Karácsonyi képeslapom mindenkinek. NAPLÓ

Pedig milyen fontos pontja volt valaha az ünnepi izgalmaknak, a készülődésnek. Még nem írtam meg a lapokat, mondta ezer háziasszony ezer háziasszonynak, mondta anyánk is a szomszédasszonynak. S ment a vasasba, így hívták nálunk a mindenfélét, szeget, csavart, vécékagylót, szalvétát, porcelánkutyát, fogpiszkálót és slagot árusító boltot. Emlékszem, az első Petőfi-kötetemet is ott vettem, nem, nem is én, anyánk magyarországi sógora, a Sanyi bácsi jött egyszer hozzánk látogatóba, s mondta, választhatok valamit ajándékba, így lett a Petőfi. Anyánk meg a karácsonyi lapokat nézegette, számlálta az ujján, mennyi kell, ki írt tavaly, kinek kell viszonozni, pocsékba azért ne menjen. Ahogy disznóölésekkor a kóstolóba küldött hurkák, pecsenyék, töpörtyűk számát, úgy tartották számon a karácsonyi lapokat is. Izgalmas huncutság volt.

Nem ágálok én a hagyományos képeslapküldés mellett, nem, én sem írok már, csak valahogy mégis, csak valahogy megmaradtak kézzel fogható emléknek a régiek. Nem volt ám rajtuk semmi más írva, csak az, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog új esztendőt kíván XY család. Olyan is volt, hogy elfelejtődött valamelyik távoli rokon, s januárban íródott meg a kellemes karácsonyi ünnepeket című képeslap, hogy ne érje szó a ház elejét.

Nem írok, nem küldök képeslapokat, drága, mint a ménkű, mondaná régi munkahelyem ezerszer is sérült gyöngye, mosolygok magamban, nem írok, nem vagyok egy jó képeslapküldő, jó levélíró sem vagyok, összecsapom, néha semmitmondó sorokat írok, ésmidenjótkívánok, szoktam így a befejezést. Gondoltam, írok azért egy karácsonyi üdvözletet mindenkinek. Csupa jókívánsággal.

Sok hóval belepett legyen minden, ameddig a szem ellát, bukdácsoljunk, nevessünk, tegyünk egy lyukas fazekat a hóembernek kalapul, keressünk csúszkákat, ahogy régente, ahogy gyerekként. Ne süssünk-főzzünk, vegyük csak elő a rég megkocsonyásodott mézet, a stelázsiról a diót, jó lesz az, s ha van egy kis öregbab, az is, meg a régi lekvár, a szilvás meg a barackos, vajas kenyérrel, teával. S a pattogatott kukorica is de nagyon finom. Hát a sütőtök? Máris összefut a nyál a számban. Az ünnepi asztalon meg mákos guba lehetne, ami csak néhány szikkadt kifli, kis tej, cukrozott mák. Kuncogok magamban, milyen muris lenne, ha a bevásárlóközpontokban csak lézengene pár eltévedt ember, míg a többi kinn mulatna, örömködne a hóesésben. Úgy valóságosan milyen szép is lenne. Igaz-e?

S még az is meglehet, hogy lesz egy csodaszép karácsonyunk.

Hógolyózásos, bolondságos ünnepeket kívánok hát mindenkinek!

Készülődés

Karácsony közeleg.

Én állok itt az ablakom előtt

nézem a halkan pihéző havat

s egy kis bokrétás, száradó fenyőt

törögetek.

(Dsida Jenő: Karácsonyi utazás)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/50-51. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene