Társalgó - aki válaszol: Bárdos Ágnes

Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?  

Négyéves lehettem, amikor megkaptam a Panni és babái című verseskönyvet. Édesanyám felolvasta nekem, és én nulla perc alatt megtanultam a rímes „hőskölteményt“. Íme egy részlet: „Mosni kezd és öltöztetni. / Piszkos minden ing nyaka. / Szélben leng a friss pelenka, / Napfürdőzik hat baba.” Hát, igen, meghatározó élmény volt. Nem lett hat gyerekem.    

Mi a kedvenc kirándulóhelye?  

Amíg a két lányom kicsi volt, gyakran jártunk a Fekete-vízhez, Szenctől Zoncig és vissza. Mostanában Szimbával és Lucával, a két bolondos és hűséges jack russell terrierrel sétálgatunk – vagy inkább rohanunk, mert ők diktálják a tempót – a természetben. Egyszer eljutottam a Máltához tartozó Gozó szigetére. Az lenne a kedvenc kirándulóhelyem, ha nem lenne olyan macerás a repülés. 

Szokott énekelni?  

Igen. Amíg a rádióban voltak kabaréműsorok meg nyilvános felvételek, mindig előadtam egy-két kuplét. Egyszer a kisoroszi templomban egyik irodalmi összeállításommal szerepeltem, amelyben énekeltem is. Az orgonánál a kisoroszi kántor, Illés Lajos Kossuth-díjas zeneszerző leintegetett nekem lelkesen, majd az istentisztelet után azt mondta, hogy szép hangom van, így „acapulcó” is. Nos, igen, szoktam énekelni.  

Mi tölti fel?   

Olvasás, versek, főzés, jó társaság és időnként a Pósfa zenekar CD-je, amikor „teljes gázon” üvöltöm Csiba Julival, hogy A pozsonyi sétatéren megy a villamos... 

Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?  

Rádió, tévé, szerkesztés, műsorvezetés, előadói estek, író-olvasó találkozók vezetése, szervezés, barátságok ápolása… Tavaly elvégeztem egy 120 órás drámapedagógiai képzést Budapesten. Zorán dala jut eszembe: „néha, mikor nyomaszt már az elégedettség, / sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még”. Szóval ha nem a jelenlegi munkámat végezném, akkor megkezdeném a könyvemnek az írását, amire már régóta és sokan biztatnak.  

Mire a legbüszkébb?  

Büszke? Inkább úgy mondanám, hogy sok mindennek tudok örülni. Például, hogy a kedvenc tanáromról, a néhai Kulcsár Tiborról elnevezett díjat én is megkaphattam, mégpedig egyszerre kedves barátommal, Kiss Péntek Józseffel. Felemelő pillanatok voltak. 

Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából? 

Talán az, hogy ne betegedjünk meg! No, persze sok zöldség meg gyümölcs, de azért egy kis mangalicaszalonna lila hagymával, friss kenyérrel, az sem elvetendő. És főleg: kerüljük az energiavámpírokat! E téren van még mit bepótolnom! És igaza van Charlie Chaplinnek, aki azt mondta: „Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő”. 
 

Melyik könyv vagy film volt önre a legnagyobb hatással? 

Nem egész filmek, inkább jelenetek: pl. a Távol Afrikától című filmben az, amikor Robert Redford megmossa Meryl Streep haját, miközben valami idióta dalocskát énekel (és belóg a képbe a mikrofon!), vagy amikor Al Pacino, a vak ezredes tangózik az Egy asszony illata című filmben, vagy amikor a Csokoládéban Johnny Depp visszatér, hogy megjavítsa a nyikorgást.    

Mi a legszebb magyar szó?  

Azt mondanám, hogy a béke meg a szeretet. A tartalmuk miatt. A hangalakjuk nem tetszik, főleg, ha valaki pöszén vagy raccsolva tudja csak kimondani, hogy szeretet. Inkább olyan szavakra szavaznék, amelyekben nazálisok vannak: hinta, Kinga, Szimba, bimbó… 

Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?  

A gerincességet. Kikerestem a szinonimáit, hogy azok is értsék, akik nem ismerik a jelentését: szilárd jellemű, erkölcsi elvekhez igazodó, biztos magatartású, akit sem megfélemlítéssel, sem csábítással nem lehet megingatni. 

Hisz Istenben?  

Igen, teljesen egyszerű módon. Mint ahogy József Attila írta: „Dolgaim elől rejtegetlek, / Istenem, én nagyon szeretlek. / Ha rikkancs volna mesterséged, / segítnék kiabálni néked”. 

+1  

Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?  

Az erőszakot kitörölném az emberi agyakból, génekből. Minden válfaját, legyen az fizikai vagy pszichikai, lelki terror, érzelmi zsarolás. És a félelmet is. Mert, József Attilával: „S mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék”,  de azért: „mégis bizom. Könnyezve intlek, / szép jövőnk, ne légy ily sivár!…”