Nem mindig olcsóbb, ami akciós

Ma már sokan az ünnepek utánra halasztják a cipő- és ruhanemű, elektronikai cikkek vásárlását abban bízva, hogy az árengedményeknek köszönhetően komoly összeget takarítanak meg. Sajnos, gyakran csak becsapás áldozatai, és ha folyamatosan követték a kiszemelt darab árát, azzal szembesülnek, hogy ötven százalékos engedménnyel ugyanannyiba kerül, mint eredetileg teljes áron.

Az eredeti árral csalnak

Ez a matematikai képtelenség egyszerűen úgy lehetséges, hogy a kereskedő a kiárusítási árcédulán az eredeti árat tünteti fel csökkentettként, a teljes árat pedig megduplázza. Például azt a kabátot, amely karácsony előtt még 150 euróba került, ma úgy kínálják „fél áron”, hogy eredeti árként 300 eurót tüntetnek fel. Aki nem emlékszik rá, hogy sosem került ennyibe, az megörül és elviszi, aki meg emlékszik, az legfeljebb legyint és otthagyja. Kevesen figyelmeztetik a tulajdonost vagy a kereskedelmi felügyelőséget, és ha mégis, semmire sem mennek. Az üzlet tulajdonosa ugyanis még ilyenkor is érvelhet azzal, hogy a legelső árból – amely, mondjuk még szeptember végén volt érvényben, mondjuk, fél napig – számolta az engedményt. „Az eladó az áru bármely árából kiszámíthatja az engedményt, nem csak abból, amely közvetlenül a kiárusítás előtt volt érvényes – magyarázza Danica Krkošová, a szlovák kereskedelmi felügyelet (SOI) szóvivője. – A lényeg az, hogy ezt a saját árnyilvántartásában feltüntesse” – teszi hozzá. A saját nyilvántartásában pedig mindenki azt tüntet fel, amit akar, nincs az az ellenőrző szerv, amely bizonyítani tudná, hogy az adott termék soha nem került annyiba.

Miből számítják ki a százalékot?

A vevő ugyan maga is kikérheti a szóban forgó nyilvántartást – már aki tud a létezéséről – de az eladók gyakran azzal utasítják el, hogy az a bolt tulajdonosánál van. „Ha végképp nem jár sikerrel, és bármilyen gyanúja támad az engedménnyel kapcsolatban, hozzánk fordulhat. Munkatársaink ellenőrizhetik az árakat, és azt is, szabályosan számította-e ki a kereskedő az engedményeket” – állítja Krkošová.

A boltosok eszén azonban nem járnak túl, nekik erre is van egy trükkjük. A kirakatban 30–70 százalékos árengedményt tüntetnek fel, ezzel csábítják a vevőket, de a boltban nincs olyan áru, amelynek az árából 30 százaléknál többet engedtek volna. Ha valaki rákérdez, azt mondják, hogy a nagyobb engedménnyel kínáltból csak pár darab volt, és már elfogyott. Hogy tényleg így volt-e, az a vevő számára kideríthetetlen, de ha már egyszer betért, körülnéz, és vesz is valamit, hiszen még 30 százalékkal olcsóbban is megéri. Panaszt a trükközés, de a nyilvánvaló csalások miatt is egyre kevesebben tesznek. A Szlovákiai Fogyasztók Szövetségének nyilatkozata szerint nem látják értelmét, mert azt tapasztalják, hogy úgysem változik semmi. Per vagy reklamáció esetén az áruvizsgálat pénzbe kerül, és a hatóságok csak nagyon ritka esetben adnak igazat a vevőknek, mert a használati útmutatók és az árumeghatározások ma már minden eshetőséggel számolnak.

Vigyázat, divatcipő!

Az egyik trükk a silány minőségű lábbeli divatcipővé való átnevezése. Magyarán: ami alig pár heti viselés után szétesik, nem bír ki egy szemerkélő esőt, vagy befesti a lábunkat, az nem reklamálható, mert a divatcipőt a meghatározás szerint csak alkalmi viseletre szánták.

