Perbete, a 700 éves falu

Az itt élő magyarság hányatott sorsára jellemző, hogy Perbete többször kihalt, a két világháborúban több mint 330 halottja volt, és mindezt az 1947-es erőszakos kitelepítés tetézte be, amikor lakóinak mintegy negyedét (226 családot, 834 embert) Magyarországra, főként Tolna megyébe telepítették, s helyükre 150 szlovák család települt be Békés megyéből. 1980-ban még 3700 lakosa volt, a legutóbbi népszámlálás szerint 2970 lélek él itt. A zegzugos falu napjainkban sem mondhatja el magáról, hogy számbelileg növekedne.

Csökkenő munkalehetőségek

Kiváltképp érvényes ez az utóbbi pár esztendőre, amikor a környékbeli munkaadók elbocsátásai miatt az addigi 12-13%-os munkanélküliség 20%-osra növekedett. Bár a falu fekvése szerencsésnek mondható (Komárom, Párkány, Érsekújvár közelsége), és ma is jól működik a földműves-szövetkezet, amely közel két és fél ezer hektáron elsősorban borászattal, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik, s legalább 140 embernek nyújt megélhetést, a határon túli ipari parkok, a komáromi hajógyár, a párkányi papírgyár leépülése (az érsekújvári Osram is bocsát el embereket) nagy érvágás volt az itteni munkavállalók számára. Magában a községben nem találunk nagyobb vállalkozást, inkább néhány kisvállalkozót. Bár Pozsonyban és Nagyszombatban vennének fel munkásokat, az itt élő emberek nem szívesen ingáznak nagy távolságra. A megoldás az lenne, ha komoly befektető jelenne meg a környéken.

Mert akármilyen kellemes és komfortos egy község, a kenyérkereseti lehetőség csökkenése nem kedvez a helyben maradásnak. Nem csoda, hogy Perbetén egymást érik az „Eladó” táblák az öreg házak homlokzatán. Ez a tendencia tükröződik a helyi alapiskolában is. Azonban csak az egyik oka a létszám kedvezőtlen alakulásának, mert inkább a nyelvváltás jelensége nyugtalanító. A magyar iskolának néhány éve még 150 tanulója volt, jelenleg 119 ül a padokban, ezzel szemben a szlovákba 83 gyermek jár, miközben a tősgyökeres magyarság még mindig a lakosság 76%-át teszi ki. A közös épületben levő két óvodában már fele-fele arányban (40 : 40) vannak a magyar és a szlovák apróságok. Hozzá kell tenni, hogy utóbbiaknak a nagy része magyar szülők gyermeke, ami arról árulkodik: itt is uralkodik a tévhit, hogy szlovák iskolából könnyebb érvényesülni. Pedig az itteni magyar iskolából az évek során kikerültek közül 130-an végeztek később főiskolát, egyetemet.

Lassú léptekkel, de határozottan

Mit tehet az önkormányzat? Azon van, hogy a település lakható legyen. Mint Kósa József 2010-ben megválasztott polgármester mondja, igyekeznek rendet tenni és pótolni a lemaradást. Nem véletlen, hogy Perbetén az elmúlt két évben több dolog történt, mint korábban húsz esztendő alatt. „Amíg az előző kormánynak köszönhetően fél évig lehetett foglalkoztatni munkanélkülieket, éltünk a lehetőséggel, és tavalyelőtt 20, tavaly 16 embert alkalmaztunk; így sikerült rendbe tennünk a zöldterületeket, az árkokat – mondja a polgármester. – Kissé kimozdítottuk a falut a letargiából. Perbetét ugyanis mindenki úgy könyvelte el, hogy nem képes a fejlődésre, itt semmi sem történik. Nagyon jó dolog, hogy az elmúlt tíz évben megépült a hulladékgyűjtő telep. Épült új tűzoltószertár is, azonban üresen áll. Nem értem, miért kellett belefektetni negyedmillió eurót, amikor sürgősebb teendők is lettek volna. Szomorúan konstatálom, hogy a környékbeli, jóval kisebb községek iskolái, óvodái megújultak, míg nálunk többszöri nekifutás után is kérdéses, sikeres lesz-e az erre ismét benyújtott pályázatunk. Mindennek ellenére tavaly 665 ezer euró ráfordítással sikerült rendbe tennünk a főutcánkat, a községháza, valamint a református templom környékét, új buszmegállók is készültek. Szívfájdalmam, hogy a járdák már nem fértek bele a keretbe. Ezenkívül 24 ezer euró értékben vízelvezető árkokat köveztünk ki, valamint felújítottuk a közvilágítás egy részét és a szolgáltatóházat.” A községben a közelmúltban 21 bérlakás épült, s további hat készül, amelyek inkább családi házaknak nevezhetők (a szociális lakások tervét elvetették). Ez a házsor egy nagyobb tervnek az első lépéseként létesül a falu közepén levő nagy zöldterületen, amellyel szép tervei vannak az önkormányzatnak. A látványterv szerint csinos (mindeddig hiányzó) főteret fog kapni itt a település szabadtéri színpaddal, parkkal.

