Mit tudtunk rosszul a tinikről?

Kötetük azzal a nem titkolt szándékkal született, hogy felnyissák a felnőttek szemét, rámutassanak téves előfeltevéseikre. Ezúttal olyan tudományos kutatások tanulságait szeretném összegezni belőle, amelyek a tizenévesekről árulnak el valami újat, meglepőt. A tengerentúli tapasztalatok az európai szülők számára is figyelemre méltók.

* Miért és miben hazudnak a serdülők?

Dr. Nancy Darlingnak az amerikai középiskolások körében végzett kutatása során a megkérdezettek 96 százaléka ismerte el, hogy olykor nem mond igazat a szüleinek. Leginkább azért szoktak otthon valótlant állítani, hogy ne romoljon meg édesanyjukkal, -apjukkal a viszonyuk, ne okozzanak nekik csalódást. Az adatok szerint a tizenévesek az eseteknek csupán egynegyedében állnak elő kifejezetten hazugsággal a megtévesztés végett. Őszintétlen helyzeteik felében csak bizonyos mozzanatokat hallgatnak el, az esetek többi egynegyedében pedig gondosan kerülik a számukra kínos témát. Az alkohol, a drogok és a szex az a három dolog, amelyet leginkább titkolni próbálnak. Az átlagos serdülő a 36 vizsgált téma közül 12-ben nem mond igazat. Olyan kérdésekben, mit hogy mire költi a zsebpénzét, jár-e valakivel, milyen ruhát hord házon kívül, milyen filmet látott, és kivel, mennyi kábítószert és szeszes italt fogyaszt, szokott-e tiltott haverral lógni, hogyan tölti szülei távollétében a délutánt, hazakísérte-e valaki éjszaka a buliból, ült-e részeg társ vezette autóban, készen van-e már a leckéje, milyen zenét hallgat. A kamaszok nehezményezik, hogy szüleik állandóan vájkálni akarnak az érzelmeikben. Olyan kérdésekre, hogy szerelmesek-e valakibe, vagy hogy komoly-e a kapcsolatuk, nem akarnak válaszolni. A tinédzser számára kulcsfontosságú, hogy élete ne legyen nyitott könyv a tekintélyszemélyek számára. Rejtőzködésével olyan területet hasít ki magának, amely csak az övé. Darling vizsgálatának nagy felfedezése, hogy a szülői tekintéllyel való szembeszegülés 14–15 éves korban a legmarkánsabb. 11 éves korban erősebb, mint 18 évesen. A szabályok megtartásában legkövetkezetesebb szülők a leginkább elfogadóak tizenéves csemetéikkel. Az ilyen családokból származó gyerekek hazudnak a legkevesebbet. Sok felnőtt engedékenységgel akar a serdülő bizalmába férkőzni. Ők azonban semmivel sem tudnak többet gyermekeikről, mint akik szigorral nevelnek. Sőt előbbiek csemetéi korlátok híján úgy érzik, szüleiket nem is érdekli, mi van velük.

* Miért lázadnak?

A felnőttek és a kamaszok máshogy élik meg az egymás közti konfliktusokat. A gyerekek a szüleiknél kevésbé érzik traumatikusnak a pubertáskort. Dr. Tabitha Holmes úgy találta, hogy a szülők szemében minden civakodás destruktív, stresszhelyzet, ezért nincsenek tisztában azzal, hogy a tinédzserek inkább produktívnak találják a vitatkozást. Általa lehetőséget látnak arra, hogy megismerjék szülőjük álláspontját. Dr. Darling tapasztalatai is ezt támasztják alá. Azokban a családokban, ahol több a tiltakozás, kevesebb a hazugság. A tizenévesek számára a vita a hazugság ellentéte. A veszekedés szerintük azért jó, konstruktív, mert őszinte, erősíti a szülőkkel való kapcsolatot. A lázadás nem a tiszteletlenség, hanem éppen a tisztelet jele. Azok a tinédzserek, akik szüleikkel a szabályokról (nem arról, hogy joguk van-e a felnőtteknek határokat szabniuk) vitatkoznak, kevésbé hajlamosak megszegni őket. A nemtetszésüket titkolók úgy tesznek, mintha engedelmeskednének, miközben eszük ágában sincs beadni a derekukat. Dr. Robert Laird, a New Orleans-i Egyetem kutatója úgy véli, azok a szülők, akik tárgyalásba bocsátkoznak érvelő csemetéjükkel, végül többet tudnak meg róla, mint a merev felnőttek. Utóbbiak szinte felhívást intéznek gyerekeikhez, hogy játsszák ki őket.

* Miért unatkoznak?

A kamaszok idegrendszere hajlamos az unalomra. Részben azért próbálják ki a kábítószert és az alkoholivást, mert unják magukat. Dr. Linda Caldwell kutatása szerint az unalomkór hetedik osztályban jelentkezik, és a következő öt évben fokozódik. A gyerekek belső motivációjának a szintje is csökken. Tapasztalatai szerint nemcsak a sok szabadidővel rendelkezők nem tudják mivel elütni az időt, a legelfoglaltabbak sem találják fel magukat, két okból. Egyrészt mert sok szakkört nem valódi érdeklődésük, hanem szüleik miatt látogatnak, másrészt mert nem maguk találják ki, hanem a felnőttek mondják meg nekik, mivel töltsék kötetlen perceiket. Minél kontrollálóbb hajlamú a szülő, annál valószínűbb, hogy a csemete sokat fog unatkozni.

* Miért követnek el akkora őrültségeket?

