Van egy vitatható elméletem arról, hogy miért használja valaki kizárólag az online társkeresést, amikor a való életben, különböző társas eseményeken ismerkedhetne, barátkozhatna. Kapcsolódhatna azonnal élőben az offline tér minden előnyével együtt. Itt például az azonnali verbális vagy nonverbális visszacsatolásra gondolok. Amikor nem visz félre a képzelet, a fantázia, mert pontosan látjuk, ki az, aki előttünk áll. Halljuk a hangját, látjuk a nevetését, pillantását, és érezzük a személyes kisugárzását.
Mint minden elméletnek, az enyémnek a vitathatósága is abban áll, hogy kijelent, meghatároz valamit, amit igaznak gondol. De vitatható, hiszen minden állítás valahol csak egy nézőpont, és mint ilyen, rugalmasan változtatható. Ennek tükrében az állításaim (nézőpontjaim) a következők.
Azok használják előszeretettel (kizárólag) az online teret párkeresésre:
- Akik túlságosan zárkózott életet élnek, nincs baráti társaságuk, még talán bizalmas barátjuk sincs. Szabadidejükben nem járnak el otthonról, egyáltalán nincs az életükben olyan társas tér, ahol ismerkedhetnének. Munkahelyük és az otthonuk között mozognak.
- Akik introvertált személyiségtípusba tartoznak, nehezen kapcsolódnak, nehezen kommunikálnak, és félnek a visszautasítástól.
- Akik valamilyen okból szeretnek rejtőzködni, azaz nem szeretnek azonnal megmutatkozni. Hiszen az online térben „egy darabig” akárki lehet. Peep-show-jelleggel használják a társkereső oldalakat, és úgy válogatnak a sötét szoba rejtekében, akár egy étlapon.
- Akiknek önértékelési zavara és/vagy önbizalomhiánya van. Félnek azonnal találkozni, mert bizonytalanok vagy bizalmatlanok.
- Akik csak kíváncsiak, mert sokat hallottak – jót és rosszat – az ilyen párkeresésről, és pusztán csak kalandvágyból regisztrálnak a különböző oldalakra.
- Pszichopaták, szociopaták, narcisztikusok, szexuálisan aberráltak, akik újabb áldozatra vadásznak, és az online tér számukra igencsak biztonságos.
- Szexuálispartner-keresők, akik nyíltan vagy a társkeresés álcája mögé bújva valójában nem az életükhöz keresnek társat, hanem a szexuális igényeikhez. Leginkább elvenni akarnak. Sok közöttük a domináns sub*, aki az önzetlenség álcája mögé bújva cserkészi be a gyanútlan, valódi párkeresőt.
- Akiket rábeszél a barátjuk, barátnőjük. Nem saját elhatározásból csatlakoznak, inkább megfelelésből.
- És végül azok, akik valóban azt gondolják, hogy igazi társra lelnek itt, mert a való életben már annyiszor elbuktak ezen a téren.
A fenti felsorolásból is látszik, hogy sokféle lehet a motiváció, amiért valaki ezt a fajta ismerkedési formát választja. Ha nincs a keresési szándékban manipulatív szándék, vagy nem mentális személyiségzavar irányítja, egyik indok sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Hiszen mindannyian társra vágyunk, akivel megoszthatjuk az életünket, és aki úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk. De vajon egy társkereső oldalon meg tudjuk-e találni azt a minőséget, amelyre vágyunk? Találunk-e a saját értékeinkkel, életmódunkkal azonosságot intimitásban, lélekben, szexben, életmódban, stílusban, iskolai végzettségben, társadalmi, szociális, egzisztenciális területen? Lehet-e hosszú távú kapcsolatot létesíteni az online térben, amely évtizedekre kitart, és házassággal végződik? Nincsenek egyértelmű válaszok, nem is lehetnek. Mert van, akinek beválik ez a társkeresési forma, s van, aki a gondolatától is irtózik, hogy így keressen párt, és soha nem regisztrálna társkereső oldalon. Más kipróbálja, mert reményvesztett, magányos, kíváncsi, kalandvágyó. Esetleg unatkozik. Vagy csak úgy, mert miért is ne, egyszer élünk.
Néhány vélemény a teljesség igénye nélkül:
„Sosem próbáltam az online társkeresést, de körülöttem nagyon sokan. Például a kolléganőim. Ahogy elmesélték nekem, ezek nagyjából szexpartnerkeresővé váltak. Persze van egy-egy kivétel, de a pucér képek küldése-kérése (vagy videók) mindennaposak, aztán jöhet a találkozás. Sokszor csak egy alkalom. És ennyi, nincs folytatás. Nulla felelősségvállalás.”
„Sokáig próbálkoztam, volt rengeteg negatív tapasztalatom is, bár így visszatekintve már tudom, hogy mit kellett volna nagyon másként csinálnom. Viszont itt talált rám a párom már három éve, azóta is boldog kapcsolatban élünk. Három másik közeli barátnőm is itt talált párt, kettő azóta férjhez is ment, és lettek közös gyerekeik. Szerintem csak kitartás és jó szűrő kérdése az egész. Nyilván van mindenféle férfi különböző társkereső oldalakon, sokféle érdekes motivációval, de pont ennyi „ilyenféle” nő is. Szerintem érdemes kipróbálni.”
