Ez egy igaz történet, nemrégen hallottam. Egy idős házaspár valamilyen oknál fogva árulta, el akarta adni családi házát, telekkel, kerttel, cakk-pakk. Akadt is rá érdeklődő, egy fiatalember személyében. Megegyeztek a vételárban, nem volt szükség különösebb alkudozásra. Ám mielőtt lebonyolították volna az adásvételt, mint a mesében, az idős házaspár feltett egy kérdést a vevőnek: Mit akar tenni életművük legnagyobb büszkeségével a kertben található gyümölcsfákkal?
A fiatalember kertelés nélkül válaszolt:
– Hozok egy motoros láncfűrészt, és úgy ki...m innen azokat a gyümölcsfákat, hogy a lábuk se éri a földet.
Gondolkodóba ejtette ez a házaspárt. Rövid tanácskozás után azt mondták:
– Nagyra értékeljük az őszinteségét, de magának akkor sem adnánk el a házunkat, ha mindjárt gyémánt nyaklánccal fizetne.
A fiatalember elszontyolodott, de mivel nagyon megtetszett neki a telek elhelyezkedése, megkérte az egyik barátját, vásárolja meg számára azt a bizonyos házat. Előbb azért kiokosította, elmondta neki, hogy ha tőle is megkérdezné a házaspár, mit tervez a kertben található gyümölcsfákkal, válaszolja azt, hogy óvni és ápolni fogja őket. Teleaggatja madáretetőkkel, hogy minden reggel csicsergésre ébredhessen. Így aztán a fiatalembernek sikerült megszereznie az idős házaspár házát. Arról, hogy mi lett a kertben található gyümölcsfákkal, nincs tudomásom. Csupán sejtem. Bizonyára fogott egy motoros láncfűrészt, és úgy ki...a onnan őket, hogy a lábuk sem érte a földet.
Plavec Gyula
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.