Sem csellel, sem erővel

A komáromi várról természetesen a legtöbb embernek Klapka György jut az eszébe; a parancsnoksága alatt álló erődrendszer a világosi fegyverletétel után még több mint egy hónapig tartotta magát. A mai komáromiak méltán büszkék rá, hogy Klapka generális nem adta fel, és katonáinak szabad elvonulást egyezett ki az oroszokkal. Az osztrákok fogcsikorgatva nézhették, hogy a Monarchia egyik legfontosabb védműve, a Bécs védelmére kiépített erőd éppen a Habsburgokkal szemben szolgálta a magyarokat.

Mátyás király palotája

De lépjünk vissza néhány évszázadot. A mai Komárom területén a régészeti leletek tanúsága szerint kelták, rómaiak, avarok is éltek, és a honfoglaló magyarok is stratégiai helyként használták. A mai Öregvár területén Anonymus tudósítása szerint a Vág-Duna és a Duna összefolyásánál erődítmény volt, melyet a két folyó, nyugatról pedig vizesárok védett. A tatárok rohamát is túlélte. IV. Béla 1265-ben emelte városi rangra Komáromot. 1317-ben már Csák Máté kezén volt. 1440-ben itt született V. László magyar és cseh király. Corvin Mátyás Visegrádon és Budán kívül Komáromban is csodálatos reneszánsz palotát építtetett. Bonfinitől tudjuk, hogy a király szívesen időzött errefelé, és sehol nem evett olyan jóízű vizát, mint itt. Ez volt a fénykor. A mesés gazdagságból, sajnos, semmilyen lelet nem maradt fenn.

Bécs védelmére

Több ostrom és tulajdonos után 1528-ban I. Ferdinánd erősíttette meg a várat, majd jött a török, és Buda 1541-es eleste Ferdinándot Komárom megerősítésére ösztönözte, hiszen így ellenőrzése alá vonhatta a Duna vonalát, amely kapu volt Bécs felé. Az Öregvár kapuja fölötti emléktáblán az 1550-es évszám látható; a külső védművek lényegében azóta sem változtak. A kelet–nyugati irányban elterülő, a várostól vizesárokkal elzárt erődnek öt bástyája volt, s a hatalmas, kőből épített falak széles és mély várárokból emelkedtek ki. A vár 1594-ben kiállta a próbát: egy teljes hónapig dacolt Szinán basa százezres seregével. A török megszállás után megszűnt végvár lenni. El is hanyagolták, az 1783-as földrengés által leomlott védműveket sem újították fel. Szerepe a napóleoni háborúkban értékelődött fel ismét, amikor a franciák által fenyegetett Bécsből az uralkodónak menekülnie kellett. A 19. század végére az Öregvár, az Újvár, a Vág-hídfő, a Csillagerőd, a Nádor-vonal, a Vág-vonal, a Monostori és az Igmándi erőd együttese a vén kontinens legnagyobb szárazföldi erődítménye lett, 200 000 katona állomásozhatott benne.

Orosz „ajándék”

A központi erőd egészen a közelmúltig hadi célokat szolgált: előbb a csehszlovák, majd 1968-tól huszonhárom évig az „ideiglenesen” hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg használta. A hívatlan vendég hihetetlen mennyiségű szemetet, biológiai, vegyi és tüzérségi hulladékot hagyott maga után. Nagy részét már sziszifuszi munkával eltakarították, de a tisztogatás napjainkban is folyik. Az oroszok kivonulása után egy-egy helyre csak gázálarcban lehetett bemenni. Néhány „művészi dekoráció” talán a majdani felújítás után is megmarad mementóul. Mindenesetre hátborzongató belegondolni, hogy a vörösmárvány küszöböt évtizedekig taposták katonabakancsok, amikor a bakák a savanyított káposztát hordták a nagy betonkád érlelőkbe. De a pirosra pingált falak látványa sem utolsó, nem beszélve a rengeteg utólag beépített ajtóról, kutyaólnyi helyiségekről, magán- és sötétzárkákról, amelyek felszámolására egyelőre remény sincs. Az erőd 1993-tól 2003-ig a szlovák hadsereg birtokában volt. Ekkor vásárolta meg Komárom, vagyis mindössze tíz esztendeje lett a városé, amely aztán csak a takarításra ötmillió koronát fordított annak idején.

