Lesz miből választani (?)

De nem kell aggódnunk, hogy nem lesz miből válogatni: már eddig tizennégyen jelentkeztek be a posztért, és az idealisták éppúgy találnak köztük kedvükre valót, mint a recesszió kedvelői.

Egy biztos: sem Andrej Kiska mostani köztársasági elnök, sem Robert Fico volt kormányfő, az öt évvel ezelőtt nagy vesztes nem indul a választásokon. Kiska már szinte bejelentette, hogy a pártpolitikában képzeli el a jövőjét, Fico pedig a fia egészségére esküdött meg, hogy a közelébe sem megy a Grassalkovich-palotának. Mondjuk, utóbbit azért nem kell komolyan venni, mert ha tényleg nem marad más jelölt, lehet, hogy feláldozza magát.

Jelöltet keres a Smer

Egyelőre azonban úgy állunk, hogy a Smer próbálta már meggyőzni Miroslav Lajčák mostani és Ján Kubiš volt külügyminisztert, Maroš Šefčovič európai biztost, Peter Kažimír pénzügyminisztert, sőt a hírek szerint Peter Pellegrini kormányfőt is, de egyik sem állt kötélnek. Fico szeptemberre ígérte a jelölt bejelentését, lehet, hogy mire ez a lapszám megjelenik, olvasóink már tudni fogják a nevét. De akárki lesz is, már abban sem lehet biztos, hogy a Smer támogatása automatikusan elég ahhoz, hogy bejusson a második fordulóba. 

Arra ugyanis az AKO ügynökség szeptember eleji felmérése szerint Róbert Mistrík feltaláló, Eduard Chmelár politológus, Štefan Harabin alkotmánybíró és Bugár Béla, a Híd elnöke a legesélyesebb. Az ügynökség számolt még Peter Pellegrinivel a Smer jelöltjeként és Andrej Dankóval, az SNS elnökével, aki szintén kacérkodik a gondolattal, hogy indul az államfői posztért – előbbi a második, utóbbi a negyedik legesélyesebb jelölt volna. Pellegrini indulása azonban nem valószínű, Danko esélyein pedig ronthat az a napokban nyilvánosságra került információ, hogy jogtalanul használja a jogászdoktori címet.

A feltaláló és az összeesküvők

Marad Róbert Mistrík, a Sulík vezette SAS és Miroslav Beblavý pártja, a Spolu jelöltje, akit néhány hónapja még senki sem ismert, de ma már tele van a plakátjaival az ország. A nemzetközi hírű vegyész több, az egészségügyben alkalmazott technológia szabadalmi jogának birtokosa, az SAS alapítói közé tartozik, és egyelőre az a legnagyobb előnye, hogy korán kezdte a kampányát. A választók nagy része semmit sem tud róla, úgyhogy van hová fejlődnie, de visszafogott, tudósi stílusát tekintve az sem kizárt, hogy amikor már a személyes meggyőzőerőn múlik a kampány, lemarad a versenytársak mögött.

Ebben a versenyszámban ugyanis jóval erősebb a két furcsa vetélytárs: Eduard Chmelár és Štefan Harabin. Őket biztosan ismeri az egész ország: Chmelárt azért, mert politológusként mindenről van véleménye, és mindenhez hozzá is szól, Štefan Harabint pedig igazán senkinek nem kell bemutatni. Mindketten az összeesküvés-elméletek buzgó hirdetői és Oroszország igaz barátai. Támogatóik is elsősorban azok közül kerülnek ki, akik hiszik, hogy valami nagy nyugati összeesküvés áldozatai vagyunk, és csak Putyin menthet meg bennünket Soros karmaiból. De mielőtt még jókat kuncognánk, azért ijedjünk is meg, mert a russzofil egyben szlovák nacionalistát, ergo vérmes magyarellenességet is jelent, ha a helyzet úgy kívánja – nem véletlen, hogy Chmelár a 11, Harabin a 9 százalékot súrolja. Közel sem ekkora kaliber, de ugyanebbe a buborékba tartozik Milan Krajniak, aki konzervatív nézetei ellenére az egész háremnyi nőt tartó Boris Kollár pártjának a színeiben került be a parlamentbe, és szerényen csak az utolsó keresztes lovagnak nevezi magát.

