Ökológiai lábnyom

Ha hosszú távon fenn akarjuk tartani az emberiség életét a Földön, a készleteket és szolgáltatásokat nem szabad gyorsabb ütemben használnunk, mint ahogy meg tudnak újulni, a hulladékokat pedig csak olyan ütemben szabad kibocsátanunk, hogy még fel tudja dolgozni őket a természet.

Meddig bírja még Földünk a ránehezedő nyomást? Mikor veszik végre komolyan a kormányok az ún. fenntartható fejlődés fogalmát? Meddig tud még lélegezni bolygónk, ha naponta százezer repülőgép és egymilliárd gépkocsi égeti a fosszilis üzemanyagot, több százezer gyárkémény ontja a füstöt, ha hulladék millió tonnáit termeljük ki? Ráadásul lassan hétmilliárdan vagyunk, és a gazdasági fejlődés folytán ez a roppant tömeg egyre többet fogyaszt.
Könnyen belátható, hogy a környezetre nehezedő terhelést nem lehet a végtelenségig növelni, hiszen a Föld mérete adott, és erőforrásai végesek. A gazdaságot tehát fenntartható fejlődési pályára kellene átállítani.

Mit jelent a kifejezés?
Az ökológiai lábnyom fogalmát egy kanadai ökológus, William Rees alkotta meg a hetvenes években, majd a ’90-es évek első felében Mathis Wackernagellel közösen továbbfejlesztette. Lényege: milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez egy-egy országnak. Az ökolábnyom nagyságát rengeteg statisztikai adat alapján számítják ki. A Global Footprint Network minden évben összegyűjti azokat az adatokat, amelyekből összeáll minden országé. Ezeket összeadva megkapjuk, hogy mennyivel lépi túl az emberiség azt a határt, amelyen túl a fejlődés már nem tartható fenn. (Egy ország ökológiai lábnyoma mintegy ötezer statisztikai adatot foglal magában.) Az elemzés során figyelembe veszik az egyes csoportok energia-, étel-, víz-, építőanyag- stb. fogyasztását, hogy megbecsüljék az eltartásukhoz szükséges termőképes földterület nagyságát. A legjellemzőbb adat, hogy napjainkban minden emberre 1,8 ha jut, az egy főre eső ökológiai lábnyom azonban meghaladja a 2,2 hektárt (Szlovákiában 4,06, Magyarországon 3,7 ha).

Pazarló gazdagok
Azt, hogy a gazdagok jóval többet fogyasztanak és szennyeznek, mint a szegények, jól mutatja, hogy a nagy jövedelmű országok egy-egy lakosának lábnyoma átlagosan nyolcszor akkora, mint a kis jövedelműekben élőké. A különbség ráadásul növekvő tendenciát mutat: míg a gazdag államok lakosainak lábnyoma az elmúlt negyven évben több mint kétszeresére nőtt, addig a szegényeké alig lett nagyobb. A nagy különbség oka, hogy az ember csak véges mennyiségű élelmiszert tud elfogyasztani, az energiafelhasználást viszont főként a fizetőképesség (gazdagság) határozza meg.
Ha bolygónk egészét nézzük, kiderül, hogy az emberiség valamikor az 1980-as évek közepén kezdett tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér. Mit jelent az, hogy egy ország túllépi az ökológiai lehetőségeit? A hatás olyan környezeti ártalmakban jelentkezik, mint a vízhiány, talajerózió, elsivatagosodás, a mezőgazdasági termelékenység stagnálása vagy visszaesése, fajpusztulás, a halászat összeomlása, a talajvízszint csökkenése, a legelők kimerülése és végül a klímaváltozás.
2003-ban a Föld országai közül az Egyesült Arab Emírségekben volt a legnagyobb, majdnem 12 ha az egy lakosra jutó ökológiai lábnyom. (Azóta ott jelentősen változott a helyzet.) Ha mindenki úgy élne, mint az ezredforduló után az EAE lakói, több mint 5 Földre volna szükségünk! Az „élbolyban” az USA következett 9,7, nyomában Finnország 7,6 hektárral. Napjainkban ökológiai fenntarthatóságát 50–100 százalékkal lépi túl például az Egyesült Államok, 100–150%-kal Mexikó, Kína vagy India, több mint 150%-kal Egyiptom, Spanyolország, Nagy-Britannia vagy Japán. Ausztrália és Kanada még mindig a határon belül van, bár ezt inkább alacsony népességszámuknak, mint előrelátó gazdálkodásnak köszönhetik.

