Önfeladás vagy épülés?

Maradjunk egyelőre a tényeknél. Maga a falu, mint neve is jelzi, honfoglalás kori, napjainkban közigazgatásilag az Érsekújvári járáshoz tartozik, annak egyik legnagyobb községe, hiszen több mint 5300-an lakják. Négy éve jártunk itt, akkor a falu frissen megválasztott polgármestere, Tóth Marián nagy tervekről számolt be. Mi sem természetesebb, hogy ezekről kérdeztük. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy az itteni önkormányzat dolgozik. S ez meglátszik a község arculatán.

Csaknem mindent önerőből

A polgármester, aki tavaly ismét bizalmat kapott a tardoskeddi polgároktól, szép terveket terít az asztalra. „Községünk megnyert egy 1,1 millió eurós pályázatot, amelyet a faluközpont rendezésére kapott. A közbeszerzés már lezárult, s ha a megyei hivatal is rábólint, két hét múlva megkezdhetjük a beruházást. A határidő szoros, év végéig be kell fejeznünk a munkát” – mondja, hozzátéve, hogy az utóbbi években a község nem sok pályázati támogatást kapott. Amit sikerült elvégezniük, jórészt önerőből tették. Négy éve ráadásul 168 ezer eurós kölcsönt kellett felvenniük a faluház befejezésére, ezt azóta törlesztették, és nem kényszerültek új kölcsönre. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a község költségvetése konszolidált.

Az említett önerős beruházások között említést érdemel, hogy sikerült a község középületeinek nagy részét felújítani. A húszból tizennégyet. Ide értendő a községi hivatal és az iskolák hőszigetelése, amelyeket három éve a helyi termálvízzel fűtenek, de belülről megújult a szolgáltatóház is, és kívülről is felújítják. Az utóbbi években tíz bérlakást adtak át, most épül további tíz. Ide tartozik a vásárcsarnok is, ahol az üzleteken kívül a helyi kistermelők árulhatják portékájukat. A két alapiskola mellett létrehoztak egy közlekedési parkot a gyerekeknek. Némi kapcsolatrendszernek köszönhetően sikerült elérni, hogy a vasút új állomást épített a községben. Az apróbb sikerek közül fontos megemlíteni, hogy megújult a község újságja, a Tardoskeddi Hírmondó, amely minden fontos eseményről és önkormányzati döntésről beszámol, a falu internetes honlapja pedig párját ritkítja frissességben és korszerűségben.

Az egyik legnagyobb siker, hogy felújították a nyolcvanas évektől amortizálódó, meglehetősen elhasználódott termálfürdőt, mely korszerű kivitelben egyelőre nyári nyitva tartással szolgálja a pihenni vágyókat. Terveik közt szerepel, hogy tovább fejlesztve, egész évi üzemmódra fognak átállni. Ezt úgy sikerült tető alá hozni, hogy a helyi mezőgazdasági szövetkezettel közösen alapítottak egy kft-t, ez működteti a fürdőt. Sokba került, de megérte. A szövetkezet egyébként is a legnagyobb és legmegbízhatóbb partnere a községnek.

Az új uniós pályázatokat célozza a termálfürdő területén található régi kastélyszárny tatarozása (négy ország közös projektjének keretében). Az akut problémát jelentő szennyvíz kérdése is mozdult időközben, utolsó simítások előtt áll a tervdokumentáció, s az idei kiírásra szeretnék beadni a pályázatot. Gyűjtőudvart is akartak nyitni, ez egyelőre terv maradt, de nemrég eldöntötte az önkormányzat, hogy megvásárol egy telket, ahol majd ez is helyet kap. „A másik gondot a közutak állapota jelenti – panaszolja a polgármester. – Felháborító, hogy a megyének befizetett útadókból a településekhez (így Tardoskeddre is) csak némi alamizsna jut el, holott a kamionforgalom nem a megye, hanem a mi útjainkat teszi tönkre. A kanalizáció kiépítése előtt pedig nem akarjuk aszfaltozni az utakat.”

