Síró szeplők

Van néhány külső ismertetőjegye. Tejfehér bőr. Lángvörös szeplők. Rozsdabarna haj. Smaragdzöld szempár. Rózsaszín ajkak. Érzelmi tartománya több mint gazdag. Páratlan. Kifejezőeszközei teljes birtokában Eddie Redmayne korosztálya egyik meghatározó színészegyénisége. A végleteket is képes megmutatni a pillanat tört része alatt. A megvetéstől a megalázottságig, a szégyentől a gyűlöletig, a szenvedélytől az önemésztésig, a gyilkos vágytól a halálos nyugalomig úgy jut el, olyan érzelmi hőfokon és olyan rövid úton, hogy szív azt nem bírja hidegen, szem nem marad szárazon.

Most épp egy négyrészes sorozatban remekelt a képernyőn. Ken Follett harminc nyelvre lefordított, a 12. század Angliájában játszódó regénye alapján kanadai–német–magyar összefogással készült tévéfilmben, A katedrálisban. Ő volt Jack (Néma Jankó), a kőfaragó, aki apa nélkül nőtt fel, érzelmeiben mégis megingathatatlan. Zárt világú, tisztán gondolkodó, bátor ifjú. Szemében sok a talány, lelke tele hittel. Hamis váddal börtönbe vágják, a megszentelt helyről erőszakkal elhurcolják, fattyúnak nevezik, megkínozzák, elszántsága mégsem halványul. Kivételes ember: hallja a kő hangját, és eljutnak hozzá a kimondatlan szavak.
Thomas Hardy Tess – Egy tiszta nő című regényének legfrissebb tévéfilmváltozatában Angel Clare, egy előkelő család sarja. Dolgos, becsületes fiú, s mert tartása van, ad a morálra. Londonban ugyan belekóstol a szabad életbe, két napig csavarog, és egy nála idősebb nővel szórakozik, elveit mégsem adja fel. Tess, az egyszerű, ám fényes lelkű vidéki lány szívét első látásra elnyeri. De miután isten előtt egybekeltek, s megtudja bűnét, ellöki magától, és Brazíliába megy.
Kegyetlen báj, Tom Kalin filmje egy Pulitzer-díjas sikerkönyv nyomán. Hideg, sötét lelkű apa, melegszívű, vonzó, sziporkázó anya. Tűz és víz között ő, mint Tony Baelkeland. Egy gazdag, befolyásos házaspár egyetlen fia, aki akaratán kívül válik szülei sokkoló lelki és szexuális játékainak eszközévé. Egy sérülékeny alkatú fiú, aki súlyos lelki fájdalmakat, feloldhatatlan kínokat cipel, de már megáll a maga lábán, szabadon dönt minden kalandjában. Nem akar hamis életet élni – mondja –, és átlép minden határt, amit mások húztak meg előtte. Megadja magát sokféle kísértésnek. Előbb egy kócos „ördöggel”, aztán egy spanyol lánnyal, majd anyja „hivatásos” partnerével hódol a testi örömöknek, a végén pedig, amikor már az ötödik gomb is szabadot jelez anyja ujjainak, az utolsó fal is ledől kettőjük között.
Van még pár korábbi filmje. A Dicső 39, Elizabeth: Az aranykor, A másik Boleyn lány, Sárga zsebkendő. És jön a Hick, amelyben nagy erővel csábít, majd az Egy hét Marilynnel, amelyben Monroe producerét játssza.
Utolsó idegszálát is bevető, lelke legfinomabb húrjait is megszólaltató, nagy hatósugarú szerepekre érdemes színész Eddie Redmayne. Londonban született, és ott is él még mindig, pedig Amerika kapuja nyitva áll előtte. Egyelőre ellenáll, hazájában érzi jól magát. Az Eton College-ben érettségizett, ahol a két herceg, William és Harry. Művészettörténetet tanult Cambridge-ben, de azokban az években már színészi feladatokat is kapott. Shakespeare Vízkeresztjében debütált a legendás Globe Theatre deszkáin. A színház ma is a szívügye. Híres-neves partnereit azonban a filmnek köszönheti. Julianne Moore, Hugh Dancy, William Hurt, Helen Mirren – a legnagyobbak társaságát élvezheti. Két fivére és édesapja a bankszakmában dolgozik, Eddie a színészetre tett fel mindent. Ha kell, szőrén üli meg a lovat, akár súlyos történelmi kosztümben. Hogy miben tud még igazán kitűnni? „Remek szakács vagyok – állítja magáról. – Ha van egy kis időm, azonnal nekiállok főzni.”
Még a krisztusi kort sem érte el, januárban tölti be a harmincat. Tehetsége behatárolhatatlan. Nincs rendezői kérés, amelynek ne tudna eleget tenni.

Molnár Piroska két filmben volt Eddie Redmayne partnere:
„A katedrálisban az unokám volt. Egy asztalnál ültünk a negyedik részben. Furcsa volt, nagyon kisfiúsan viselkedett. Alig lehetett felvenni a jelenetet, mindig elnevette magát. Láttam, hogy egy kicsit ideges a stáb, és én akkor nagyon szigorúan néztem rá. Vette a lapot. Azonnal elkomolyodott. A nyáron megint összekerültünk egy filmben. Birdsong. Madárdal. Első világháborús történet, ez is itt készült nálunk, mint A katedrális. Én egy francia házvezetőnőt formálok meg, Eddie egy angol fiút, aki beleszeret egy gyárigazgató fiatal feleségébe. Ennél a családnál dolgozom én, és így találkozunk mi ketten. Nagy munkabírású, érzékeny színészről beszélünk, akiben hatalmas drámai erő van. Született filmszínész, a legapróbb gesztusainak is jelentésük van. Pillanatok alatt képes könnyeket csalni az ember szemébe, de a forgatás szüneteiben mást sem láttam, csak azt, hogy bolondozik. Úgy látszik, azzal pihen.”