A politikusoknak készült
Az ökológiai lábnyomot elsősorban a politikusoknak dolgozták ki. Mint Mathis Wackernagel, a Global Footprint Network igazgatója állítja, a fő cél nem a nagyközönség, hanem a döntéshozók megnyerése. Az a fontos, hogy ők megtanuljanak GDP-növekedés helyett ökológiai lábnyomban gondolkozni: olyan politikát részesítsenek előnyben, amely országukat nem az ökológiai lehetőségek ellenében, hanem velük összhangban állítja növekedési pályára. Hiszen hiába él „környezettudatosan” egy-egy ország, ha a többi pazarló. Ebből a szempontból az ökológiai lábnyom fogadtatása vegyes. Vannak olyan államok, ahol már figyelembe veszik a gazdasági programok ökológiai hatásait. Közéjük tartozik Svájc, Japán, az Egyesült Arab Emírségek, Belgium, Ecuador és Franciaország. Máshol fittyet hánynak az ökológiai lábnyomra. Peru elnöke például egy előadás után azon méltatlankodott, hogy ezek szerint nekik nincs joguk fejlődni. Úgy tűnik, nem értette meg, hogy fejlődni csak egy ország lehetőségeinek keretein belül lehet.

Saját ökolábnyomunk

Háztartásunk ökolábnyomának kiszámítására számtalan táblázat létezik az interneten. Az alábbi csupán tájékoztató jellegű. (A legtöbb teszt ilyen vagy hasonló kérdéseket tartalmaz.)

1. Hány fő él a háztartásában? (1, 2, 3, 4, 5 vagy több)
2. Mivel fűti a lakását (földgáz, villamos áram, olaj, megújuló energiaforrás)
3. Hány vízcsap van a lakásban (kevesebb mint 3, 3–5, 6–8, 8–10, több mint 10)
4. Hol él? (lakásban, családi házban)
5. Egy héten hányszor eszik húst? (0, 1–3, 4–6, 7–10, tíznél többször)
6. Egy héten hányszor eszik otthon készült ételt? (10-nél kevesebbszer, 10–14, 14–18, 18-nál többször)
7. Ha ételt vásárol, igyekszik hazai terméket venni? (igen, nem, néha, ritkán, nem tudom)
8. Milyen saját járművet használ? (motorkerékpár, kisautó, középkategóriás gépkocsi, nagy, családi autó, sportkocsi, teherautó)
9. Mivel jár munkába/iskolába? (autóval, tömegközlekedéssel, iskola-/üzemi busszal, gyalog, kerékpárral)
10. Hetente hányszor használ tömegközlekedési eszközt saját gépkocsi helyett? (egyszer sem, 1–5, 6–10, 11–15, 15-nél többször)
11. Hol volt nyaralni? (nem voltam, belföldön, Európában, Európán kívül, a világ túlsó végén)
12. Évente hányszor kirándul autóval? (egyszer sem, 1–3, 4–6, 7–9, 9-nél többször)
13. Hány nagyobb háztartási beruházása volt az elmúlt évben? (egy sem, 1–3, 4–6, 6-nál több)
14. Vásárláskor energiatakarékos berendezést választott? (igen, nem)
15. Igyekszik a háztartásban csökkenteni a hulladékot? (mindig, gyakran, ritkán, soha)
16. Alkalmaz otthon komposztálást? (mindig, sokszor, ritkán, soha)
17. Újrahasznosít hulladékot (papír, műanyag, üveg)? (mindig, sokszor, ritkán, soha)
18. Hetente hány zsák (kuka) szemetet termel? (0, fél zsák, 1 zsák, 2 zsák, több)

Minél kisebb számokat tudunk megadni, annál kisebb az ökológiai lábnyomunk. Egy kis háztartás kis fogyasztással, kevés szeméttel, kevés autózással stb. nyilván jobb értékeket tud felmutatni, mint az, amelyik nagy, családi autóval közlekedik, rengeteg szemetet termel, sok vizet fogyaszt, nagy területű lakást fűt, és nem tartja fontosnak a hazai termékek vásárlását.