Az előző éveknél is többen töltötték meg a Szent Márton-székesegyházat augusztus 20-án, Szent István király ünnepén. Már hagyománya van annak, hogy a pozsonyiak, valamint a közelebbi és távolabbi településekről Pozsonyba érkező vendégek a koronázótemplomban gyűlnek össze az István-napi ünnepi szentmisére. Többen tájegységük népviseletében vagy cserkészegyenruhában jöttek a Szent Márton-dómba, ahol több száz hívő ünneplőbe öltöztetett lélekkel imádkozott és énekelt anyanyelvén.
Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkipásztor a szentmise főcelebránsaként köszöntötte a szép számban összegyűlteket. Homíliáját Szentimrei Jenő A magyar Szent Korona című versének részleteivel kezdte. E sorok segítették a híveket a történelmi tény tudatosításában, hogy Isten oltalmába ajánlott népként, egy buzgó apostol népeként, a Szent Korona népeként gyűltek össze, lélekben mindazokkal együtt ünnepelve, akiket Szent István halála előtt, 1038. augusztus 15-én Szűz Máriára, a Nagyboldogasszonyra bízott. Joggal tiszteljük tehát Máriát a Magyarok Nagyasszonyaként, akinek gyakori ábrázolása a Szent Koronával a fején – mint például a jelenben a nyolcszáz éves bényi templomban is – mély értelmű üzenetet közvetít számunkra, Mária gyermekei számára. A lelkipásztor felhívta a hívek figyelmét, hogy a szentmisére olyan helyen gyűltek össze, ahol királyok és királynék, sőt egy királynő fejére került egykor a magyar korona, abban a székesegyházban, amelynek égbe ívelő tornyán az aranypárnán fénylő korona hirdeti, hogy népünk gazdag történelmének egy korszakában, az 1563 és 1830 közötti években ezen a helyen került sor a koronázási szertartásokra.
Évről évre a szent király különféle követendő erényei kerülnek megemlítésre az augusztus 20-i magyar misében, idén István imádkozó lelkületére összpontosult az elmélkedés gondolatmenete. Elhangzott az is, hogy István nem csak saját magáért, másokért is imádkozott. Az országfelajánlás is ennek a bizonyítéka. Az Istvánt jellemző Mária-tisztelet évszázadokon át tovább jellemezte a magyar nép lelkületét. Szinte lehetetlen kimerítő felsorolásra törekedni, mikor és hogyan, hány különböző történelmi kor sajátos helyzeteiben bízta Szent István-öröksége az ügyeit, a gondjait, sikereit és csalódásait, reményteli kéréseit, olykor csodára vágyó esdeklését, békétlenségét és megnyugvását, személyes, családi és népe dolgait az Istenanyára, a Boldogasszonyra, aki azonban mint Fájdalmas Anya is mindig közel volt és van hozzánk.
Szent István ünnepén gondolni kell a múltra, elődeinkre, a már elhunytakra, s a jelenben ünnepelve oda kell figyelni a jövőre is. A pozsonyi magyar katolikus közösség idei nyári lourdes-i zarándoklata alkalmával háromszáz betegért imádkozott a francia kegyhelyen a jelenések barlangjában. Ma élő magyar keresztényként akarták folytatni és a fiatalokban is elmélyíteni a Mária-tisztelet mély hagyományát, jövőt formáló szerepét.
„Azért is imádkozz, hogy Isten tartsa távol tőled a restséget és a tunyaságot” – emelte ki a szentmise szónoka István egyik intelmének sorát. A lelkipásztor meghívta a híveket arra, hogy a következő István-napig mintegy feladatként még tudatosabban és rendszeresen imádkozzanak és tegyenek ki-ki a maga képességeihez és lehetőségeihez mérten – restséget és tunyaságot nem ismerve – a színvonalas nevelésért és oktatásért a családokban, óvodákban és iskolákban, valamint a hitoktatás terén, továbbá, restséget és tunyaságot félretéve fáradozzanak a családokért, a Bibliából is ismert isteni terv szerinti családmodell és minden emberi élet méltóságáért, de imádkozzanak a gondokkal küzdő családokért és a széthullott családok tagjaiért is. Az imában való összefogásra buzdította Tamás atya a megjelenteket újabb jó magyar papi és szerzetesi, valamint jó családanyai és családapai hivatásokért is. Megemlítésre került, milyen fontos összetartást fejezhet ki az, hogy imahátteret biztosítunk a közelmúltban szétválasztott sziámi ikrek, orvosaik és családjuk számára, hogy imádkozunk a közelgő, 2020-as világraszóló és népünk számára különösképpen is jelentős budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért, közösségeinkért, egymásért. „Legyünk Szent István apostoli király példáját követő, Mária imádkozó népe! Legyünk a Szent Korona sziklára építő nemzete!”
A pozsonyi koronázótemplomban tartott ünnepi mise után a vendégek és helyiek a székesegyház melletti téren a pozsonyi magyar hívek vendégszeretetét is megtapasztalva üdvözölhették egymást, átérezve a nemzeti összetartozás és a közös ünneplés örömét.
pozsonyikatolikusok.sk, Prikler László felvételei
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.