Miért ne vigyünk haza élő halat karácsonyra?

Mert a hal is élőlény, és bizony komoly kínokat áll ki, amíg a tóból az asztalra kerül. Először is kihalásszák a természetes, élővizes környezetéből, és egy hálóban századmagával kihúzzák, komoly sérüléseket okozva neki. Ki tudja, meddig tátog a parton, amíg kádakba zsúfolják, és zajos, kivilágított karácsonyi vásárokba, üzletközpontokba szállítják. Ott újra kihalásszák, zacskóba, táskába rakják, jó, ha egy deci vizet löttyentenek rá, és hazaviszik. Egy-két napot kádban, lavórban tölt, klóros csapvízben, ami csípi a szemét és a kopoltyúit. Végül pedig árammal vagy klopfolóval agyonütik, késsel vagy bárddal lefejezik az agyonstresszelt halat, hogy a karácsonyi asztal fő fogása legyen.

Pontyok pokla

Ennek a drasztikus gyakorlatnak akar véget vetni a Humánus haladás (Humánny pokrok) szervezet Pontyok pokla (kapriepeklo.sk) elnevezésű kezdeményezése, amely az elavult és az élővilággal szemben kegyetlen szokások felszámolását tűzte ki céljául. Idén az élő hal árusítását szeretnék korlátozni, és úgy tűnik, sikeres a kampányuk, mert minden nagy üzletlánc csatlakozott hozzájuk.

Idén tehát sem a Tesco, sem a Billa, a Kaufland, a COOP Jednota, de a Terno és a Lidl sem fog üzleteiben élő halat árusítani, mert fontos számukra, „hogy az állatokat milyen körülmények között szállítják, tartják és dolgozzák fel”. Ez áll azon üzletláncok közös nyilatkozatában, amelyek kötelezettséget vállaltak, hogy egyetlen élő halat sem dobnak a piacra. Kivételt képezhetnek a Jednota egyes boltjai, mert az üzletlánc 25 regionális szövetkezetből áll, de a központból valamennyien azt az ajánlást kapták, hogy inkább csak hűtött és fagyasztott halat árusítsanak. Ez komoly előrelépés, mert a felsorolt nagy üzletláncok teszik ki Szlovákiában az élelmiszer-kiskereskedelem 95 százalékát, mutat rá Martin Smrek, az említett szervezet egyik alapítója. Ráadásul több kisebb bolt is csatlakozott hozzájuk, a karácsonyi vásárokon pedig szintén már csak elvétve árulnak élő halat.

Halat a halgazdaságból

Ez persze nem jelenti azt, hogy Szlovákiában már sehol nem lehet élő pontyot venni karácsony előtt. A Nyitrai, Érsekújvári és Aranyosmaróti járásban működő Nitrazdroj élelmiszer-üzletlánc például már most hirdeti, hogy december 14-én megkezdi a csehországi élő pontyok árusítását. Több magánkézben lévő bolt is rendelt élő halat, mert igény még mindig van rá, bár egyre kisebb.

Sok családban hozzátartozik az ünnepi készülődéshez, hogy a férfiak agyonütik, majd megtisztítják a halat, emlékeztet Martin Smrek. „Ha ragaszkodnak a pikkelyek levakarásához, semmi gond, ezt kíméletesen is megtehetik, ha a halastavakat működtető társaságoknál veszik meg a halat, mert itt szakszerűen vágják le nekik, és a hal nem kínlódik napokig” – magyarázza Smrek. A hal ugyanis nemcsak akkor szenved, amikor megölik, hanem már előtte is napokig. A kifogásnál sérülhet a bőrén a nyálkahártya, a kádakban pedig annyian vannak, hogy kevés nekik az oxigén. „Szó szerint fulladoznak és éheznek, hiszen a kifogástól a levágásig nem kapnak enni. A klóros csapvíz csípi a szemüket, de mivel szemhéjuk nincs, pislogni nem tudnak. A hőmérséklet-változás, a kinti fagy, a tóhoz képest meleg csapvíz, az állandó zaj, valamint a sok fény és otthon a villany kapcsolgatása is stresszt okoz nekik. Az eredmény az, hogy a karácsonyi asztalra lefogyott és stresszelt halak húsa kerül.”

Petíció a humánus halhalálért

Szlovákiában ennek ellenére nem tilos az élő halak árusítása hazavitelre, bár az állategészségügyi hatóság nem ajánlja. A Humánus haladás kezdeményezés aktivistái szerint itt az ideje, hogy ezzel az állatkínzó hagyománnyal felhagyjunk, és petíciót kezdeményezett a betiltásáért. December elejéig több mint 15 ezer aláírást gyűjtöttek össze a honlapjukon, és azt remélik, sikerül elérniük, hogy a szomszédos Lengyelországhoz hasonlóan nálunk is betiltsák az élő halak bolti eladását.

