Szenvedéllyel és alázattal

Bár felnőtt fejjel került konzervatóriumba, már tízéves korától gitározott. „Ha nem zenét tanultam volna, biztosan kriminálpszichológus volnék, mert a pszichológia is nagyon érdekel” – mutatja a könyvespolcán az idevágó szakirodalmat.

Középiskolásként szülőfalujában, Tardoskedden a Helikon rockzenekarban játszott, de nyert egy ösztöndíjat Dániába, s nem sokkal azután, hogy kiutazott, felbomlott a banda. Viszont ekkor sokat turnézott Európa-szerte. A konzervatórium után két évig még kamarazenét tanult. 11 éve oktatja gitárra a gyerekeket az újvári, komáromi, tardoskeddi zeneiskolában. Buda Tímeával duettet alkot, fuvolán és gitáron klasszikus és latin zenét játszanak.

„Külföldön klasszikus gitárzenét és zeneszerzést tanultam. Írtam is zenét egy kortárs színdarabhoz, Berlinben volt a bemutató. Az nehéz munka volt, mert a színészekkel kellett az elképzeléseimet egyeztetni, ugyanakkor izgalmas is. Főleg klasszikus zenét írogatok; növendékeim szokták a darabjaimat játszani a koncerteken. De ez csak amolyan kísérletezés” – szerénykedik.

Már 3 éve kereste zenetanárként a kenyerét, amikor megvette első komolyabb fényképezőgépét. Azóta amatőr fotósként számos kiállítása volt, és annál is több díjat kapott – hazait, nemzetközit egyaránt. „A fotózás is egyfajta önkifejezés. De a díjak nem motiválnak. Nem azért szoktam benevezni egy-egy versenybe, hogy nyerjek. Azért megyek, hogy találkozzam hozzám hasonló emberekkel, és jókat beszélgessünk – mondja. – Arra azért büszke vagyok, hogy a National Geographic megvett egy fotómat, na” – nevet, amikor nógatom, hogy dicsekedjen egy kicsit a sikereivel.

Pozitív embernek tartja magát, mégis a szomorú témájú zenével és fényképekkel tud jobban azonosulni. „Ez csak látszólag ellentmondás. Épp a kontrasztok érdekelnek. Egy szép lányt lencsevégre kapni egy romos helyiségben... Vagy mint ezen a felvételen: az egyik oldalon auschwitzi szögesdrót, a másikon szabadon szálló madár” –  mutatja a képeit.

Igazából az emberek fotózása vonzza, de makrofotózás is érdekli. Amikor olyan világot tud megmutatni képei által, amely szabad szemmel nem látható. „Magyarázd el nekem, hogy egy tű hegyén mi az érdekes” – kérem. „Elmagyarázom. De vegyünk egy másik példát: mondjuk a légy szeme. Mindennap látsz legyet. De én lefényképezem a szemét. Azt úgy sosem láthatod, ahogy én mutatom meg neked. Szeretek elmerülni a részletekben.”

Néha más fotósokkal együtt autóba ül, közösen elmennek fényképezni. Ebben számára elsősorban az az izgalmas, hogy mások hogyan látják és örökítik meg ugyanazt a témát. Most épp Izlandra készül ebből a célból, az egyik közösségi portálon toborozza az érdeklődőket. „Ez igazi kihívás lesz számomra, mert a természetfotózásban nem vagyok annyira otthon” – magyarázza. „Ne legyél már ennyire szerény” – korholom, mert ismerem képeit. „A művészeteket csak szenvedéllyel és alázattal lehet művelni, különben nem működik a dolog” – figyelmezetet bölcsen. Nos, ez ellen nem lehet apelláta.