Orvos a családban? Ráadásul 2 patológus!

* Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Hol találkoztatok?

Mindketten orvosok vagyunk, az egyetemen találkoztunk először. Az orvosin oktatott, mikor én még csak tanultam. Tanár-diák kapcsolat volt, semmi más. Engem már akkor érdekelt a patológia, amely az ő szakterülete. Szorgalmas diákként elkezdtem különórákra járni, tudományos munkát írni. Aztán fokozatosan, esténként a mikroszkóp romantikus fényénél összemelegedtünk.

* Egy fiatal lány miért akar patológus lenni?

Igen, belátom, ez szörnyen hangzik. Ha a patológiáról beszélünk, mindenki rögtön hullákra gondol, és ez természetes. A boncolás is a munkánk része, de a patológia nemcsak ebből áll. Például a kioperált szöveteket – szemölcsöt, tumort – is mi vizsgáljuk. Meghatározzuk, rossz- vagy jóindulatú-e, ennek alapján kapják a páciensek a terápiát. Ez a munkánk lényege. Engem főleg azért érdekel, mert sokrétű. Az orvostudomány minden részéhez kapcsolódik. Míg egy kardiológus a szívvel foglalkozik, a bőrgyógyász a bőr betegségeivel, addig mi mindenhez hozzászólunk. Boncolás, szövettan, a férjemmel még az egyetemen is tanítunk harmadéves medikusokat, tudományos munkára is van lehetőségünk. Megtetszett az összetettség. A későbbiekben, a családalapításkor pedig nagy előny volt, hogy nincs ügyeletünk.

* Több nyelven beszélsz kitűnően. Nem merült fel a külföldre költözés?

Ez divatos manapság. Meg is értem azt, aki úgy dönt, hogy elmegy, mert a mi egészségügyünk nem a legjobb. Ellenben én ragaszkodom a gyökereimhez, a családomhoz, egyedül nem mennék sehova. Másrészt a mi munkánk a szakorvosi képesítő vizsga után értékelődik fel. Külföldre is utána érdemes menni: ott is specialistákat keresnek. Mi még ezt nem végeztük el. De egyébként sem szeretnénk elköltözni. Mostani helyünk az egyetemen igazán családbarát. Hogy a távolabbi jövőben mi lesz, nem tudjuk. Azt fontosnak tartom, hogy a lányom magyarul és szlovákul is jól tudjon, mivel apukája szlovák, én meg magyar vagyok. Mindketten a saját nyelvünkön beszélünk hozzá. Látjuk, hogy érti, de még nem válaszol. Minden plusznyelv külön nyeremény. Bárhol élnénk is, szeretném, ha megtanulná az államnyelvet.

* Hol találkoztál a német nyelvvel?

Igazság szerint a televízióban. Pozsonyban születtem, a nagymamám, az anyukám egyformán jól beszélt magyarul, szlovákul, németül. Sokszor néztük a német adókat, a mesefilmeket videóra rögzítettük. Anyukám eleinte lefordította, aztán idővel már nem volt rá szükség. Később megpróbálkoztam a finn nyelvvel is, nagy álmom, hogy megtanuljam, de eddig csak az alapokig jutottam.

* Miért a finn? Nem szokványos választás.

Talán a finnugor rokonság miatt, bár most már olyan elméletek is vannak, hogy nem is egy nyelvcsalád… Jelenleg nincs rá időm. Majd ha nyugdíjas leszek.

* Igaz, hogy még messze van, mégis megkérdezem: Alica milyen oviba, iskolába fog járni?

Szeretném, ha valahol a környéken, itt a belvárosban találnánk ovit, mivel a nagyszülők is itt vannak, mi is a környéken dolgozunk. Ami a nyelvet illeti, most még úgy gondolom, mindegy. Én magyar oviba jártam.

* Ha jól tudom, a doktori tudományos munkádat írod. Hogyan jut rá időd? Pihenésről, szórakozásról már nem is beszélve…

Bizony írom, írogatom. Levelező tagozaton, így meglehetősen szabad vagyok, több idő jut a munkámra. Ráadásul a képzést három évre meg lehet szakítani a gyermekgondozási szabadsággal. Ennek ellenére próbálom folyamatosan írni, és hetente egyszer dolgozni is járok, ez segíti a munkám. A tudományos része már kirajzolódott, csak papírra kell vetni. A nap gyorsan elfut a pici mellett, mire kilenc-tíz körül elalszik, bizony nincs se kedvem, se energiám nekilátni. Szerencsére a határidő még messze van. Pihenésre végképp nem találok alkalmat. Ha azt mondjuk, a gyerek és a munka is hobbi, akkor van időm a szórakozásra. Bár a férjemet meg kell dicsérnem: nagyon segítőkész. Tisztába teszi, fürdeti, ha kell, vigyáz rá. Amikor meg egyikünk se bírja, elvisszük a nagyszülőkhöz egy kicsit, és kikapcsolódunk.

* Mennyire nevelitek tudatosan kislányotokat? Ő is patológus lesz?

Jézus Mária! Dehogy! Nem hiszem, hogy az lesz, inkább művészléleknek tűnik. Ez így van, a tudományos körökben mozgó szülők gyerekei általában másfelé veszik az irányt. Egyikünk se várja el, hogy orvos legyen, netalán patológus. A döntést neki kell majd meghoznia. Családomban is én voltam a fekete bárány a humán beállítottságú emberek között (Janda Iván családjának leszármazottja, édesanyja Urbán Gabriella, az Új Szó szerkesztője – a szerk. megj.). Kinek jutna eszébe, hogy orvos legyen… Ráadásul patológus! Az aztán teljesen kiverte a biztosítékot! Eleinte mondogatták, hogy ne merjem hazahozni a munkát. Ezt tetézte, hogy a jövendőbelim is ebben a szakmában dolgozik. Azt hiszem ez a kis csöppség semmi ilyesmivel nem fog foglalkozni.

* Ahogy itt üldögél, azt mondanám, nyugodt baba. Ez mennyire igaz?

Nagyon értelmes. Mindent el lehet neki magyarázni, akkor nagyon figyel. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kisember milyen határozott személyiség tud lenni.

* Hogy néz ki egy napotok? Mi mindennel foglalkoztok?

Igyekszünk addig ágyban maradni, amíg tudunk. Most már akár fél nyolcig. Ezután jön a szokásos procedúra, bili, reggeli. Néha gyerekklubba megyünk, hogy más gyerekekkel is ismerkedjünk. Máskor a nagyszülőkhöz, a környezetváltozás miatt. Látástól vakulásig játszunk, mindennel, ami a kezünk ügyébe kerül. Mindent ki kell próbálni. A legjobb játékok a háztartási eszközök, szeretünk porszívózni, felmosni.

* Akkor jó háziasszony lesz belőle.

Hát, remélem, ez a segítőkészség kitart felnőttkoráig. A játékok nem nagyon érdeklik. Pedig van belőlük elég, hisz se nekem, se a férjemnek nincs testvére, Alica mindkét részről első unoka. Nagyon kényeztetik, a nagyszülőknél mindent szabad. Szeretünk még olvasni és enni. Néha nagyobb adagokat felfal, mint én. Délután alszik egy órácskát. Most még lassabban telnek a napok, de ha visszamegyek dolgozni, nagyon gyorsan fog szaladni az idő.

* Ezt mikorra tervezed?

Úgy gondoltam, Alicával három évig leszek otthon, de ez attól is függ, hogy lesz-e a közeljövőben testvére.