Szívem visszahúz a mediterrán édenbe

Mivel hűsölni a fenyvesek között a legjobb, első úti célunk a Gorski Kotar-i, hiúzról elnevezett Risnjak Nemzeti Park lett. Igen ám, de az időjárás megtréfált minket: a zágrábi repülőtéren eső fogadott, a hőmérő 16 fokot mutatott. Erdei séta helyett vendéglátóink az 1950-ben feltárt Vrelo cseppkőbarlangba kalauzoltak. A nagy forróságban a 8 fokos hőmérséklet kellemes lehet, mi viszont majd megfagytunk. Később, némi travarica (gyógynövénypárlat) felhörpintése után már csak az autó ablakából csodáltuk a 26 fokos édesvizű Bajer-tavat, amelyet 6 kilométeres sétány és kilenc különböző nehézségi fokozatú kerékpárút vesz körül. Mivel a nemzeti park a közismert Crikvenicától csupán 28 kilométernyire van, a nyári hónapokban közel 20 ezren kirándulnak a fenyvesekbe. Este Fužine kisvárosban ugyancsak némi lélekmelegítővel s a helyi konyha hagyományos étkeivel billentettük helyre testi-lelki egyensúlyunkat. Akinek kedve szottyant, akár békacombot is ropogtathatott… Megkóstoltam, ám nem ropogott, s rengeteg csont volt benne.

A horvát Monte-Carlo

Másnap a hegyekből a tenger felé vezető úton a suhanó táj helyett a felhőket figyeltem. Eső vagy napsütés fogad a Kvarner Riviera központjában, a 150 éves hagyományú, üdülő- és gyógyhellyé nyilvánított Abbáziában? Nagy meleg ugyan nem volt, az időjárás a városnézésnek, sétának kedvezett. A rendezett parkokban osztrák, német és olasz, főleg idősebb nyaralók csodálták a felújított, monarchiabeli szállodákként üzemelő villákat, az állítólag Sissi ízlését és kéznyomát viselő Imperial Szállót, az Isadora Duncan által látogatott Villa Amáliát és a csodálatos kaméliákat a Villa Angiolinát körülölelő parkban. Abbáziában ma is lépten-nyomon a patinás, arisztokratikus stílus érezhető, nem csoda, hogy a horvát Monte-Carlóként emlegetik.

Délután már verőfényes napsütésben szállított a komphajó Cres-Lošinj szigetre. (Egykoron Cres és Lošinj egy volt, de a rómaiak Osornál csatornát ástak, ettől kezdve két különálló sziget.) Olaszos hangulatú „fővárosában” szeretik a turistákat, hiszen főleg idegenforgalomból élnek. A helyi mediterrán klímának köszönhetően magas az átlagéletkor. Sandra Nikolić szerint ez a sok elfogyasztott halnak, zöldségnek, a hagyományos pálinkának és az olívaolajnak köszönhető. – Száz kiló olívabogyóból 27 fokon préseljük az extra szűz olajat, s bár idén hosszú volt a tél, hisszük, hogy jó termés lesz. Szerencsére a mi ültetvényünk ősrégi, ezért az EU-szabályozás nem érinti; ugyanis tilos az új olíva- és szőlőtelepítés. Pedig a mi olajunk és borunk íze egyedi – jelentette ki kissé mérgesen, s az EU-ba lépés kapcsán gyorsan keresztet vetett.

Delfinlesen

A történelem vihara Lošinjt sem kímélte. 1943-ig Olaszország része volt, majd amikor a lakosok tiltakozása ellenére 1945-ben Jugoszláviához csatolták, a helyiek az Appennini-félszigetre költöztek. Horvátország önállósulását követően visszatértek, és az olaszt második hivatalos nyelvvé nyilvánították. Bár felemelő érzés volt a kikötői sétányon bandukolni, csodálni a sárgára és pirosra festett házak s a tenger színeinek harmóniáját, elsősorban a közismert delfinrezervátum érdekelt. A Crest és Lošinjt körülölelő tenger palackorrú delfineknek ad otthont. A tengeri rezervátumban megfigyelik a 120 fős delfincsoport életét, de ügyelnek a ritka halfajták, teknősök, fészkelő madarak védelmére is. A Lošinjban töltött két nap kevés volt ahhoz, hogy megpillanthassuk az öbölben lubickoló delfineket, pedig sötétedés előtt kedvenc helyükön vártunk rájuk.

