ŐSSEJTTERÁPIA - etikai kérdéseken innen és túl

Mikor a génkutatás eredményeinek gyógyászati felhasználása jön szóba, a jól tájékozott civilizált embernek óhatatlanul olyan kifejezések ugranak be, mint a génmanipuláció vagy a klónozás. Ez utóbbiról főképp az áltudományos ismeretterjesztés jóvoltából tudjuk, hogy nem etikus, hiszen az embernek nincs joga beleszólni a teremtésbe – s ettől kezdve minden, ami a témába vág, elfogadhatatlan számunkra. Persze az ítélet megalkotásában a kollektív történelmi tapasztalat is nagy szerepet játszik, hiszen nem is oly rég történt, hogy tudósok egy csoportja felfedezte az atommag mesterséges osztásával felszabadítható roppant energiákat, nem sokkal később pedig már százezrek estek az atomcsapás áldozatául Hirosimában és Nagaszakiban. Erőltetettnek tűnik a párhuzam? Gondoljunk csak bele: volt-e felfedezés az emberiség történetében, mellyel ne éltünk volna vissza…? Az orvostudomány az őssejteknek három fajtáját ismeri: felnőtt őssejteknek nevezi azokat, melyek a csontvelőből nyerhetők ki, embrionálisnak és magzatinak pedig azokat, melyek alapanyaga az abortuszhulladék – tehát a művi vetélés során a méhből eltávolított magzat. Míg az embrionális őssejtek hordozója a négy-öt napos blastocysta, a magzatiak az öt-tíz hetes magzatban lelhetők fel; az orvostudomány implantátumként leggyakrabban ezeket alkalmazza. Mivel az abortusz megítélése is sok vitát vált ki, nem csoda, ha ellenzői – a keresztény egyház vezetői által felsorakoztatott érvekre hivatkozva – az ősejtterápia ellen is felemelik hangjukat. Egy lényeges mozzanatról azonban nem szeretnek tudomást venni: arról, hogy abortuszok akkor is lesznek, ha teljesen betiltják őket, csak éppen zugklinikákon fogják őket végezni. Elkeserítő – de ez van…

Életet az életért

Az ukrán kutatóorvosoknak is szembe kell nézniük ezekkel a kérdésekkel – tudom meg kijevi látogatásom alkalmával Leonyid Dmitrijevics Picskur professzortól, aki előzetes egyezségünk ellenére végül mégsem nyilatkozik lapunknak. Mint mondja, rossz tapasztalatai vannak a sajtóval – néhány évvel ezelőtt a kollégája által közreadott, majd a média által elferdített információk alapján indítottak a hatóságok vizsgálatot a klinikán, s Ukrajnában az ilyesmi legalább másfél évig tart. Bár mindent rendben találtak, jobb szeretik, ha csendesen, békességben végezhetik a munkájukat, így köszöni szépen a lehetőséget… Ez a hivatalos álláspont – majd csaknem másfél órás előadást rögtönöz az őssejtkutatásról és a terápiában rejlő lehetőségekről. Ebből kiderül, hogy Ukrajnában központi nyilvántartást vezetnek mindazokról az egészségügyi és kutatóintézetekről, melyek őssejtkutatással és -terápiával foglalkozhatnak. Az 5-ös Számú Idegsebészeti Klinikán dolgozó Vitalij Ivanovics Cimbaljuk professzor kezdte meg az ilyen irányú kutatásokat több mint húsz évvel ezelőtt, maga Picskur professzor is jó másfél évtizede foglalkozik az őssejtekkel. Mint mondja, egykori öttagú kutatócsoportjából négyen ma már Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon, például Kanadában kamatoztatják tudásukat – ő az egyedüli, aki itthon maradt. Mert neki ezzel nem a pénz és a karrier a célja, hanem segíteni akar. Míg ezt elmondja, mikroszkópos felvételeken mutatja, miképp viselkednek az izomszövetbe beültetett őssejtek. Szaporodásuk napokon belül elkezdődik, így néhány hét, hónap elteltével látható az eredmény – a beteg állapotától és a kór előrehaladottságától függően. A páciensek többségének hat-nyolc hónaponként, további négy-öt alkalommal újra be kell vinni a szervezetébe őssejteket; tartós eredmény csak így érhető el. Picskur professzor határozott véleménye az abortuszról: kategorikus nem; de ha egy élet árán megmenthető egy másik, miért hagynák veszni azt is…? A független sajtónak meg üzeni: a doktorok helyett beszéljenek a gyógyult betegek. A nagy nap Az ukrán sajtóban egy időben különben valóban vad hírek keringtek az őssejtek előállításáról.

