Picasso és a rendetlenség művészete

Malagában született, és már gyerekkorában rengeteg nő versengett a kegyeiért: anyja, nagyanyja, két nővére és számos unokatestvére. Bizony, elkényeztették.

Szögletes aktok

Kilencéves korában már úgy festett, hogy szintén festő apja azt mondta: ő maga inkább hagyja az egészet a fenébe, és nekiadta az ecseteit. Ez persze csak egy anekdota, Picasso életrajzai tele vannak ilyenekkel. Nála jóval idősebbekkel együtt tanult a művészeti iskolában, és elkezdte használni anyja lánykori nevét művésznévként. Barcelonai és madridi diákoskodás után Párizsba ment. Pénze nem volt, közös albérletekben nyomorgott barátaival.

1907-ben sokkolta először a művészvilágot, az Avignoni kisasszonyok című festményével. Barcelonai prostituáltakat festett meg, ahogy kelletik magukat (egy itteni nyilvánosházat hívtak a helyiek avignoni bordélynak). A téma és a stílus együttese óriási megbotránkozást keltett, de leginkább mégis az utóbbi. Picasso ugyanis szögletes geometriai formákra bontotta a női testek kerekded részeit. Visszaköszönnek az ábrázolásban az afrikai törzsi maszkok is, amelyeknek formavilága nagy hatással volt a festőre. Henri Matisse megvetően annyit nyilatkozott a képről, hogy ezek csak kockák. Így lett a stílus neve kubizmus (a cube franciául kockát jelent). Az új irányzat a kor művészetének egyik legfontosabb jelenségévé vált – miként lehet, illetve kell geometriai formákká bontani a képeket és újra összerakni őket. Picassónak ezután lett annyi pénze, hogy saját lakást tudott bérelni egy nővel, Fernande Olivier-vel. Lakásukban a kortársak elmondása szerint hihetetlen állapotok uralkodtak. Kutyákkal, macskákkal és egerekkel éltek együtt, de volt egy majmuk is. Meglehetősen rapszodikusan etették őket, ezért a jószágok azt ették, amit találtak. A papír- és szeméthalmok meg vásznak közt szűk utcácskák vezettek, akkora volt náluk a rendetlenség.

Nők és háborúk

Fernande hamarosan elhagyta a festőt, és az Marcelle Humbert-rel kezdett viszonyt. Evának hívta. Az első világháború idején felbomlott Picasso baráti köre, Eva pedig meghalt tüdőbajban. Mivel a művész az orosz balett számára tervezett díszleteket, beleszeretett egy orosz táncosnőbe, Olga Koklovába, s 1918-ban össze is házasodott vele. Született egy fiuk, s az esemény hatására Picasso sok anya gyermekével témájú képet festett, valamint mitológiai jeleneteket is. Ez volt a neoklasszikus korszaka. 1927-re azonban úgy megromlott a kapcsolatuk Olgával, hogy szétköltöztek. Csak azért nem váltak el, mert a festő vagyona akkorra már annyira terebélyes volt, hogy nem akart rajta megosztozni a feleségével. Egy francia nővel, Marie-Thérése Walter-vel kezdett viszonyt, tőle született Maia lánya. Nem sokkal később viszont már egy jugoszláv származású fotóssal, Dora Maarral állt össze.

1936-ban kitört a spanyol polgárháború. Ez nagyon megviselte Picassót. Nyíltan hirdette antifasiszta nézeteit, s 1937-ben megfestette a Guernicát. A németek által az év tavaszán rommá bombázott kis baszk falu példájával akarta bemutatni a háború borzalmait a világnak. A festmény négy méter magas, nyolc méter széles. Gyakorlatilag a legjelentősebb spanyol festők közé került vele. Közben persze sokan megvetették, és veszélyesnek bélyegezték. Amikor a náci Németország katonái 1940-ben bevonultak Párizsba, Picasso először menekülni akart, hiszen nem volt titok, hogy romlottnak és károsnak gondolták művészetét. Végül aztán nem menekült a tengerentúlra, hanem a városban maradt, vállalva a rendszeres házkutatásokat és zaklatásokat. Bár nem volt zsidó, próbálták ezzel megvádolni, meg azzal, hogy zsidó művészeket rejteget. Egy anekdota szerint Guernica-képeslapokat osztogatott az őt faggató német tiszteknek. Azok megvetően nézték a képet, és megkérdezték: „Ezt valóban ön követte el?” Mire Picasso azt válaszolta: „Nem én, önök.” A felszabadulás után ő lett az első számú sztár a művészvilágban.

Megkedvelte a magányt

1944-ben már Françoise Gilot-val élt, emiatt korábbi élettársa, Dora Maar idegösszeroppanást kapott. Gilot-tól is született két gyereke, Claude és Paloma. Ez azonban még mindig nem jelentette azt, hogy a festő hűséges marad hozzá, rengeteg viszonya volt egyéb nőkkel. 1953-ban ezt Françoise megelégelte, és otthagyta őt. Picasso már hetvenéves volt, amikor megismerte a huszonhét éves Jacqueline Roque-ot, és 1961-ben, Olga Koklova halála után össze is házasodott vele. A fiatal nő istenként tisztelte őt, és úgy általában jól megvoltak. A festő gyerekei és barátai arra panaszkodtak, hogy Jacqueline kisajátítja magának Pablót, de az igazság az volt, hogy Picasso időskorára megkedvelte a magányt, és nem szívesen mutatkozott a nyilvánosság előtt, miután Françoise Gilot kiadott egy könyvet, melyben megírta róla „a nagy büdös igazságot”. Életem Picassóval – ez volt a címe. „Mint egy gyerek, aki egy pillangó szárnyait tépkedi. Legbelül talán csodálkozott is, hogy fájdalmat okoz másoknak” – írta Gilot.

Picasso élete végéig jó egészségnek örvendett, a 60-as évek közepétől azonban már egyértelműen dokumentálódott alkotásain a halál közelsége. 1973-ban szívelégtelenségben hunyt el, kilencvenkét évesen. Hatása máig érezhető.

Eszméletlen sokat alkotott

Picasso a művészettörténet egyik legtermékenyebb alakja. Nagyjából 1900 festmény, 3200 kerámia, 7000 rajz és 1200 szobor maradt utána. Egyébként írt is, mert a harmincas évek közepén két évre abbahagyta a festést. Érdekes egybeesés, hogy a hírnevet az Avignoni kisasszonyok hozta meg neki, élete utolsó nagyszabású kiállítását pedig Avignon városában tartotta, 1970-ben.