Barátokból vetélytársak?

A dolgok mostani állása szerint az előbbi, nemzetileg elkötelezett és összeesküvés-elméletekben erős csapattal a legnagyobb sikerrel Andrej Danko, a parlament és az SNS elnöke vehetné fel a harcot – a szeptemberi felmérés közel tíz százalékot jósolt neki, de ő egyelőre még csak pedzegeti, hogy talán indulhatna is, ha a nép úgy akarja. Nyilván arra vár, kit jelöl a Smer, mert amilyen hiú, a második körnél alább ő sem akarja adni.

Egykori pajtása, Bugár Béla (akivel két éve még a pápához is együtt mentek áldásért, ma azonban már inkább csak a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak) ugyancsak esélyes lehet a második fordulóra, ha még bedob néhány családi fényképet. Már szeptember elején megközelítette a kilenc százalékot, és minél több lesz a konkurense, annál nagyobb lehet az esélye, mert őt aztán igazán mindenki ismeri.

A jogásznő és a nyugdíjas

Nem úgy, mint az utóbbi hetekben előreugrott Zuzana Čaputovát, akiről most már sokan tudják, hogy Róbert Bezák volt nagyszombati érsek őt támogatja, de egyébként csak kevesen emlékeznek arra, mint csinált ezelőtt. A Progresszív Szlovákia párt jelöltje a Via Iuris jogvédő szervezetnél dolgozott, Harabin egyik legnagyobb bírálója volt, és a bazini hulladéklerakat ellen tiltakozó helyi kezdeményezést segítette. Van esélye arra, hogy még százalékokat gyűjtsön, de esetében már az is hatalmas siker volna, ha bejutna a második fordulóba.

Ugyanez mondható el František Mikloškóról is, azzal a különbséggel, hogy nincs is talán poszt, amiért ne jelentkezett volna be, amióta nyugdíjas. Kétszer volt már sikertelen köztársaságielnök-jelölt (2004-ben és 2008-ban), alapított egy teljes érdektelenség miatt kimúlt pártot, a Szlovákia Konzervatív Demokratáit (emlékszik rá egyáltalán valaki?), és 2014-ben megpróbált bejutni az Európai Parlamentbe. Egyik sem sikerült, de úgy véli, most végre eljött az ő ideje. Kampányolni nem akar, mint mondta, utazni nem szeret, plakátokra és reklámra nincs pénze, az internethez pedig nem ért, de annyira, bízik magában, hogy azt máris kijelentette: senkinek a javára nem fog visszalépni, még akkor sem, ha Kotleba kerülne a második fordulóba.

Szélsőségesek és a többiek

Ez nem túl valószínű, de nem is teljesen kizárt, mert a szélsőséges nézeteket vallók nem szokták a közvélemény-kutatóknak elmondani, kire szavaznának, csak fegyelmezetten leadják a voksukat. Marián Kotlebára, a Mi Szlovákiánk Néppárt elnökére egy hónapja a megkérdezettek 4,7 százaléka szavazott volna, bízzunk abban, hogy Róbert Šveccel, a Szlovák Megújhodási Mozgalom elnökével elsősorban egymást fogják kikezdeni, és megosztják a szélsőséges szavazók táborát.

