Új szelek fújnak a pozsonyi dzsessznapok háza táján. Ezt így furcsa leírni, hiszen az idén már a 45. rendezvénynek tapsolhat a zeneszerető közönség.
Kezdjük azzal, hogy az idei sajtótájékoztató volt az utolsó, a jövőben minden ismertetés a neten történik majd. Merthogy a sajtótájékoztatók ideje leáldozóban van, a mai digitális-netes világ már meghaladta ezt a kommunikációs formát. Kár, mert ezeknek a találkozóknak megvolt a hangulatuk, nem beszélve arról, hogy az újságírók közvetlenül tehettek fel kérdéseket, akár testre szabottan, a szervezőkhöz a rendezvénnyel kapcsolatban.
A másik változás már inkább érinti a nagyközönséget, magára a zenére, a dzsesszben manapság lezajló változásokra utal. Dióhéjban ez azt jelenti: a dzsessz stílus egyre jobban közelít a trendi popzene, az elektromos hangzás irányához. A mi esetünkben ennek a legmeggyőzőbb példája a szinte észrevétlenül világhírnévre szert tevő svéd zongorista-énekes, Jonah Nelson, aki a pénteki nap egyik fellépője lesz. Ő a Dirty Loops nevű projektjével milliós nézettséget ért el a netes csatornákon, s zenéjével nagy elismerést váltott ki szakmai körökben. És nemcsak ott: a Caffy Break című dal a múlt év nagy slágerének számított (a dalban a basszusnagyágyú Richard Bonna is közreműködik vendégként).
És mégsem ő lesz a pénteki nap legvonzóbb húzóembere. Ezt a rangot a szervezők joggal az amerikai Ghoost Notesnek tulajdonítják. A héttagú együttes a funky legjobb hagyományaira épít, stílusa egészen James Brown zenei világába vezethető vissza. Játékából lehengerlő feszültség árad, nyugodtan nevezhetjük a jövő funky-dzsesszének. Amolyan multikulturális muzsika, amelyben hivalkodóan, nyersen, sőt agresszívan ötvöződig a funky, a dzsessz, az afrobeat, a hip-hop és a világzene. Az együttes „külsős” tagja (Pozsonyban is fellép vele) a fenomenális basszusgitáros, MonoNeon, aki Prince utolsó együttesében is játszott. Különleges hangolású basszusgitárján csodákra képes…
A szombati nap húzóembere történetesen egy hölgy, de az este amúgy is a nők terepe, hárman is színpadra lépnek, persze nem egyforma ismertséggel, elismeréssel a hátuk mögött. A legmagasabbra Judy Jacksont értékelik a zenei tőzsdén. Még csak a húszas éveit tapossa, de már a legnagyobbak közt emlegetik. Ha stílusát akarnám behatárolni, két előadó, Sade és Emi Whitehouse jut eszembe, megtoldva egy kellemes dzsesszkvartettkísérettel. Connie Han egzotikus kinézetű zongorista hölgy is a legjobb zongora-bőgő-dob klasszikus dzsessz hagyományait követi magas színvonalon. A The Baylor Project egy művész házaspárt takar (énekesnő, dobos), az ő produkciójuk is a zongorás-szaxofonos hangzás aranykorát idézi kellő aktuális zenei szellemmel.
A harmadik nap kínálatából Salvador Sobral énekes fellépését emelném ki, talán azért, mert ő nem a dzsessz szülőhazájából érkezik, hanem Portugáliából, így műsorába az ottani virtust szőtte bele. Hazájában manapság első számú dzsesszembernek számít, ám Pozsonyban nem akármilyen konkurenciával kell szembenéznie: utána lép színpadra a kétszeres Grammy-díjas brit énekesnő, Corinne Bailey Rae.
Szokásomhoz híven megint önkényesen mazsoláztam az idei dzsessznapok kínálatából. Ellenben bátran kijelenthetem: bármelyik este ül be a nívós zenére vágyó hallgató az Incheba termeibe, nem érheti csalódás. A fesztivál műsoráért felelősek ezúttal is kitettek magukért: a három estén huszonegy zenei produkció hangzik el, jó részük igazi zenei csemege.
Strieženec Alex
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.