Valamikor a szakmák kiválóságait hívták mesterembereknek, akiktől a szorgalmas inas a szakma minden csínját-bínját eltanulhatta. Az ő kezükből csak tökéletes munkadarab került ki.
Ilyen volt az én édesapám is, aki asztalos lévén már a deszkát nézve tudta, miből lesz asztal, miből ágy és miből bölcső. Napjainkban is vannak jeles művelői a szakmáknak, csak számuk egyre kevesebb. Most jobbára főnökök vannak, kik zömében a pénzes emberek fiai. Tisztük felügyelni a beosztottjaik jól vagy rosszul elvégzett munkáját. Manapság nagy hiány van az igazi mesteremberből. Csak két példa a háztartásomból. Az egyik a mosogató – no nem az automata –, a régebbi fajta, melynek dézsájában mosogatni kell, és az elmosott edényt egy arra kialakított részre rakni. A legelsőnek, amit a konyhabútorral vettünk, a szárító részében volt egy homorú felület, ahonnan a víz a dézsába visszafolyt. A már újított változaton egy külön rész van, innen a víz vékony csövecskén az elfolyóba folyik, de ezt a részt csak fülpiszkával lehet takarítani. Mikor tisztítom, mindig emlegetem azt a tervezőt, aki ilyet kitalált, de az életben még sose mosogatott. A másik, ami még ennél is jobban bosszant, az a tűzhelyem. Mivel sokat sütök-főzők, lányaim megleptek egy újjal. Szépen néz ki, a sütője villannyal, a főzőrésze gázzal működik. Először csak azt furcsállottam, hogy a fazekakat tartó rács nem hosszában, hanem keresztben helyezkedik el rajta. Ám amikor a fazekakat próbáltam feltenni rá, vettem észre, hogy a legkisebb főzőfej van elöl, mellette a legnagyobb és hátul a két közepes. No, ez az újító sem főzött soha, vagy ha igen, akkor ezt a tűzhelyet egyszemélyes háztartásra tervezte. A levest, ugye, általában nagyobb fazékban főzzük, és mikor elforrja magát, egészen hátra tesszük, hogy csak bugyogjon, délig megfő. Az ebéd főfogását és a hozzávaló köretet pedig az első két főzőfejen szokás készíteni, de a mostanin ezt nem lehet. Ez tipikus példája annak, mikor rákényszerítenek, hogy a jobb füledet a bal kezeddel vakard meg, de úgy, hogy csak a hátad felől nyúlhatsz hozzá. Így a levest előző nap kell megfőzni, vagy eleve olyat kell betervezni, ami nem fog hátráltatni a főzésben. Ez a tervező vagy nagyon előrelátó, vagy más főz neki, netán arra készít fel, hogy ne pazaroljunk, legyen elég a leves meg a főtt hús. Nagyanyáink idejében is így volt, de akkor szegénység volt, és nem létezett ennyi főnök meg újítónak nevezett szakember, aki még azt is meg akarja újítani, ami eddig tökéletesen működött. Nagyon örülnék, ha a világ újra tele lenne mesteremberekkel, akik sok bosszúságtól megkímélnének bennünket.
Bugyi Mária, Nagymácséd
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.