Egy-két százaléknyi szavazóval a futottak még kategóriába tartozik, és ha csak valami csoda nem történik, ott is marad Radovan Znášik volt diplomata és Juraj Zábojník biztonsági szakértő. Csak találgathatunk, hogy őket az önbizalmuk mellett mi készteti arra, hogy induljanak az elnöki posztért: vagy láttatni akarják magukat, mert messzebbre mutató politikai tervei vannak, vagy az a feladatuk, hogy másoktól vegyenek el szavazatokat. Mindkettő legitim politikai eszköz még akkor is, ha az eredmény egyáltalán nem arányos a befektetett munkával és pénzzel. A bizonyosság határát súroló nagy valószínűséggel utóbbi kategóriába tartozik az ifjabb Michal Kováč elrablásának koronatanúja, Fegyveres Oszkár és a semmiből elkerült konferenciaszervező, Bohumila Tauchmannová indulása. A divattévét vezető Gabriela Drobová elnökjelöltsége azonban csak színtiszta csődként kezelhető – talán egyedül arra jó, hogy javítson a nők arányán a sok férfi jelölt között. Meg hogy egy kis divatbemutatót is lássunk a kampány során.

Kit jelöl az MKP?

Lapzártáig tizennégyen jelentkeztek be a Grassalkovich-palotába, de ez még nem a végleges szám. Továbbra is nagy izgalommal várjuk a Smer és az MKP jelöltjét, akiket olyan titkolózás övez, hogy már az a gyanúnk, a végén kiszámolással fogják kiválasztani. Érdekes kampánynak nézünk elébe, még azt sem mondhatjuk, hogy a mostaninál már csak jobb jöhet, mint öt éve, amikor Ivan Gašparovič távozott (ő most egyébként Eduard Chmelárt támogatja). Andrej Kiska elég magasra tette a mércét, de ez nem jelenti azt, hogy a választók igényei is megnövekedtek. Néhány elhibázott döntés a jelöltek részéről, váratlan botrányok és a szekrényekből kizuhanó csontvázak vagy egyszerűen csak a jól kitervelt lejárató és félelemkeltő kampány könnyen oda is vezethet, hogy a második körben Kotleba és Harabin közül kell majd választanunk. Már akinek lesz még gyomra ahhoz, hogy válasszon.  

Hogy mi lesz az elnökválasztási kampány fő témája, azt még nem lehet tudni, de a Szlovákiában mindenhol burjánzó korrupció mellett biztosan szóba kerülnek a menekültek, a romák és a magyarok is. A hangnem majd attól függ, melyik jelöltek kerülnek a választás előtti hetekben az első három-négy közé, és mennyire érzik úgy, hogy mindent latba kell vetniük a vetélytársak letromfolására. Készüljünk fel, kemény menet lesz, mert ez már nem ugyanaz a Szlovákia, amelyik öt éve volt. Azóta meggyilkoltak itt egy újságírót és a menyasszonyát, távoznia kellett posztjáról a legyőzhetetlennek tűnő Robert Ficónak, Kaliňák már csak a Facebookon üzen – mindenki láthatta, hogy a köztársasági elnöknek mégis van hatalma és mozgástere. Olyan embert kellene választani, akinek tekintélye és erkölcsi alapja is lesz hozzá.

A kétnapos elnökjelölt

Alighanem a világtörténelem legrövidebb elnökjelöltsége volt Imrich Béreš bankáré, aki április 16-án bejelentette, hogy indul a választáson, majd két nap múlva visszalépett. Már a sajtótájékoztató, ahol közhírré tette államfői ambícióit, sem sikerült olyan fényesre, ahogy elképzelte, mert két előre bejelentett támogatója, Róbert Bezák és Milan Kňažko távol maradt. Időközben ugyanis előkerült egy orvosi látlelet, amely szerint Imrich Béreš 2003-ban súlyosan bántalmazta a feleségét. A bankár ugyan tagadta a vádakat, és a látleletet hiteltelennek nevezte, de még a támogatóit sem tudta meggyőzni. Bezák is Kňažko azzal az indoklással hagyták őt faképnél, hogy a családi erőszak gyanújával kapcsolatban nem kaptak tőle kielégítő magyarázatot. Végül maga Béreš is jobbnak látta kihátrálni a dologból, de jogi lépéseket helyezett kilátásba, és megígérte, hogy nyilvánosan fog tisztázni mindent. Ez máig nem történt meg.