A megmaradás a tét

Az elején említett magyar jelző a községben található két iskola tekintetében nagyon sántít. Míg a mintegy 70 százalékban magyarok lakta községben a szlovák tanítási nyelvű alapiskolában közel 300 gyermek tanul, a magyarban csak kicsivel több, mint ennek a fele. S ez csak kis mértékben köszönhető annak, hogy a környező szlovák telepes falvak gyerekei is itt tanulnak a felső tagozaton. „Elszomorító tapasztalni – mondja a polgármester –, hogy a magyar szülők is szlovák iskolába íratják a gyermeküket. Köztük olyan emberek, akik maguk is magyar iskolában tanultak. Tudunk olyan esetről is, hogy a gyermek hiába sírt a szüleinek, hogy ő a magyar iskolába szeretne járni, mégis szlovákba adták. Nehéz bármit is tenni, bármilyen érvet felhozni, ha a szülő ennyire elszánt és hajthatatlan. Miközben az iskola a lelkét is kiteszi azért, hogy mindent megadjon a magyar gyerekeknek.”

„Mivel egy épületben vagyunk a szlovák iskolával, nem érvelhetünk a jobb fekvéssel, csak az eredményeinkkel – mondja Tóth Szilvia, a Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatónője. – Tudni kell, hogy fiatalos, flexibilis a tantestület, el vagyunk látva a legmodernebb vívmányokkal. Rengeteg rendezvényünk van, nyitott órákat tartunk, erősek vagyunk a természettudományi tantárgyakban, de szép sikereink vannak a szavalóversenyeken, országos szintű versenyeket nyernek a tanulóink. Iskolánk újságjában, a Lángocskában 30 oldalt úgy meg tudunk tölteni, hogy nem okoz problémát. Az idén mindezek ellenére csak 14 elsőst írattak ide (ketten halasztást kértek), tavaly még húszat. Mivel Tardoskedd magyar nyelvű szigetnek számít, intézetünkbe csak helybeli érkezik. Külön bánásmódban részesítjük az integrált tanulókat, a velük való foglalkozásokat gyógypedagógus és pszichológus is felügyeli. Az itt végzettek nemcsak a komáromi Selye János Egyetemen, de Prágában, Brünnben, Budapesten is megállják a helyüket.”

Mit lehet ehhez hozzátenni? Ezek a magyar szülők, miközben a legjobbat akarják a gyermekeiknek, rossz döntést hoznak. Hogy miért, nem kell hangsúlyozni. Sőt, tudatlanságuk már az óvodánál kezdődik: a falu három óvodája közül a szlovák nyelvűben 98-100 gyerkőc van, míg a magyarban 16, s az ugyancsak magyar nyelvű egyháziban 36, vagyis fele a szlováknak. Hiába dolgoznak hatványozottan a magyar pedagógusok, a nyelvváltás már kicsi korban elkezdődik.

Tardoskeddnek egyébként élő vasutas múltja van, hiszen még a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben mintegy ezer ember dolgozott innen a vasútnál. Nem véletlen, hogy a község szívében egy kis szabadtéri vasúti múzeumot is megtekinthetünk. A nagyobb horderejű múlt természetesen Szent István királyunk személyéhez kötődik, akinek nevét mind a templom, mind a főtér, mind az idén augusztusban 17. alkalommal megrendezett Szent István Napok viselik, ennek gazdag műsorát hely hiányában meg sem kíséreljük ismertetni.

Szent István öröksége

A községben egymást érik a közösségi rendezvények. Néhány évre visszalapozva: képzőművészeti és fotóverseny, legszebb kert díja, olvasópályázat gyerekeknek, hogy csak néhányat említsünk. Közismert a Fehér Akác asszonykórus, a Rozmaring énekkar, a 60. számú Sík Sándor cserkészcsapat, de van citerazenekaruk, aktívan működik a Csemadok, a vasutasok helyi szervezete, az alapiskolák mazsorettcsoportja pedig a rendezvények színvonalát emeli. Van a faluban vadász- és horgászegyesület is. A község önkormányzata természetesen lehetőségeihez mérten segíti a tömeg- és civil szervezeteket.

Tardoskedden járva, amelyről sok szép és jó elmondható, hiszen szemmel láthatóan épül-szépül, csak ott motoszkál az emberben a kérdés, hogy a főterén álló Szent István-szobor, vagy a parkban álló, a múltat idéző székelykapu, a kopjafák milyen üzenetet hordoznak majd a felnövekvő nemzedék számára, ha elhagyja anyanyelvét? Mivé lesz az a familiáris, egykori vásártartó falvakra jellemző miliő, amelyet itt tapasztalhatunk? A sokat próbált (háborúkkal, deportálással, kitelepítéssel, holokauszttal tizedelt) tardoskeddi magyar közösség remélhetően észhez tér, és nem adja fel, ami az övé. A remény megvan, hiszen, mint említettük, a község párját ritkítóan szép és rendezett. Az embernek szinte az a benyomása, hogy a sokat emlegetett gazdasági válság Tardoskeddet nem is érintette.