Koperta: Térségünk legendái IV. Béla meneküléséről

Magyarországot három irányból támadta meg, a döntő ütközetre a muhi pusztán került sor, ahol a kért segítségek nélkül és eléggé felkészületlenül, rossz harci taktikával IV Béla 60 000 harcosa súlyos vereséget szenvedett a túlerővel szemben. A király hű alattvalóinak köszönhette, hogy el tudott menekülni nagy nehézségek árán. Az őt üldöző harcosok elől előbb a Felvidékre, majd Ausztriába menekült. Hogy mennyi az igazság és mennyi a rege királyunk meneküléséről és bujdosásáról térségünkben, nehéz megállapítani, a király és hű védelmezői elérték Szádelő völgyét, ahol megfelelő menedéket találtak. Ott egy barlangban rejtőzködtek, mely barlangot mindmáig Király-barlangnak nevezik. Az itt töltött idő alatt a király legszívesebben egy forrásnál időzött, melyet ma is Király-kútnak neveznek.

Tovább menekülve Tornagörgő felé vették útjukat, a király már nagyon éhes volt, de nem találtak ennivalót, amikor megláttak egy magas sziklacsúcsról felrepülni egy csapat galambot. Hű emberei felmásztak e sziklára, és galambtojást szedtek a sisakjukba királyuknak, ezzel csillapították éhségét. Ezt a magas sziklát azóta is Galambkőnek hívják, az eseményt Tompa Mihály versbe is foglalta Galamboskő címmel:

»Keressetek forrást, vitézeim!

Vad szomjuság epeszt…«

Mond a király, kit annyi szenvedés

Már-már megtörni kezd;

(…)

Örömkiáltás hangzik a tetőn…

S melyet bőven lele,

A két vitéz sisakja fris galamb-

Tojással van tele.

(…)

És hol Noénak hirnök-madara

Vígaszt s reményt hozott:

Galamboskőnek hívják még ma is,

Ott, azt a bércfokot.

A király menekülő útvonala Tornagörgőre vezetett, itt palotája volt IV. Bélának. Először csak sátorpalota lehetett, majd kőből épített uradalmi udvarház, ahol a király később is szívesen tartózkodott. Az épület mellett található a Fej-forrás, ahol megpihent a király, és az Oltárlyuk, ahová imádkozni tért be. Nemcsak az őt menekítő hű embereit jutalmazta meg a király birtokokkal, falvakkal, Görgő lakóit is nemesi rangra emelte hősies tetteikért.

Befejezve e pár sort, úgy érzem, a muhi ütközetben a 60 000 hős harcos elvesztése mellett az ország több mint felét elpusztították a tatárok, így egy emlékművet is megérdemelne ez a helyszín, méltóbbat annál, mint amit most látthatunk ott.

Halász József, Jászó