Közel sem minden hagyomány humánus. Szlovákiában mintegy egymillió élő halat adnak el karácsony előtt, ezek nagy része embertelen, azaz állathoz sem méltó körülmények között múlik ki. A Humánus haladás ezért az üzletláncok mellett az önkormányzatokat is megszólította, hogy a saját területükön a halásztársaságok kivételével tiltsák be az élő halak árusítását hazavitelre. A nagyobb városok közül elsőként Zsolna csatlakozott a felhíváshoz. A helyi polgármester, Peter Fabian azt nyilatkozta, részükről ez egy karácsonyi gesztus, mellyel hangsúlyozzák, hogy az állatokkal is humánusan kell bánnunk.

Nem vagyunk nagy halevők

Az egyes halgazdaságok december 11-én kezdik az élő halak árusítását, de idén nem számítanak nagy tolongásra. Mivel a halastavak általában a településektől távol esnek, kevesen teszik meg odáig az utat, egy-két halért nem is éri meg. Az ország egyik legnagyobb haltenyészete a Pozsony melletti Stomfán működik, karácsony előtt 30 tonna édesvízi halat adnak el, de ennek csak a töredékét viszik magánemberek. „ A vásárlók a közelből jönnek, főleg karácsony előtt egy-két nappal, de nem mondhatnám, hogy hosszú sorokban várakoznak. Olyan lehetőséget is kínálunk, hogy házhoz szállítjuk a frissen levágott és megtisztított halat. Sokakat elriaszt a halak magas ára, meg aztán nálunk nincs is olyan nagy kultúrája a halfogyasztásnak. Inkább vesznek egy darabka mélyhűtött filét a boltban, és megspórolták a benzin meg a tisztítás árát” – mondja Andrej Horváth, a gazdaság tulajdonosa.

A halhús drága, nem csoda, hogy Szlovákiában az ajánlott minimum 12 kg helyett évente csak 5,9 kilogrammot fogyasztunk el fejenként, amiből az édesvízi, vagyis a hazai halak aránya alig egy kilogramm. Az optimális mennyiség évi 17-20 kg lenne, hetente legalább 35 deka. Az Eurobarometer felmérése szerint Szlovákia lakosságának 45 százaléka legalább havonta egyszer fogyaszt halat. A világban átlagosan 20-25 kiló az egy főre jutó éves halfogyasztás, mi a sereghajtók között kullogunk. A tápanyagok szempontjából is egyenetlen az elosztás, mert az éves haladagunk 70 százalékát karácsonykor esszük meg.

A legvitatottabb hal

Szlovákiában az egyik legnépszerűbb hal a cápaharcsa (ismertebb nevén pangasius), mert viszonylag olcsó, és nincs benne szálka. Az utóbbi években azonban romlott a megítélése. Az interneten rengeteg cikk jelent meg arról, hogy a főként vietnámi haltelepeken tenyésztett halat összezsúfolva tartják – egy négyzetméternyi medencében akár nyolcvan másfél kilós példányt –, és a víz tisztasága is megkérdőjelezhető. A pangasiusból évente vagy 1,3 millió tonnát tenyésztenek, ennek csak elenyésző része kerül a halászok hálójába természetes vizekből, és azt biztosan nem hozzánk szállítják. A hazai boltokban vásárolható cápaharcsa minden esetben vietnámi haltenyészetből származik, még akkor is, ha az EU-ban csomagolták. Ennélfogva az is biztos, hogy génmanipulált szójával, perui halliszttel, vágóhídi és konyhai hulladékkal, sőt ürülékkel is etették! A EU évente 200-250 ezer tonna halfilét importál Vietnámból, és az európai szabványok szerint ellenőrzi azt. A hal húsa ugyanakkor az élelmiszer-biztonsági hatóságok szerint megfelel a követelményeknek, vagyis mellékterméket, hormonokat és antibiotikumokat nem lehet benne kimutatni.

Miért ne vágjunk otthon karácsonyi pontyot?

• A szállítás és a kádban tartózkodás alatt a hal komoly stresszt él át, amelytől húsának minősége is megváltozik.
   
• Időközben megfelelő táplálék híján lefogy, és kevesebb húst kapunk, mint amennyiért fizettünk.
   
• Legyünk a halakkal emberségesek, ne hagyjuk őket sokáig szenvedni.

A cikk a Vasárnap családi magazin 49-es számában jelent meg, december 12-én!