Talán ördögünk van

Bár többször láttam és olvastam, még mindig nem értem, hogy a kötelező tiszteleten túl miért veszik elő Molnár Ferencnek Az ördög című darabját. A születése idején szemtelen szalondrámának tűnhetett, és a nem túl sikeres fausti parafrázis mögött kételyt ébreszthetett egy-két jól nevelt, keménykalapos pesti papucsférjben – aki egy pillanatra odaleshetett a monoklija mögül élvezkedő párjára, s fürkészhette, hogy amikor a színpadon éppen megcsalásról van szó, vajon elpirul-e. Ma viszont szellemes jópofizáson kívül már többet nem ad ezt az oly irigyelt pályát elindító szövegzsenge.
„Bolond dolog ez: engem, az avas színházlenézőt, gyalázatosan érdekel a Molnár Ferenc színpada, s kezd érdekelni általában Molnár Ferenc révén és által a színpad” – lelkendezett Ady, és Molnár szinte évente adja a Vígszínháznak ezeket a sziporkáit. Mivel jól ismeri a társulatot, személyre szabja a darabokat. Így Az ördög Hegedűs Gyulának és Varsányi Irénnek íródott, de az utóbbi évtizedekben már nem sokat foglalkoztak vele, ellentétben a Játék a kastélyban, az Egy, kettő, három és a Liliom című műveivel, amelyek maradandónak bizonyultak: Molnár „anyaszínháza”, a Vígszínház is szívesen előhúzza őket tisztes anyagi siker reményében. Az ördögöt pár éve a Komáromi Jókai Színház is elővette, de Forgács Miklós nem talált fogást rajta, és Telihay Péternek már csak az a feladata meg lehetősége maradt, hogy tisztességesen levezényelje a félig kibontott előadást. Valló Péter a magyar színházi szakma mesteremberének számít, nagyon sokat rendez, de viszonylag kevés emlékezetes nyomot hagy maga után. Mindenesetre örömteli, hogy talált egy hónapnyi időt Kassára is, s ha meg nem váltotta is a társulatot, tisztességesen ledirigált egy előadást, amely az elmúlt két évad többi kassai előadásához hasonlóan kiugrási lehetőséget kínált Korognai Károlynak, a Miskolcról szerződtetett művészeti vezetőnek. Meglepetésre Korognai most élni tud ezzel, s neki köszönhető, hogy bizonyos részleteiben egész izgalmas estét tudhatunk magunk mögött, s a megszokott szerelmi háromszög nem a bevett módon alakul. Jolán (Varga Lívia) ugyanis csak plátói viszonyt folytat Jánossal, a festővel (Petrik Szilárd), aki bátorság híján Selyem Cinka (Márkus Judit) karjai között keres felüdülést meg szerelmi gyönyört, de már megtalálták számára a jövendőbelit is, Elza személyében (Šafařík Katalin). Ebbe a nem működő sokszögbe lép be az ördög, vagyis Korognai, és próbálja kibogozni a szálakat. A művelet túlságosan is jól sikerül, s mai színpadi szerzőnél akár egy óra alatt is egymás ölébe hullanának a szerelmesek, akkoriban azonban még a büfének is meg kellett élnie valamiből. S mire az ördög csettintve kimondhatja a voilàt, addigra sokan elunják az édes semmittevést, jóízűen szuszognak a zsöllyéjükben, és csak a tisztesen felcsattanó taps meg Korognai kéjes vigyora jelzi, hogy Az ördög Kassán is megméretett, és közepesnek találtatott.