TASR
Házi nyomdával sokszorosított színes plakátok jelentek meg a környék ajtóin a minap: elveszett Boni, a cica. Mindenki segítsen megtalálni.
Alapos munkát végzett a szomorú gazdi, hiszen mindegyik bejáratra ragasztott a segélykérő felhívásból, még a családi házak kapuira is. Vagy voltak segítői.
Belegondolni is szomorú, mekkora terhet jelenthet mostanában egy elveszett cica. Nem elég, hogy a bezártságra ítélt gazdi elveszíti házi kedvencét, akivel napjait, és talán ennivalóját osztja meg, a „hová, hová?” kérdésre is csak ezt a suta választ tudja adni a szomszédoknak: elveszett a Boni macskám, indulok megkeresni.
Másnap hirtelen eltűntek az ajtókról a papírok. Valakit nagyon zavarhattak, hogy ilyen gyorsan és hatékonyan eltávolította őket. Vagy Boni került meg hirtelen. Csavargott a városban egy nagyot, majd miután rájött, hogy a boltok, éttermek, kávézók és kocsmák zárva, csalódottan hazabandukolt.
Ez mind oké, csak hát ebben a történetben megint azokat hagyják magukra, akik segítőkészen és együttérzéssel viszonyultak az elveszett cica esetéhez. Hiszen ők (mi) csak találgatni tudnak (tudunk), hogy mi is történt tulajdonképpen. Illett volna tudatni a környék lakóival a jó hírt is, hogy Boni hazatalált. Nem csak a rossz hírek érdemelnek nyomdapapírt.
Kép: TASR
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.