Elménk örömközpontja dopaminlöketet produkál, valahányszor valamit érdekesnek találunk. Dr. Adriana Galvan, a Kaliforniai Egyetem neurológusa a tizenévesek agyát vizsgálta. Arra jutott, hogy miként a súlyos drogfüggő elméjének jutalomközpontja kis dózisokra már nem reagál, a kívánt hatáshoz egyre nagyobbakra van szüksége, a kamaszok sem lelnek élvezetet a csupán mérsékelten izgalmas tevékenységekben. Továbbá éles helyzetben képtelenek megfelelően mérlegelni a kockázatot, nem tudnak számolni a következményekkel. Vakmerőségük oka, hogy agyuk racionális, elemző központját háttérbe szorítja a jutalmazásért felelős központ. Tanulságosak Dr. Abigail Baird kísérletei is. Míg egy tinédzser merészen leugrik egy szikláról, a kortársak előtti megszégyenülés félelme sok helyzetben anyámasszony katonájává teszi. A kamasz retteg például attól, hogy a kiszemelt táncpartner visszautasítja, hogy megszólják az új frizurája vagy a ruhája miatt.

* Mi a tizenévesek kevesebb alvásának az ára?

Egyre nagyobb a diákoktól elvárt tananyag mennyisége, a tanultak feldolgozásához szükséges pihenőidő viszont mind kevesebb. Az iskolás gyerekek ma világszerte egy órával kevesebbet alszanak naponta, mint negyed évszázaddal ezelőtt. A tizenévesek fele hétköznapokon hét órát sem pihen éjszaka. Frederick Danner, a Kentuckyi Egyetem kutatója szerint a középiskola utolsó éveiben átlagosan már csak hat és fél óra jut szunyókálásra. A végzősöknek öt százaléka alszik átlagosan nyolc órát. A kutatók figyelmeztetnek: míg a modern szülők számára kulcskérdés, eleget alszik-e a kisbabájuk, az óvodáskort követően csemetéjük alvásán akarnak spórolni más tevékenységek javára. Mivel az emberi agy huszonegy éves koráig intenzíven fejlődik, és az érés jelentős része alvás közben megy végbe, az elveszett időnek súlyos következményei vannak. Az alváshiány károsítja az elmét. A fáradt diák nem képes felidézni a tanultakat, könnyen kifog rajta a kapott feladat − új ötlet híján egy helyben topog, többszöri nekifutásra is ugyanannál a rossz megoldásnál lyukad ki −, nem tudja összehangolni a gondolatait, felmérni tettének a következményeit, megjósolni a folyamatok végkimenetelét, nehezebben kontrollálja impulzusait.  Dr. Matthew Walker, a Berkeleyi Egyetem kutatója hangsúlyozza, mennyire fontos a megfelelő mennyiségű alvás a tényszerű tudás (pl. idegennyelv-tanuláskor a szókincs, a szorzótábla vagy a történelmi dátumok) hosszú távú rögzüléséhez, az emlékek megőrzéséhez. Dr. Avi Sadeh, a Tel-avivi Egyetem kutatója rávilágított, hogy egyórányi alvásdeficit ára két év lemaradás a kognitív érésben. Egy álmos hatodikos a negyedikes szintjén teljesít. Dr. Kyla Wahlstrom, a Minnesotai Egyetem kutatója középiskolásokra kiterjedő vizsgálatában összevetette a diákok jegyeit és alvási szokásait. Adatai szerint minden negyedóra számít. A jeles tanulók átlagosan tizenöt perccel aludtak naponta többet a ketteses diákoknál. Utóbbiak szintén negyedórával pihentek többet, mint a hármasos előmenetelű társak, és így tovább. Tanulságos Mary Carskadon észrevétele is a kamaszok biológiai órájának eltolódásáról. A prepubertás korúak és a felnőttek agya sötétedéskor melatonint kezd termelni. A tinik elméje másfél órával később lát neki az elálmosodásért felelős hormon előállításának. Ha este tízkor ágyba bújnak is, nagyon nehezen alszanak el. Amikor pedig reggel megszólal a vekker, agyuk még termeli a melatonint. Ez az oka annak, hogy az első órán gyakran csak bóbiskolnak az iskolában. A Minnesota állambeli Edina diákjai teljesítményükben látványos javulást értek el csupán annak köszönhetően, hogy 7.25-ről 8.30-ra tették át a becsöngetés időpontját a körzet tanintézményeiben. Emellett magasabb motivációs és csökkenő depressziószintről számoltak be. A gyakorlatban az iskolakezdés elsősorban a felnőttek kényelméhez és akaratához igazodik. A vizsgálatok tanulsága szerint egy órával több alvás, a fél kilences kezdés rengeteget javít a felső tagozatosok és a középiskolások életminőségén, teljesítményén. A tinikre jellemzőnek tartott számos vonás (mint a szélsőséges hangulatingadozás, impulzivitás, érdeklődés hiánya) a krónikus alvásmegvonás tünetei között is ott van. Az átlagos nyolc óránál kevesebb pihenőidő kétszeresére növeli a klinikai depresszió előfordulását. A kutatások szerint az alvás nemcsak a tanulmányi eredmény és az érzelmi stabilitás szempontjából lényeges. Hiányát az elhízással vagy az ADHD-szindróma kialakulásával is összefüggésbe hozzák. Japán kutatók szerint azok a gyerekek, akik kevesebb mint nyolc órát alszanak naponta, mintegy 300 százalékkal nagyobb eséllyel híznak el azokhoz képest, akik tíz órát pihennek. A houstoni állami iskolákban végzett vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy a felső tagozatosok és a középiskolások körében minden órányi alvásdeficit 80 százalékkal növeli a túlsúlyosság valószínűségét.