Például hogy vidéken, szegény sorban élő nőket fi zettek meg azért, hogy teherbe essenek, majd elvetessék a hét-nyolc hetes magzatot, s a belőle nyert őssejtek aztán sejtbankba kerültek, hogy gyógyászati, gyógykozmetikai célokra felhasználva a tehetősebbeket szolgálják. Valójában nem a hír igazságalapja a lényeg, hanem el lehet gondolkodni azon, hogy melyik a szánalomra méltóbb: a megrendelő vagy a szolgáltató-e… Február 27-én Tibike életében eljön a nagy nap – Picskur professzor dél körül iratokkal és négy ampullával jelenik meg az ideiglenes otthonául szolgáló kórteremben, s hogyléte felől érdeklődik. Egy nappal korábban érbe már kapott kis mennyiségű őssejtimplantátumot, hogy meggyőződjenek arról, befogadja-e a szervezete (szervbeültetés alkalmával az adományozó és a befogadó esetében mintegy nyolcvan faktornak kell egyeznie ahhoz, hogy a szervezet ne lökje ki az idegen szervet; őssejt beültetésekor a kockázat minimális, mivel ez még nem tartalmaz antigéneket). A négy darab, egyenként öt milliliteres, fehéres, áttetsző folyadékot tartalmazó ampulla Moszkvából érkezett; a kísérőlevélen ott vannak a magzatáról lemondó anya adatai, valamint egy rövidke nyilatkozat arról, hogy a sejteket az orvostudomány rendelkezésére bocsátja. A doktor még egyszer hangsúlyozza: mindez teljesen legális, az archívumokban harminc évre visszamenően nyomon lehet követni, hogy ki mikor milyen implantátumot kapott. Tibike köszöni, jól van, s csak akkor kezd nyugtalankodni, amikor ágyastul átgördítik a műtőbe. A következő tíz percben körülbelül kéttucat tűszúrással viszik be a szervezetébe az implantátumot – főképp a lábizmaiba, melyek sorvadásnak indultak, de – mintegy megelőzésképpen – kap a karjaiba is. Annyi ideje sincs, hogy úgy istenigazából megharagudjék a világra, s túl is van az egészen. Fél órával később már teljes gőzzel pörög kerekes székével a kórterem közepén, bizonyítva, hogy élni akarása mindennél erősebb… Jó a vége? Megfi gyelés céljából még egy napot töltünk a kijevi 5-ös Számú Idegsebészeti Klinikán, majd búcsút intünk az ukrán fővárosnak. Persze nem örökre – hat-nyolc hónap múlva vissza kell térnünk. Gyöngyi asszony, Tibike édesanyja végre megnyugszik – a kissrác jól van. Picskur professzor szerint állapotában javulás várható, s ebben a szakmában az ő véleménye számít. Hazafelé bőven marad időnk megbeszélni az élet nagy dolgait, hiszen kerek huszonöt órába telik, míg a Dnyeper partjáról gyorsvonattal megtesszük az utat a Duna partjáig. A 2001-ben született Tibikéről kiderül, hogy születését követően rendesen fejlődött, mígnem tíz hónapos korában genetikai vizsgálattal örökletes izomsorvadást diagnosztizáltak nála. Állapota fokozatosan romlott – eleinte csak azt lehetett észrevenni, hogy nem úgy mozog, mint a többi gyerek, ám tavaly szeptemberben leesett a lábáról. Édesanyja kerekes székben tolja nap mint nap az óvodába, hogy társaságban legyen, s olyan élete lehessen, mint a többi gyermeknek. A dunaszerdahelyi székhelyű FEMIT Polgári Társulás az elmúlt hónapokban jótékonysági rendezvényeket és gyűjtést szervezett a kisfi ú javára – így sikerült összeszedni azt a negyedmillió koronát meghaladó összeget, melybe a kiutazás és az őssejtbeültetés került. A jótékonysági rendezvények a jövőben folytatódnak, hiszen Tibikének újfent alá kell vetnie magát egy implantációnak. Minden korona jól jön. A segítő szándékkal felajánlott összegek a 2373825557/0200 számú számlára utalhatók át.