Sziromruhában, illatlesben

Az év leghosszabb napjain a bőséges fénynek és melegnek köszönhetően minden burjánzásnak indul. Legszebb díszében pompázik a virágoskert: a kardvirág, a dália, a körömvirág mind most virít, és a vázában is remekül mutatnak.

A mámor virága: rózsa
Legfontosabb teendőink közé tartozik a rózsa nyári metszése, az úgynevezett zöldmetszés. Szinte folyamatos virágzásra kényszeríthetjük vele rózsáinkat. Az elnyílt virágokat érdemes azonnal eltávolítani, mert így máris az újakat kezdi nevelni a növény.
A rózsabokrokból időről időre ki kell metszeni a belsejükben fejlődött fölösleges, gyenge, virágzásra képtelen hajtásokat. Fontos továbbá az elágazások ritkítása, hogy ne maradjanak vissza egymást keresztező vagy dörzsölő hajtásrészek.
A futórózsát nem szabad túl erősen metszeni, elég, ha ősszel az elöregedett részeket kivágjuk.
Nyáron 5–6 hetente nézzük meg, hogy nincs-e vadhajtás a töveken.
A rózsabokor elkaphat valamilyen betegséget vagy rovarfertőzést. Ebben az esetben le kell metszenünk a fertőzött részt, és vízsugárral lemosnunk a növény többi részét. Utána megfelelő gyomirtó szerrel vagy rovarirtóval permetezzük be a rózsabokrunkat.

Szerény, bájos vigasztalóink
Június elején vessük el az árvácskát, a százszorszépet és a nefelejcset. Ha melegágyba kerül, és a kelésig melegágyi ablakot teszünk rá, akkor június közepéig kikel. Az ágyás előkészítésekor a talaj felső részébe keverjünk egy kevés nedves tőzeget, amely segíti a növények gyökeresedését.
Az árvácska, nefelejcs és százszorszép magvai igen aprók, ezért nagyon gondosan végezzük a vetést. Ha a palánták túl közel nőnek egymáshoz, gyengék, megnyúltak lesznek, alkalmatlanok a kiültetésre. Ezért soha ne a zacskóból szórjuk ki a magokat, hanem mindig néhányat a hüvelyk- és mutatóujjunk közé fogva, lehetőleg szemenként vessük őket, egymástól legalább 1 cm-es távolságban. Ha mégis sűrűn kelnének, egyeljünk, mihelyt a növénykéket meg tudjuk fogni.