„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymás iránt. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyik egy útját kereső kamasz, a másik meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.
„Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek. Gondolkodtam, mit is adhatnék neked…” – régi Piramis-szám, de a történet is van ennyire megkopott. Álltam a hóesésben, és a göndör hajú szőke, kék szemű hercegem, akit a fél osztály irigyelt, azt mondta, túl sok vagyok neki az örökös álmodozásommal, hosszas fejtegetéseimmel, lelkizéseimmel és sírásaimmal. Befejezi, szakít, nem csinálja tovább. Értetlenül álltam, akkor már rá költöttem minden karácsonyra spórolt pénzemet, alig jutott valamicske a családnak. Ott álltam átverten, mint a sebzett vad az erdő tisztásán. Pedig milyen büszke voltam rá, amikor a keresztnevem helyett én voltam a Minek nevezzelek… sok hónapba telt, mire rájöttem, hogy valóban nem talált az igazi nevemre, a milyenségemre, és hogy sosem értett meg. Milyen jó, hogy így történt! Nehéz ezt elmondani a szerelmi csalódásban tipródó kiskamasznak, hogy ne félj, néhány hónap, év múlva majd megérted, milyen jó, hogy ez lett a vége. Mekkora kapu tárult ki most előtted! Mégis, visszaolvasva a naplórészleteimet ebből az időszakból, nagyon is értem, mi zajlik ilyenkor a kamasz szívében. Talajvesztettnek érzi magát, miután megnyílt, őszinte szívvel odaadta kincseit. Rettegni, félni kezd, éjszakánként jeges verejtékben ébred attól, hogy mit kezd most az a távozó az ő kincseivel. Hogyan lesznek azok biztonságban? Hogyan lesz ő mindettől valaha is védett, ha szerelmetes állapotában kiszolgáltatta magát? Egy anya számára nincs értékesebb, mint az, amikor ilyen helyzetekben fel tudja lapozni a naplóját, és ömlik a sorok közül az indulat, a kétségbeesés. Nem segít ilyenkor az anya finom főztje, az apa dajkálása. Nem szabad félvállról venni a kis kamasz szenvedését. A jön majd jobb és szebb olyan hatástalan és erőtlen, hogy inkább ki se mondjuk! Olvassunk bele együtt ama naplóba, én megpróbáltam. Nem bicsaklott már el a hangom, de láttam, hogy a hallgatóságom igencsak figyel, ért, érzékel minden mondatot.
Sajnálom, hogy abbahagytam a naplóírást. Azoknak volt igazuk, akik azt mondták, folytatni kell érett korban is. Áttekinthetőbbé teszi a mindennapokat, értelmezhetővé a fájdalmat. Úgy éreztem, hogy szerelmi csalódásra mindenképpen gyógyír, mert hát mindannyian megéltük egyszer, vagy többször…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.