„2013 és 2015 között próbáltam ki a társkeresők online világát. Nekem nem születtek pozitív tapasztalataim. Nyilván az akkori énem fejlettségi szintjének megfelelő férfiakat vonzottam be. Az első találkozáskor kiderült a pasiról, hogy házas. Ja, és szeretője is van. Elmondása szerint, válófélben. Én pedig hagytam, hogy vezessen az orromnál fogva. A 3. találkozásnál volt szex. Nem kellett volna. Csalódottságot éreztem, hogy dobtak.”
„Bedarált a Badoo világa. Pörgés, csetelés. Az első pasas teletolta az e-mail-fiókom kéretlen képekkel. Vagy a szex volt, ami izgatta őket, és nem akartak mást, vagy karácsonykor szimultán gondoztam lelkileg egyszerre öt férfit csetelés formában. Végül ebből írtam a szakdolgozatom is. Középkorú elvált férfiak lelki gondozása. Nem bánom ezt a tapasztalást, a fájdalmas részeivel sem. Több lettem tőle, és nagyban hozzájárult az önismereti fejlődésemhez. Most már nem mennék újra társkereső oldalakra, nem hiszek benne. Más az utam.”
Az utolsó véleményre reflektálnék, mert benne van minden, amiről írni szerettem volna ebben a témában. Ugyanis nem az a lényeg, hogy miért regisztrál valaki egy társkeresőre. Hogy jobb-e ott ismerkedni. A társkeresés is az útról szól. Mindenkinek a sajátjáról. A személyiségfejlődésről, ön- és vágyismeretről. Az érzések felvállalásáról, kifejezéséről. A helyes kommunikációról. A tudatosságról. A tapasztalásról. A megérkezésről, amikor már pontosan érzi, kihez tud könnyedén és boldogan kapcsolódni. Ami számára is jó. Mert kölcsönös a tisztelet, szeretet, szerelem, és már nem maga ellen tud csak szeretni, mert nem áldozat. Mindegy, hogy a tapasztalást hogyan éli át, hol keresi. Társkeresőn, online térben vagy a való életben. Mert amit meg kell tapasztalnia, és nyitott is erre, azt bárhol megtalálja. Kérdés, mit kezd az élménnyel, amelyet kapott. Látja-e, felfogja-e, érzékeli-e a lényeget, hogy miért jött egy adott helyzet vagy ember az életébe? Mi dolga volt vele, miért vonzotta annyira, miért engedte meg, hogy bántalmazza, megalázza, tiszteletlenül bánjon vele? Miért hagyta figyelmen kívül az önbecsülését?
Az online társkeresésnek is éppannyi előnye vagy hátránya lehet, mint annak, ha a való életben keres valaki párt. Az ember csak abba tud beleszeretni, aki adott. Ott van a közelében. Jelen van az életében. Tudat alatt arra az energiára kapcsolódik rá, amely a másikból árad. Amire épp akkor szüksége van, azt fogja választani. Amit meg kell tapasztalnia. Felesleges azon gondolkodni, hogy az online tér mennyire ad valódi jelenlétet és figyelmet. Mennyire hamis vagy igaz. Vagy kijelenteni, hogy ez a fajta ismerkedés nem minőségi, felszínes, és csak a szexről szól.
Mert mindaddig, amíg a vágy- és az önismerettel valaki hadilábon áll, amíg nem tud helyesen kapcsolódni, kommunikálni, amíg elfojtja az érzelmeit, és hallgatásba fojtja a vágyait, amíg nem becsüli önmagát, bárhol keressen is párt, mindenhol bele fog ebbe bukni, és nem lesznek érzelmileg mély, tartós kapcsolatai. Lehet keresgélni az igazit a neten vagy máshol, de amíg valaki saját magával sem tud kapcsolódni, saját magának sem tud igazi társa lenni, más sem tud majd azzá válni az ő számára.
Montorffy Letti író, coach, tréner
*domináns sub: Olyan személyiség, aki alárendelti vagy áldozati szerepkörből irányít. Valójában nem áldozat, még kevésbé „szolga”. Sokkal inkább domináns, és a látszat ellenére azt szereti, ha ő az irányító egy kapcsolatban. Épp ezért gyakran dühös vagy sértődött lesz, ha úgy érzi, nem tudja a másikat a saját hasznára fordítani. Erősen igényalapú a szexualitása (gyakran pornófüggő), nem kezdeményező, mert fél a visszautasítástól. Manipulatív szándékú. Igazából csak elvenni akar, nem adni. Elfogadni sem tud. Mert fél kitárulkozni. Kezdetben az önzetlenség látszatát kelti, adakozó, csak miután kiismerte a másikat, mutatja meg valódi szándékát. Ha pszichopata vagy szociopata, esetleg narcisztikus személyiség, nincs önreflexiója, így elég veszélyes lehet.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.