Mindenki diplomát akar – de minek?

Az iskola sok, a diák pedig kevés – még akkor is, ha ma már mindenki diplomát akar. Nem elsősorban a tudásvágy vagy a kiválasztott szakma miatt, csak azért, hogy legyen. A legtöbb szlovákiai egyetemre és főiskolára hivatalosan március végéig lehet jelentkezni, de az érintettek mind tudják, hogy akár a beiratkozásig is van idő. Hogy mire lesz használható a diploma, azon az érettségi előtt állók nagy része nem gondolkozik. Egyszerűen továbbtanulnak, mert mindenki azt sulykolja beléjük, hogy így könnyebb elhelyezkedni, és mert valóban: már egy titkárnői álláshoz is alapkövetelmény legalább a baccalaureusi végzettség.

A minőség nem szempont
Szlovákia lakossága mindig is rangkórságban szenvedett, minden névtáblán, névjegykártyán, sőt már az esküvői értesítőkön is szokás feltüntetni az összes megszerzett titulust – nem csoda, ha sokan úgy érzik, nélkülük nem mennek semmire. Azzal, hogy a látszat mögött tartalom is legyen, már kevésbé törődnek, az Akadémiai Értékminősítő Ügynökség (ARRA) idei felmérése szerint a diákok alig felét befolyásolja jelentkezéskor, hogy milyen színvonalú képzés folyik a kiválasztott karon. A négyezer fős mintán végzett közvélemény-kutatás eredménye szerint az oktatók kvalitásait és az érvényesülési esélyeket még kevesebben veszik figyelembe. Egyre fontosabb szempont viszont az intézmény közelsége vagy az, hogy a barátok is ott tanulnak. Fontos még a szülők és középiskolai pedagógusok véleménye, az, hogy az adott helyre felvételi nélkül is be lehet kerülni, és nem utolsósorban az, milyen ott vagy a városban a diákélet. Az, hogy mi lesz négy-öt év múlva, amikor a tanultakkal munkát kell keresni, csak elenyésző mértékben foglalkoztatja a fiatalokat. Ha nem így volna, nyilván nem jelentkeznének már évek óta a legtöbben pszichológiára, jogra, politológiára, kommunikációs és iparművészeti szakokra, amelyek elvégzése után szinte lehetetlen állást találni.

Mindegy nekik, mit tanulnak
A régiók fejlettségét és támogatottságát, valamint a munkaerő mobilitását nézve természetes, hogy a legtöbben a kelet-szlovákiai egyetemekről kikerültek közül maradnak munka nélkül, és a legjobb eséllyel a pozsonyi, valamint a közép-szlovákiai diplomások találnak munkát. Egyetemtől és lakhelytől függetlenül azonban a műszaki, informatikai és villamosmérnöki karok végzettjei iránt a legnagyobb a kereslet, mégis folyamatosan csökken az említett szakok iránti érdeklődés. Lucia Kleštincová, a Gazdaságpolitikai Intézet elemzője szerint ennek több oka is van, elsősorban az, hogy vegyész vagy villamosmérnök szakon nem lehet csak úgy átevickélni: ahhoz, hogy az ember elvégezze őket, valóban tudni kell. A másik ok pedig, hogy már az alap- és középiskolákban sem kap olyan teret a matematika, fizika és kémia oktatása, hogy megfelelő alapot képezzen a későbbi tanulmányokhoz, és felkeltse a tanulók érdeklődését. „Túlságosan is az idegen nyelvekre és a társadalomtudományokra helyeztük a hangsúlyt, a természettudományok teljesen háttérbe szorultak. Ennek természetes következménye, hogy a műszaki képzés iránt alig van érdeklődés. Azt, hogy ebben az ágazatban a legkönnyebb elhelyezkedni, a fiatalok egyáltalán nem veszik figyelembe, a későbbi lehetőségeknél rövidlátóan fontosabbnak tartják azt, hogy minél kisebb erőfeszítéssel szerezhessenek diplomát. Hogy mire mennek vele, az nem foglalkoztatja őket, pedig ez kellene, hogy legyen az érdeklődés mellett a legfontosabb szempont. Egyelőre úgy állunk, hogy a valódi elhivatottság és a józan mérlegelés egyaránt hiányzik, a főiskolákra-egyetemekre jelentkezők nagy részének teljesen mindegy, mit tanul” – véli Kleštincová.