Ez rendben is volna, ha a kereskedők nem alkalmaznák ezt a kategóriát önkényesen: nem csak arra a lábbelire, amely a legújabb divathóbortnak kíván eleget tenni olcsón, a tömegek számára hozzáférhető áron, hanem arra is, amelynek legalább valamennyire tartósnak kellene lennie. Az ok egyszerű: ha a kimenőcipő kezd pár hét múltán foszlani a varrás mentén, vagy leválik a talpa, lehet reklamálni, és a kereskedőnek meg kell javíttatnia. Ha háromszor fordul elő ugyanaz a hiba, vissza kell fizetnie a vevőnek az árat. Egy divatcipőnek titulált lábbelinél könnyebb azt állítani, hogy a vevő nem rendeltetésszerűen viselte, ennélfogva nem is reklamálhat. A legnagyobb trükk az egészben az, hogy ma már bármilyen fajta lábbelit nevezhetnek divatcipőnek a szandáltól a csizmán át egészen a sportcipőig. 

A lényeg a használati utasítás

A kereskedők egyszerűen ebbe a kategóriába sorolják azokat a cipőket, amelyeket sokan reklamálnak, vagy amelyekről eleve tudják, hogy nem jó minőségűek. Ha a csomagoláson ezt feltüntetik, és mellékelik a használati utasítást is, akkor nincs mit felróni nekik. „Előfordul, hogy a vevő figyelmét csak azt követően hívják fel arra, hogy divatcipőről van szó, amikor már kifizette a látszólag tartós lábbelit. Ez félrevezető eljárás, mert sokan nincsenek tisztában a fogalmakkal, azt hiszik, hogy a minősítés hozzáadott értéket jelent, és a cipő amellett, hogy esőben-hóban viselhető, még divatos is. De ha a kereskedő melléje csomagolja a megfelelő használati utasítást, eleget tett a kötelességének” – figyelmeztet a SOI szóvivője. 

Azt már csak csendben teszi hozzá, hogy a cipő rendeltetését ugyan a gyártó határozza meg, de a kereskedők sokszor önkényesen megváltoztatják. Ezt már senki nem ellenőrzi, a SOI hatásköre a használati utasításig terjed. Ha feltüntették benne, hogy a cipőt esőben nem szabad felvenni, tulajdonképpen csak időnként és leginkább fedett helyen ajánlott viselni, a vevő senkinek sem róhatja fel, hogy három használat után tönkrement. Legfeljebb egy tapasztalattal gazdagabb lesz, amelynek a lényege ismét csak az, hogy a kereskedők egy lépéssel mindig az ellenőrök előtt járnak.

Lejárt a verseny szavatossága

Biztosan önök is vásároltak már olyan sajtokat, édességeket, üdítőitalokat, amelyeknek a csomagolásán versenyeket hirdettek meg, hogy velük is vásárlásra buzdítsák az embereket. Ha nem fogy el az összes ilyen előrecsomagolt termék, továbbra is a boltok polcain hagyják, és a vevő sokszor abban a hiszemben veszi meg, hogy még nyerhet. A legtöbb esetben csak otthon, az apró betűs feltételek áttanulmányozása után értesül arról, hogy a versenyt rég lezárták, de tiltakozni sehol nem tud. A gyártók azzal érvelnek, hogy a kereskedőkön múlik, miből meddig mennyit adnak el, az eladók pedig azt mondják: olyan árut kínálnak, amilyet kapnak.

Tény, hogy az árut a gyártó csomagoltatja, és próbálja felmérni azt is, hogy az adott verseny során mennyi fogy belőle. Ez az élelmiszerek esetében, ahol a szavatosság adott, egyszerűbb; egyéb termékekből sokkal több maradhat raktáron. A verseny befejeződése után megmaradt termékeket a gyártók nem vonják vissza, és a kereskedőknek sincs rá okuk a szavatossági határidőn belül. „Ez pazarlás volna, hiszen az árun feltüntetik a verseny időtartamát – a vásárló ellenőrizni tudja. Ha mégis úgy érezné, hogy félrevezettük, visszaadjuk a pénzét” – állítja Denisa Pernicová, a Billa élelmiszeráruház-lánc szóvivője. Ez nincs így minden áruházban, viszont magukat nyeremények lehetőségével kellető árucikkeket mindenhol találunk. Mielőtt kizárólag a verseny miatt megvennénk valamit, győződjünk meg arról, van-e esélyünk, hogy még bekerülünk a sorsolásba.