Búcsú az Adriától

A Kvarnerre látogató turista nagy hibát követ el, ha nem nézi meg a térség három közkedvelt kisvárosát, Crikvenicát, Selcét és Novi Vinodolskit. Ugyanis mindhárom ideális a kellemes pihenéshez. Homokos és kavicsos, kicsi és nagy strandok, rendezett vagy vadregényes partszakaszok jellemzik a Crikvenica Rivierát. Ezen a vidéken szeretik a magyarokat, ezért elkalauzolnak a város legjobb, szecessziós szállodájába, amelyet magyar tulajdonosa 1906-ban építtetett. A helyi akvárium is érdekes száz adriai és 50 trópusi halfajtájával, a magyar nyelvű feliratozás kellemes meglepetés. Ebben a térségben nyáron szinte naponta tartanak valamilyen ünnepséget (fešta). Sok-sok zenével, halsütéssel, borkóstolóval, sportviadalokkal. A városi strandon a kerekes székbe kényszerültek biztonságos járdán juthatnak a tengerhez, a Podvorska kikötő felső mólójánál pedig ingyenes kutyusstrandot létesítettek.

Novi Vinodolski már javában készült a júliusi karneváli vigalomra, de itt a Nyári esték fesztivál alatt augusztus végéig naponta népi, pop- és klasszikus koncertekkel szórakoztatják a nyaralókat. – Rossz vendéglátók volnánk, ha nem mutatnánk meg a szőlőhegyet, s nem kóstoltatnánk meg a vinodoli völgyben termő Žlahtinát – mondta Marinko Bursać, a helyi idegenforgalmi ügynökség vezetője. – És egy pohárka chardonnay-t, kevéske cabernet sauvignont is fel kell hörpinteni mindnyájunk egészségére – teszi hozzá Miroslav Palinkaš, a családi borászat feje. A kóstolót követően nagyon ránk fért egy kiadós séta. Selce a lehető legjobb választás volt. A parti sétány melletti konobákból, sörözőkből, éttermekből, presszókból kiszálló keserédes dallamfoszlányok a kabócák ciripelésével keveredve mosolyt varázsoltak arcunkra. Amikor az egyik reklámoszlopon megláttam a magyar Étterem feliratot, nem hittem a szememnek. Nyomban betértem az ízlésesen berendezett kerti vendéglőbe, s a magyar felirat eredete után kutakodtam. – Miskolcról származom, horvát férjemmel 2000-től üzemeltetjük az éttermet, fagyizót, s újabban hat szobában szállást nyújtunk vendégeinknek. Jó hírünk szájhagyomány útján terjed, nem csupán magyarországi, hanem szlovákiai magyarok is tudnak rólunk. Sajnos, hosszú volt a tél, az árvizek miatt nehezen indul a szezon, de reméljük, igyekezetünket siker koronázza – meséli Csilla Mesaroš.

Pénteken hajnalban a tenger morajlása ébreszt. Mezítláb futok ki a szállodából, mélyen beszippantom a nedves, sós levegőt. Szia, Adria – suttogom halkan, majd a sziklára dobom a törülközőt, és belegázolok a tengerbe, de nem bírom sokáig. Fogvacogva teszem meg az utat visszafelé. Mégsem kesergek, hiszen sok szépet láttam, kedves emberekkel ismerkedtem meg. Ez az, ami miatt a szívem visszahúz a horvát Adria mediterrán édenébe.