Az oktatók sem ajánlják
A lehangoló valóságot csak árnyalja, hogy sokszor maguk az oktatók sincsenek jó véleménnyel arról az egyetemről-főiskoláról, amelyen tanítanak: 14 százalékuk egyáltalán, 17 százalékuk talán és 3 százalékuk inkább nem ajánlaná gyermekének vagy rokona, barátja gyermekének. Azok között a felsőoktatási intézmények között, amelyeket saját oktatóik is szégyellnek, a Trencséni Egyetem vezet, utána a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem, a nagyszombati Cirill és Metód Egyetem, valamint a Zólyomi Műszaki Egyetem következik. Viszont a tanárok büszkék a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetemre, a pozsonyi Comenius Egyetemre és a Zsolnai Egyetemre. A hiányosságok között legtöbben a nemzetközi kapcsolatokat (10%), a gyakorlatias oktatást (11%), a felszereltséget (32%) és az anyagi megbecsülést, valamint a tudományos munka támogatását (36%) említették. Lesújtó véleménnyel vannak hallgatóikról is, 43 százalékuk gondolja úgy, hogy ma sokkal gyengébb, 41 százalékuk szerint pedig gyengébb képességű fiatalok felvételiznek, mint tíz évvel ezelőtt. Az érem másik oldala viszont az, hogy maguk a felsőoktatási intézmények is lasszóval fogják a jelentkezőket, hiszen elsősorban a létszámtól függ az állami támogatás. A legjobban a doktoranduszképzés jövedelmez, ezért paradox módon gyakran oda veszik fel a legtöbb doktoranduszt, ahol alig folyik tudományos kutatás. Hogy ennek nem sok értelme van, azzal az illetékesek sem törődnek; bizonyára külön táblázatokban tartják nyilván az adatokat, és még senkinek sem jutott eszébe, hogy a kettőt összevesse.

Címkórság helyett józan mérlegelést
Csehszlovákia kettéválása után a szlovák oktatásügy célul tűzte ki, hogy minél többen végezzenek felsőfokú tanulmányokat. Ezt példásan teljesítettük is, tíz év alatt a duplájára emeltük a diplomások számát, de mire ezt elértük, már azt is tudjuk, hogy a végzettség önmagában még nem minden. Hiába írhatja a lakosság 14%-a neve elé az Ing., Mgr., Bc vagy dr. rövidítést, ez önmagában nem garantálja a jó állást. Az oklevél értékvesztéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy a munkaadók olyan helyeken is megkövetelik, ahol semmi szükség sem volna rá. Egy recepciósi, asszisztensi vagy hivatalnoki álláshoz az érettségi is épp elég, ráadásul a közgazdasági és vállalkozói szakközépiskolákból kikerültek épp azért esélytelenek, mert a helyükön mindenhol diplomások ülnek. Itt volna az ideje, hogy az illetékesek átgondolják, valóban ennyi felsőoktatási intézményre és ennyi munkanélküli diplomásra van-e szükségünk. Ha másért nem, azért, mert csak az egészségbiztosításuk 50 millió euróba kerül évente, és az egyetemekről, főiskolákról kikerült pályakezdők 17 százaléka egyáltalán nem talál munkát, további 60 százalékuk pedig olyan állást tölt be, amelyhez semmi szükség ilyen szintű tanulmányokra. Egy új, a munkaerőpiac igényeire jobban odafigyelő rendszer kidolgozása, az úton-útfélen létrehozott felsőoktatási intézmények megszüntetése és a diploma rangjának visszaadása igazán méltó feladat volna az új oktatási miniszter számára. Nem könnyű, de hát mikor vágjon bele, ha nem most, amikor azt tesz, amit akar, senki sem szólhat bele? Inkább ezzel foglalhatná el magát, mint a magyar történelemkönyvekkel és helységnevekkel.

Melyik egyetemek képezik a legtöbb munkanélkülit?
Šafárik Egyetem Közhivatalnoki Kara 16%
Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara 14,5%
Kassai Állatorvosi Egyetem 12,8%
Kassai Műszaki Egyetem Építészeti Kara 12,6%
Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem Vállalatigazgatási Kara 12,4%
Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Kara 11%

Akik biztosan találnak munkát
Besztercebányai Művészeti Akadémia 0%
Selye János Egyetem Református Teológiai Kara 0%
Comenius Egyetem Menedzserképző Kara 0,3%
Comenius Egyetem Gyógyszerészeti Kara 0,3%
Európai Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Kara 0,4%
Szlovák Műszaki Egyetem Informatikai Kara 0,6%
Šafárik Egyetem Orvostudományi Kara 0,8%

Mi szerint választanak a diákok?
a kar minősége 49,5%
az oktatók kvalitásai 21%
érvényesülési lehetőség 40,8%
diákélet 14%
szülők ajánlása 9,4%
felvételi nélküli bejutás 6,1%
oda vették fel 12,1 %
az intézmény közelsége 28%
kollégiumi hely 8%