<p>Mit is kezdhet magával az ember lánya január derekán, ha közeleg egy szívének kedves, különleges hétvége? Mint szinte mindenre, erre is tökéletes megoldás a Balaton. Így célba vesszük a magyar tengert, mely a közhiedelmekkel ellentétben télen is legalább olyan gazdag és értékes programokkal, igazi kikapcsolódással várja vendégeit, mint a melegebb napokon.</p>
Utunk során a sztráda egyenes szürkesége helyett a Balaton északi partját választjuk, követve hűen kanyargós vonalait, míg megérkezünk főhadiszállásunkra, Hévízre.
El is indulunk felfedezni a gyógyvízéről világhírű kisvárost. A település lelki epicentruma természetesen maga a gyógytó. A vállalkozó kedvűek nem csupán a fedett és kiépített részeken élvezhetik selymes vizét, az üvegfalakon túlra is kimerészkedhetnek, ahol a 38 m mély, télen is körülbelül 25 fokos vízben mártózhatnak meg. A helyiektől számos megmosolyogtató történetet hallunk németekről és oroszokról, akik a benti 35 fokos vízből kilubickolva a fedetlen tóba heves reakciókban fejezik ki meglepettségüket a 10-15 fokos eltérés miatt. Hogy mennyire népszerű a világ legnagyobb, biológiailag is aktív termáltava, mi sem mutatja jobban, mint hogy néhány évvel ezelőtt még közvetlen járaton érkezhettek meg orosz látogatói Hévízre. A kisváros hangulatos sétálóutcáin sem véletlenül kacskaringóznak a megszokott angol és német feliratok mellett a cirill betűk. De találkozunk velük a fogorvosi szolgálatot vagy éppen kiadó apartmant hirdető mellékutcák kerítésein, étlapok hasábjain is.
Tél királynő meseországában
Másnap csobbannánk egyet a csupán 30 percre fekvő tapolcai tavasbarlangban, már ha engednék, ugyanis a barlang 20 fokos vize teljesen alkalmas lenne rá. A közel 100 éve kútfúrás közben felfedezett föld alatti tóban kanyargós utunk lélegzetelállító színek, formák birodalmán vezet végig. A szűk járatokon éppen csak elfér kis csónakunk, sokszor behúzzuk a nyakunk, inkább kezünkkel kormányzunk, célravezetőbb. Természet Anyánk újabb csodája ez a föld alatti kincs. Indulás előtt még egyszer körbepásztáz szemünk, hátha megvillan valahol a fürge cselle, a tó kedves kis lakójának egy példánya. A 20 fokos barlangból felsétálva megcsap bennünket a hideg.
Ahogy felérünk, el is kezd hullani előbb apró, majd egyre nagyobb és szebb pelyhekben a hó. Titkos kívánságom teljesült, én vagyok most a Balaton-felvidék legboldogabb embere. Este egy háromtagú cigányzenekar muzsikáját élvezzük, miközben Holle anyó megrázott dunyhája szép lassan betakarja a tájat, a várost, minket, a szívem. A Vén cigányt húzzák, úgy igazából, szívfacsaróan. Megkönnyezem. Meseországban érzem magam, Tél királynő vendégségében. Nem bírom tovább, éjszakai sétára indulunk. Szakadatlan potyog le sűrű csoportokban az égi ajándék. Fehér bársonytakarón lépkedünk, ismét bejárjuk a várost, a már jól ismert takaros kis utcákat. Csak most valahogy sokkal szebb és meghittebb minden, tündöklő fehérség ragyogja be, felolvadok benne, szívem-lelkem.
Vadászkiállítás, modellvasút, arisztokrácia
Még az eksztázis hatása alatt vagyok, amikor megkezdjük Keszthely felfedezését. Festeticséknél vendégeskedünk szinte egész nap. Szikrázó napsütésben a kastély hóval borított parkján átandalgunk a kiállítások között, melyek az egész család számára érdekességeket nyújtanak. A vadászkiállításon szó szerint megelevenednek a világ különböző tájai, életre kelnek a számunkra egzotikus élőlények, a Festeticsek trófeái között sétálhatunk. A kicsik abszolút kedvence a modellvasút-kiállítás, és nem csupán az interaktív terepasztal miatt. Mintegy 500 m²-en szaladgálnak a vonatok, bemutatva Zala megye vasútvonalait, nem elfelejtkezve a Balatont körülfonó vasutakról sem. Ha már bejártuk minden zegzugát a Balaton északi partjának, elszáguldhatunk Ausztria tájain át egészen a Fekete-erdő mesés hegyei közé. Európa egyik legnagyobb terepasztala a legapróbb részletekig összehangolt, pontos mását adja a megmintázott városoknak, állomásoknak, tereknek és utaknak. Itt nincs nyitva felejtett sorompó, ha visítva közelít a vonat. A nap fénypontja mégis az állandó kiállítás, mely során a főurak világába lépünk be. A Festeticsek méltán híres lótenyésztő kultúrájába, hétköznapjaik pompájába, családjuk Keszthely és a Balaton-felvidék életében betöltött szerepébe nyerünk betekintést. Több mint 90 000 kötetet számláló könyvtárukban, a Helikonban letűnt korok vaskos levegője fogad. Lebilincselő tudás, érték, értelem. Lenne mit tanulnunk. A kastély kedvence Lady Mary Hamilton, első házassága által monacói trónörökös hercegné kis tacskójának, Erdmannak a szobra.
Csak a Balaton
Magunkba szippantva az arisztokrácia minden pompáját, végállomásunkhoz közeledünk, csöndesen, csak a hó ropogása hallatszik. Mikor meglátom, még a lélegzetem is eláll, itt van előttem újra, szebb, mint valaha: a Balaton. Egész csinos kis társaság jött össze vasárnap délutánra. Mindenki élvezi a befagyott tó nyújtotta lehetőségeket, a hófedte tájat, a tiszta levegőt, a telet. Korcsolyáznak, szánkóznak a jégen, kutyák szaladoznak, mi hógolyózunk, a kikötő végében hattyúkat etetünk. Teljes az idill. Nem tudok betelni a látvánnyal, nézem a messzeségbe vesző fehérséget, nem bírom elég mohón magamba szívni. Legyen bőven miből töltekezni a nyomasztó hangulatú napokon.
Ilyenkor télen még gyönyörűbb. Egészen más. Más a színe, az illata, az állaga, letisztul az arca, felfrissül egészen, benne tükröződnek Jókai hősei, a cucilizmusban ideérkező németek közös nyaralásai, egész történelmünk.
Fehér, tiszta, puha, megható és lélekmelengető, életerőt adó, ez a Balaton, maga a béke, ahol egy pillanatra megáll minden, nincs csapkodás, zaj, zsivaj, kapkodás, csak Ő maga. A nyugalom tengere, ahol megszűnik idő és tér, eltűnnek a hétköznapok púpjaikkal, és csak a természet létezik a maga nemes egyszerűségében, mely magával ragad, átölel és elfedez. Nincs más csak a Balaton és én. Csak a Balaton.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.