nevében szőrös, ugyanis bizonyára kisebb gusztusunk lenne megmarkolni egyet a tengerparti hőségben.

A görögdinnye a zavaros meghatározás mellett hontalansággal is küzd, pontos eredete ugyanis a mai napig vitatott.

Abban ugyan egyetértenek a kutatók, hogy a gyümölcs őse Afrikából terjedt át Európa vidékeire, ám ennél pontosabbat nem tudnak mondani. Észak-Afrika? Dél-Afrika? Egyedül annyit tudunk, hogy 4000 évvel ezelőtt már egész biztosan termesztették, ugyanis még a legendás Tutanhamon fáraó kriptájában is képviseltette magát, és nem csak a fali festményeken. A fáraó mellé különféle dinnyemagokat „csomagoltak”, melyeket szelleme a hiedelem szerint magával vitt a túlvilági utazásra. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a korabeli felfedezők és tengerészek valóban előszeretettel cipeltek magukkal görögdinnyét, hiszen magas folyadéktartalma miatt remek alternatívája volt a kulacsnak. Az elsődleges szerepe azonban valóban ez volt, nem pedig a tápértéke, a görögdinnye ugyanis ekkoriban még meglehetősen keserű volt. Ma ismert, édes formájában csupán a 15. század körül kezdték termeszteni, odáig pedig még a húsának színe is más volt, rendszerint zöld. A közismerten dinnyerajongó Mark Twain ugyan úgy vélte, hogy a görögdinnye az angyalok kedvenc eledele lehet, ők bizonyára nem értettek egyet vele, különösen, ha az ó- és középkorban is volt „szerencséjük” megkóstolni.

Külcsín és belbecs

Mára szerencsére a dinnye egyet jelent a finomsággal, a legtöbben pedig a görög mellett főként a sárgadinnyét fogyasztjuk. A tudomány itt sokunknál meg is áll, pedig még a görögdinnyének is számtalan fajtája létezik, melyek közül nemegy kimondottan érdekes.

Ott van például az amerikai Golden Midget, amit magyarra „aranytörpe”-ként fordíthatnánk. A név egyaránt utal a méretére, valamint jellegzetes, arany héjára is. A dinnyekülönlegességet 1959-ben nemesítette ki Elwyn Meader és Albert Yaeger a New Hampshire-i Egyetemen, és legnagyobb különlegessége, hogy rendkívül rövid idő, pusztán 70 nap kell a beéréséhez. Arany szín jelzi, ha ez megtörtént, és ennek köszönhetően átmeneti szobadísznek sem utolsó.

Ha már szóba kerültek a dinnyedíszek, mindenképp érdemes szót ejteni egy japán fajtáról, mellyel már valószínűleg sokan találkoztak az interneten: a kockadinnyéről. Ezeket a különlegességeket elsősorban dekorációs céllal készítik, és el is kérik az árukat rendesen. Egy darab nagyjából 200 euróba kerül, és ennyiért még csak el sem fogyaszthatjuk, jellegzetes alakjuk megtartása érdekében ugyanis ezeket a dinnyéket még a megérésük előtt szedik le, ehetetlen állapotban. Kocka alakjukat annak köszönhetik, hogy speciális dobozokban termesztik őket, ahol kénytelenek alkalmazkodni börtönük formájához. Népszerűségük apropóján a közelmúltban többféle alakban is megjelentek, mint például a szívecske vagy a piramis.

Ha pedig érdekes dinnyékről beszélünk, akkor nem mehetünk el a világ legnagyobb dinnyéje mellett sem, melyet a Guinness-rekordok könyve 2005-ben jegyzett fel az Arkansas állami Lloyd Bright neve alatt, s melyet egy dinnyeversenyen mutattak be csaknem 122 kilogrammjával.

Természetesen nincs szükségünk a világ legnagyobb görögdinnyéjére ahhoz, hogy kissé feldobja, egészségesebbé varázsolja az étrendünket. Ez az ízletes gyümölcs 100 milliliterenként mindössze 20 kalóriát tartalmaz, és amellett, hogy gazdag rost- és C-vitamin-forrás, erőteljes antioxidánsa a likopin, az anyag, melynek a dinnye a vörös színét is köszönheti, és mely segíthet például gyulladásos betegségek ellen. Ha lusták vagyunk kimagozni a szeletünket, vagy pedánsságunk ellenére mégis lecsúszik egy-két mag a torkunkon, annyi történik csupán, hogy magnéziummal, cinkkel és fehérjével járulnak hozzá a testünk zökkenőmentes működéséhez. A görögdinnye edzés utáni harapnivalónak sem utolsó, hiszen visszanyerhetjük belőle az elhasznált folyadékmennyiséget, és még az izomláz enyhítésében is a segítségünkre lehet.

Keményen is rugalmas

Kedvenc nyári gyümölcsünk tehát nemcsak izgalmas múltra tekint vissza, de kimondottan hasznos is. Meg persze finom, de ezzel mindannyian tisztában vagyunk; azzal talán már kevésbé, hogy a világon mennyiféleképpen hasznosítják. Egyiptomban és Afrika különböző területein például bevett szokás feta sajttal fogyasztani, a só ugyanis állítólag módszeresen fokozza a gyümölcs édességét. Van rá esély, hogy egészségügyi potenciálját sem merítettük még ki, Hippokratész és Dioszkoridész ógörög orvosok szerint ugyanis a görögdinnye többek között a magas vérnyomás, valamint a napszúrás hatékony gyógyszere is lehet. És persze az sem meglepő, hogy különböző sportok bölcsőjéül is szolgál, mint amilyen a dinnyemagköpés is. A művelet legnagyobb bajnokai a hazai szotyolázókat is megszégyenítik „magvető” készségeikben; a rekordot egy bizonyos Jason Schayot tartja csaknem 23 méteres távval.

A legtöbben valószínűleg maradunk a görögdinnye hagyományos fogyasztásánál, de mostantól minden harapásnál eszünkbe juthatnak majd a gyümölcs Japánban kockuló testvérei, a túlvilágon velünk falatozó Tutanhamon, valamint a középkori termesztők, akik bármit megadtak volna, hogy hasonlóan édes terméssel parancsolhassanak megálljt a nyári hőségnek.