Vezetőnkkel, Őszi Eszterrel leereszkedünk a föld gyomrába; közben elmeséli, hogy miközben fönt, a sáncokon folytak a harcok, a katonák a föld alatti, több száz méteres folyosókon szükség szerint gyorsan át tudtak csoportosulni. Megtekintjük az egykori lőszerraktárat, amely talán a várrendszer legszebb nagy terme. Pazarul felújított formájában leginkább templombelsőre emlékeztet, napjainkban konferenciaközpontként szolgál. Kis kiállítás a falakon térképekkel, tervrajzokkal, amelyeken látható többek közt az egykori Szent Miklós- és a Szent Péter-palánk (utóbbi a magyarországi oldalon van, jelenleg Csillag-erőd a neve), melyekről két oldalról is tűz alá tudták venni a Dunán felfelé úszó hadihajókat. A föld alatti folyosókon, katakombákban bolyongva titokzatos világ bontakozik ki a látogató előtt, akinek a városfalak mellett el-eljárva sejtelme sincs minderről.

Elúszott világörökség?

Vezetőnk elmondja, hogy a kaszárnyát el kell kezdeni felújítani, legalább a tetőzetet; a falak jó állapotban vannak, akár több száz évet is kibírnak. Nem csoda, hiszen az egykor fogalomnak számító komáromi téglából épültek, amely úgy cseng, mint a samott. Az Újvár egyik épületét már restaurálták, a másik kettőé várat magára. Hogy mennyibe kerülne az egész erődrendszer felújítása? Vezetőnk szerint hét éve készült egy költségvetés csak a tetőkre vonatkozóan. Akkor két és fél millió euró kellett volna hozzá. Azóta talán a duplája. Időközben pályázati forrásból sikerült felújítani a Ferdinánd-kaput, jelenleg a Lipót-kapura várják a támogatást a megyétől. Tervek vannak: Terezínnel, Josefovval és a magyarországi résszel közösen pályáznak az Európai Uniónál.

2007-ben már volt egy próbálkozás, Szlovákia és Magyarország közösen jelölte az UNESCO listájára az egész komplexumot, de kénytelen volt visszalépni: több száz jelentkező között nem volt esélye, s egy elveszített pályázat megnehezítette volna az új jelölést. A harcot újra kell kezdeni, hiszen ekkora beruházást a két városrész képtelen lenne finanszírozni. (A történethez tartozik, hogy a Duna túloldalán fekvő Monostori erőd számos más erődítménnyel együtt egy holland projektnek köszönhetően készül megújulni, legalábbis erről konferenciáztak idén februárban.)

„Nec arte, nec marte” (Sem csellel, sem erővel) – olvasható az Újvár nyugati bástyáján álló kőszűz talapzatán. A mottó arra utal, hogy a komáromi várat soha nem tudta bevenni az ellenség. A védelmi rendszer mind építészeti, mind művelődéstörténeti szempontból különleges, egyedülálló műemléke a világnak. Egyszerre emléke az Osztrák–Magyar Monarchiának, olyan időknek, amikor több nemzet élt együtt itt, Európa közepén, és a 19. század második fele építészeti-hadászati kultúrájának. Határon átnyúló közös emléke lehetne az egykori, több nemzetet magában foglaló Monarchia korának.

Nyáron vasárnap is nyitva

Őszi Esztertől megtudjuk, hogy a történelmi falakat munkanapokon, júliusban, augusztusban vasárnap is meg lehet tekinteni, kizárólag csoportosan. Kiváló, történelmi kirándulás lehetősége ez például iskolák számára.