Kósa József elmondja, hogy bár Perbetén van szennyvíztisztító, nagyon hiányzik a csatorna (mindössze hétszáz méter épült ki belőle), most azonban nem is volt rá pályázati kiírás. Ráadásul létesítése az utak felújításával is összefügg, márpedig egy-egy utca akár száz telektulajdonos nevén van ma is. Az ivóvízhálózat működik az egész községben, de sokan a saját, fúrt kútjukat részesítik előnyben, már csak anyagi okból is. Perbetén tavaly oldódott meg a kábeltévé és az internetkapcsolat kérdése. Szép siker, hogy ugyancsak a múlt évben sikerült felújítaniuk a község büszkeségének számító Szűz Mária-kápolnát, amely a falu mellett, egy védett tölgyesben található. A legfontosabb szolgáltatások közül nem hiányzik a körzeti és a gyermekorvos s az ugyancsak két éve működő mentőállomás; fogorvosuk viszont három éve nincs.

A legsürgősebb teendők között az iskolák, az óvoda és a művelődési ház felújítását említi a polgármester, bár hozzáteszi: az utóbbi nemrég kapott 200 új széket, asztalokat, felújították a színpadot, a kazánt (akárcsak a sportcsarnokét). Új védőtető létesült mindkét – katolikus és református – temető ravatalozója előtt. Azt sem rejti véka alá, hogy ha nem jött volna a hirtelen kormányváltás, Perbete sokkal előbbre tartana.

Az évforduló jegyében

Mint említettük, tavaly volt hétszáz éves a község. Ezért az év során valamennyi rendezvény ennek a jegyében telt. Februárban ünnepi misével kezdték az ünneplést, amelyen a komáromi Concordia vegyes kar szerepelt a katolikus templomban, majd Gyökerek címmel kulturális műsort rendeztek, de a háromnapos falunap is ezt az évfordulót tükrözte (nemzetközi mazsorett- és tűzoltóverseny, szüreti felvonulás), decemberben pedig a párkányi Szivárvány énekkar gyönyörködtette énekével a hallgatóságot a református templomban. Év közben természetesen nem marad el a kerek születésnapjukat ünneplők és az újszülöttek köszöntése, amely két éve vált szokássá. Ugyancsak két éve jelenik meg negyedévenként a Perbetei Hírmondó, amely minden fontos történésről tudósít. Aktívan működik a Csemadok helyi szervezete Török Sarolta vezetésével, de nagyon sokat tesz a kulturális pezsgésért Szabó Edit, a magyar iskola igazgatója is. Míg a Csemadoknak az Árvalányhaj népdalköre, az alapiskolának a Napraforgó néptánccsoportja öregbíti a község hírnevét. De több szervezetet, csoportot említhetünk, többek közt a Margaret nevű mazsorettcsoportot, a Szürke Farkas Íjászklubot, a 110 éves önkéntes tűzoltószervezetet. Mindemellett közkedvelt a futball, szép sikereket ér el az asztalitenisz- és a sakk-kör. A faluban a Rákóczi Szövetségnek is van szervezete, amely Rákóczi-napot szokott szervezni a helyi és a környékbeli iskolák tanulóinak. De a furcsa nevű Senior Rock zenekar is említést érdemel. A polgármester elárulja, hogy az önkormányzat évente 20 ezer euróval támogatja a helyi szervezeteket. A jeles alkalmakról, napokról természetesen nem feledkeznek meg (nőnap, pedagógusnap).

Mint a fentiekből kitűnik, Perbetén az utóbbi két év alatt valóban megmozdult valami. Hogy ezt mennyire méltányolják a lakosok, majd elválik; mindenesetre például láthatják, hogy a faluvégi utakat két éve nem önti el a víz.