<p>Egy korábbi, vágyakról szóló írás kapcsán visszajelzést kaptam. Olvasóm úgy értelmezte soraimat, hogy a vágyakat az emberi személyiség kártevőjeként állítottam be. „Ha ez igaz, és a vágyak károsak, akkor inkább ne is csináljunk semmit, mert akkor nem érnek csalódások?” – hangzott a kérdés.</p>
A fenti kérdés megfogalmazása jó lehetőséget nyújt gondolkodásunk munkamódszerének leleplezésében. A vágyakkal kapcsolatban valóban igaz, hogy bennük rejlik a kudarc, csalódottság, de a pusztítás és akár az irigység érzésének csírája is. Követésük mozgásban tartja a világot, de egyúttal több fájdalom forrásai.
Gondolkodásunk furfangja, hogy – esetünkben a negatív dolgokat kiemelve – jónak vagy rossznak bélyegzi meg a vágyakat. Ezután egy ellenpólust, egy másik utat keres: „Ha valaminek negatív hozadéka van, az rossz. Akkor vajon mit tegyek, hogy jó legyen?” – elindul a gondolatmenet, ami a lényeg szempontjából kevésbé fontos.
A jó-rossz ellentétpárok keresése akár örökké tarthat, mert a jóban mindig van rossz is. Az egységet értelmetlen darabolni. A vágyakkal kapcsolatban semmi sem jó vagy rossz. A vágyak olyanok, amilyenek. Ha azonban felismerjük a természetüket, problémáink forrását is megtalálhatjuk.
A gondok megoldása nem a jó és rossz közötti kötéltáncban van. Ha meglátjuk azt, ami van, lehetőségünk van megérteni és túllépni rajta. Mindegy, hogy életed során mit teszel, de amikor teszed, tudd, hogy mit csinálsz!
Kép a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.